. 21. szúra Próféták (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Közeledik az emberekhez az ő elszámolásuk, s ők szembeszegülnek semmibe vevőn. 2. Nem jön el hozzájuk új emlékeztető az ő Uruktól, hanem csak hallják azt, s ők játszadoznak, 3. S szívük szórakozott. S ők titokban értekeznek. (Mondák) azok, kik bűnbe estek: Halandó-é ez, mint ti magatok? Átadjátok-é magatokat a mágiának, s ti nézitek (azt)? 4. Mondá: Az én Uram tudja (mit) beszélnek az égen és a földön, s Ő a Meghalló, a Mindenttudó. 5. Mi több, mondák, (hogy ezek csak) kusza álmok, mi több, ő eszelte azt ki, mi több, ő költő. Hát hadd hozza el ő nékünk a bizonyságot, ahogy elküldettek az előbbiek. 6. Nem hitt (egy) település (sem) azok közül, kiket Mi elpusztítottunk őelőttük. Hát ők hisznek-é? 7. S Mi nem küldtünk el (prófétát) előtted, kivéve azokat a férfiúkat, kikre mi sugalluttunk. Hát kérdjétek meg az Emlékeztető népét, ha nem tudtok. 8. S Mi nem tevénk meg őket (csupán) testeknek, kik nem esznek étket, s nem is voltak halhatatlanok. 9. Majd Mi beteljesíténk nékik az ígéretet, s Mi megmenekíténk őket attól, kitől akarjuk, s elpusztítánk a tékozlókat. 10. Mert bizony Mi kinyilatkoztatánk néktek az Írást, benne Emlékeztetőtökkel. Hát nem éritek-é föl? 11. S hány települést, kik bűnösök voltak zúztunk szét, s alapítánk meg azután másik népet? 12. S midőn érezték a Mi hatalmunkat, bizony ők elszaladának attól. 13. (Mondva volt nékik): Ne szaladjatok, s térjetek vissza ahhoz, miben elpuhítattatok, s az otthonaitokba, hátha tán kérdőre vonattok. 14. Mondák: Jaj nékünk! Íme! Mi voltunk a bűnbe esettek. 15. S nem hagytak alább az ő kiáltozásaik addig, míg meg nem tevénk Mi őket túléretté, letűntté. 16. S Mi nem teremténk meg az eget, s a földet, s mi a ketté közt (csak) jatékból. 17. S ha Mi mulatság vevését szándékozánk, hát Mi vennénk azt a Mi Szinünkből - ha (egyáltalán) megtennénk. 18. Mi több! Mi az igazat a hamisra vetjük, s az elgondolkodtatja őt, s lám! Bizony az szertefoszlik. S jaj néktek azért mit (Néki) írtok. 19. S Övé, mi az egeken s a földön. S kik Őnála (lakoznak), hát nem fellengzenek az Ő szolgálatában, s nem merülnek ki. 20. Ők magasztalják Őt éjjel és nappal, s nem lankadnak. 21. Avagy vesznek-é isteneket a földről, kik feltámasztanak? 22. S ha lennének a kettőben (égen s földön) Allahon kívül Istenek, hát elromlanának (az ég s a föld). Hát Dicsőség legyen Allahnak, a Trónus Urának azok felett, kiket (Néki) írnak. 23. Ő meg nem kérdeztetik arról, mit tesz, s ők megkérdeztetnek. 24. Avagy ők Rajta kívül vesznek isteneket? Mondd: Mutassátok bizonyságaitokat. Ez Emlekeztetője azoknak, kik vélem vannak, s Emlékeztetője azoknak, kik énelőttem. Mi több, legtöbbjük nem tudja az Igazat, s Ők a szembeszegülők. 25. S Mi nem küldénk el előtted küldöttet, csupán Mi sugallánk néki: Íme! Nincs Isten, csak Én, hát szolgáljatok. 26. S mondák: Veve a Mindenható magának gyermeket. Legyen Dicső! Mi több, (kiket az Ő fiainak mondanak) nemes szolgálók. 27. Nem előzik meg őt a szólásban, s ők az Ő parancsolása szerint cselekszenek. 28. Ő tudja, mi előttük, s mi mögöttük, s ők nem járnak közben, csak annak kit Ő elfogad, s ők az Ő félésétől reszketők. 29. S köztük, ki mondja: Lám! Én isten vagyok Rajta kívül, hát ezt Mi Pokollal jutalmazzuk. Eképpen jutalmazzuk a bűnösöket. 30. Avagy nem látják-é azok, kik tagadnak, hogy az egek s a föld egyben valának, s Mi osztánk ketté azt, s Mi megtevénk a vízből mindent élővé? Hát nem hisznek-é? 31. S Mi megtevénk a földön a vonulatokat, hogy rengessen általuk, s megtevénk benne szurdokokat, utakat, hátha tán jól vezettetnek. 32. S Mi megtevénk az eget őriző fedélnek. S ők a Mi kinyilatkozásainkkal szembeszegülének. 33. S Ő az, Ki megteremtette az éjt, a nappalt, a napot, s a holdat. Mindegyik az égi pályán úszik. 34. S nem tevénk meg halandónak előtted a halhatatlanságot. S ha elhaltál, hát ők halhatatlanok? 35. Minden lélek megízlelője a halálnak, s Mi megpróbálunk titeket a gonosszal, s a jóval kísértésképpen. S ti Mihozzánk téríttettek meg. 36. S midőn látnak téged azok, kik tagadnak, hát ők csak gúnnyal vesznek téged, (mondván): Ez hát az, aki a ti Isteneiteket emlegeti? S ők a Mindenható megemlékezésének tagadói. 37. Az ember sietségből teremtetett. Én megláttatom véletek az Én bizonyságaimat, s ne siettessetek. 38. S ők mondják: Mikor (teljesedik be) ez az ígéret, ha igazak vagytok? 39. Ha tudnák azok, kik tagadnak az időt, midőn nem hajthatják el arcaikat, s hátaikat a Pokol tüzétől, s nem lesznek pártfogoltak! 40. Mi több, eljön az hozzájuk váratlanul, s az megdermeszti őket, s nem képesek visszaverni azt, s nem kapnak haladékot. 41. S bizony megcsúfoltattak a küldöttek előtted, s körülölelé azokat, kik gúnyolódtak közülük az, mit megcsúfoltak. 42. Mondd: Ki óv meg titeket éjjel és nappal a Mindenhatótól? Mi több, ők az ő Uruk megemlékezésével szembeszegülők. 43. Avagy nékik isteneik, kik őket Tőlünk megvédik? Nem tudják azok maguk pártját sem fogni, semhogy ők Tőlünk védelmezzenek. 44. Mi több, Mi gondoskodtunk ezekről, s az ő atyáikról addig, míg elért reájuk a kor. S nem látják-é, hogy Mi eljövünk a földre, s lerövidítjük annak kívüleső részeit? S ők lesznek-é a győztesek? 45. Mondd (ó, Muhammad): Én figyelmeztetlek titeket a Sugallat által. S nem hallja a süket a hívást, midőn figyelmeztetnek. 46. S ha megérinti őket Urad fuvallata büntetés gyanánt, hát mondják: Ó, jaj nékünk! Íme! Mi bűnösök voltunk. 47. S Mi igaz mérleget helyezünk le a Feltámadás Napján, s nem vittetik bűnbe a lélek egyáltalán. Mégha az egy merő mustármag is, hát Mi elhozzuk azt. S Mi elegendőek vagyunk számvetőnek. 48. S bizony Mi megadánk Mózesnek és Áronnak az Ismérveket, a fényt, s az Emlékeztetőt, (hogy legyen az) az őrizkedőké. 49. Azoké, kik rettegnek Uruktól titokban, s ők az Órától reszketnek. 50. S ez áldott Emlékeztető, mit Mi kinyilatkozánk. S ti ennek megtagadói vagytok-é? 51. S bizony Mi megadánk Ábrahámnak az ő irányát azelőtt, s Mi Tudói voltunk néki. 52. Midőn mondá az ő atyjának, s népének: Mik ezek a szobrok, miknek ti imádói vagytok? 53. Mondák: Meglelénk azt, minek atyáink szolgálói voltak. 54. Mondá: Bizony ti és atyáitok nyilvánvaló eltévelygésben voltatok. 55. Mondák: Elhozod-é nékünk az igazat, avagy te játszadozol? 56. Mondá: Mi több, Uratok az egek és a föld Ura, Aki elindította azokat, s én erre néktek hitesküt teszek. 57. S Allahra, én rászedem a ti bálványaitokat, miután ti hátat fordíttok. 58. S ő megtevé azokat szilánkokká, kivéve a nagyot, hátha tán megtérnek hozzá. 59. Mondák: Ki tette ezt a mi isteneinkkel? Bizonyosan az egy gaztevő. 60. Mondák: Mi hallánk egy ifjút emlegetni azokat, s mondva volt néki: Ábrahám. 61. Mondák: Hát hozzátok el őt az emberek szeme elé, hátha tán tanúsítják. 62. Mondák: Te voltál az, ki ezt tette a mi isteneinkkel, ó Ábrahám? 63. Mondá: Mi több, ez az ő nagyjuk, ki ezt tette. Hát kérdezzétek meg őket, ha tudnak beszélni. 64. Majd megtérének magukba, s mondák: Íme! Ti, ti vagytok a bűnösök. 65. Majd fejeikben zavar lett, (s mondák): Bizony te tudod, hogy ezek nem beszélnek. 66. Mondá: Hát szolgáljátok-é Allahon kívül mi nem használ néktek semmit, s nem is árt néktek? 67. Pfuj néktek, s annak, mit szolgáltok Allahon kívül! Hát felfogjátok-é? 68. Mondák: Égessétek meg őt, s vegyétek pártját isteneiteknek, ha cselekvők vagytok. 69. Mondák: Ó, tűz! Légy hűvös és békés Ábrahámra. 70. S ők kelepcébe akarák csalni őt, de Mi megtevénk őket nagyobb veszteseknek. 71. S Mi megmenekíténk őt és Lótot (elhozván őket) a földre, mit Mi megáldánk azon a teremtményeknek. 72. S Mi adományozánk néki Izsákot és Jakabot unokául. S mindegyikőjüket Mi megtevénk jótevőnek. 73. S Mi megtevénk őket főkké, kik a Mi parancsolásunk szerint vezetének, s sugallánk nékik a jók cselekedetének művelését, az imádság megtartását, a kötelező alamizsna adását, s ők a Mi szolgálóink voltak. 74. S Lótnak Mi megadánk az ítélkezést, s a tudást, s megmenekíténk őt a településből, mely a szégyentelenségeket művelte. Íme! Ők a rossz, a züllött nép voltak. 75. S bevezeténk őt a Mi kegyelmünkbe. Lám! Ő a jócselekedetűek közül való. 76. S Noé, midőn ő azelőtt szólított, hát Mi válaszolánk néki, s megmenekíténk őt, s az ő háza népét a hatalmas csapástól. 77. S Mi az ő pártját fogánk a néppel szemben, kik meghazudtolták a Mi kinyilatkozásainkat. Lám! Ők a bűn népe voltak, hát megfullasztánk őket mindahányat. 78. S Dávid és Salamon, ahogy a kettő ítélkezett a földet illetve, midőn a nép (birka)nyája elkódorgott rajta, s Mi az ő ítélkezésének Tanúja voltunk. 79. S Mi megérteténk azt Salamonnal, s mindegyiknek megadánk a bölcsességet és tudást. S Mi alárendelénk a hegyeket, a madarakat, hogy dicsőítsék (Őt) Dáviddal. S Mi voltunk a cselekvők. 80. S Mi megtanítánk néki az Öltözék készítését tinéktek, hogy megóvjon titeket szégyenetektől. Hát hálásak vagytok-é? 8l. S Salamonnak (Mi alárendelénk) a viharos szelet, mi az ő parancsolása szerint fut a földre, mit Mi megáldottunk mi azon. S Mi mindeneknek Tudói vagyunk. 82. S a Sátánokból (Mi alárendelénk néki) azokat, mik alámerülnek néki (gyöngyökért) és végeznek ettől más munkát, s Mi az ő megőrzőjük voltunk. 83. S Jób, midőn szólítá az ő Urát, (mondván): Íme! megérintett engem az ártás, s Te vagy a kegyelemosztók Legkegyelmesebbike. 84. S Mi válaszolánk néki, s megszabadítánk őt attól az ártástól, s megadánk néki az ő háza népét, s a hozzájuk hasonlókat vélük, a kegyelmet Tőlünk, s az Emlékeztetőt a szolgálóknak. 85. S Izmáel, Idrisz és Dhul-Kifl. Mindnyájan állhatatosak voltak. 86. S Mi bevezeténk őket a Mi kegyelmünkbe. Íme! Ők a jócselekedetűek közül valók. 87. S Dhu al-Nun, midőn elméne dühhel, s úgy vélé, hogy Minékünk nincs erőnk fölötte, hát ő szólított a sötétségben, (mondván): Bizony nincs Isten, csak Te! Légy Dicső! Lám! Én bűnös voltam. 68. S Mi válaszolánk néki, s megmenekíténk őt a gyötrődéstől. S eképpen menekítjük meg a hívőket. 89. S Zakariás, midőn szólította az ő Urát: Uram! Ne hagyj engem magamban, s Te vagy az örökösök legjobbika. 90. S Mi válaszolánk néki, s adományozánk néki Jánost, s megjavítánk néki az ő (asszony) párját. Íme! Ők versengettek a jókban, s Hozzánk fohászkodának - vágyakozással, félelemmel, s ők Nékünk megalázkodának. 91. S ő, ki szeplőtelen volt, hát Mi belé lehellénk a Mi Lelkünkből, s megtevénk őt, s gyermekét bizonyságul a teremtményeknek. 92. Íme! Ez a ti nemzetetek egy nemzet, s Én vagyok a ti Uratok, hát szolgáljatok. 93. S elszeldelék az ő dolgukat maguk közt. Mindahányan Hozzánk térnek meg. 94. S az, ki jókat cselekszik, s ő hívő, hát nem tagadtatik meg az ő törekvése. Lám! Mi annak Feljegyzői vagyunk. 95. S tiltás van a népen, hát Mi elpusztítunk, s ők nem térnek vissza 96. Addig, míg le nem győzettetett Góg és Magóg, s ők minden hantból kimenekülnek. 97. S közelbe ér az Igaz Ígéret. S bizony megmeredett tekintete azoknak, kik tagadnak! (Mondják): Jaj nékünk! Bizony semmibe vevői voltunk ennek, mi több, bűnösök voltunk. 98. Lám! Ti, s az mit Allahon kívül imádtok, a Pokolra való, ti is erre (a sorsra) kerültök. 99. Ha ezek istenek lennének, nem kerülnének oda, hanem mindannyi ebben örökkévaló. 100. Nekik ebben a síránkozás, s ők ebben nem hallanak. 101. Lám! Kiknek előzőleg (megadatott) Tőlünk a szépség, azok attól eltávolíttatnak. 102. Ők nem hallanak ott gyengédséget, s abban mire lelkük vágyik örökkévalók. 103. Nem szomorítja őket a legnagyobb rémület, s találkozának az angyalokkal, (kik mondják): Ez a ti Napotok, mely beígértetett néktek. 104. A Napon Mi felgöngyölitjük az eget, mintha az írott feljegyzésnek göngyölege lenne. S ahogy Mi nekikezdénk az első teremtésnek, hát Mi megismételénk azt. (Ez) ígéret Reánk, s lám! Mi ezt megtesszük. 105. Mert bizony Mi megírtuk a Zsoltárok könyvében az Emlékeztető után, hogy az Én jócselekedetű szolgálóim lépnek a föld örökébe. 106. Íme! Ez hát az üzenés a népnek, kik szolgálnak. 107. S Mi nem küldénk téged (másképp), csak kegyelemből a teremtményeknek. 108. Mondd: Hanem az sugalltatott reám, hogy a ti Istenetek Egy Isten. Hát megbékéltek-é (Őbenne)? 109. S ha ők elfordulnak, hát mondd: Én kihirdettem néktek egyaránt, s azt is tudom, hogy közel-é, vagy távol, mi beígértetett néktek. 110. Íme! Ő tudja a mondás külcsinét, s tudja mit elpalástoltok. 111. S nem tudom, tán az néktek kísértés, s elvezet egy időre. 112. Mondá: Uram! Ítélj az igazzal. A mi Urunk a Mindenható, (Kinek) meghallgatása (kell) azok ellen, kiket (Őhozzá) írnak (egy soron). . 22. szúra Zarándoklat (Medinai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Ó, emberek! Tartsátok számon Uratokat! Bizony az Óra földrengetése hatalmas dolog. 2. A Napon (majd) meglátjátok, hogy megfeledkezik minden szoptatós anya arról, mit szoptat, s világra hozza minden terhes terhét, s meglátod (ó, Muhammad) az embereket mámorban, s ők nem mámorosak, hanem Allah büntetése szörnyű. 3. S az emberek közt, ki vitába száll Allahhal tudatlanul, s ki követ minden megátalkodott Sátánt. 4. Megírattatott számára, hogy az, ki őhozzá fordul, hát ő azt bizony eltévelyíti, s a szenvedés lángjaiba vezeti. 5. Ó, emberek! Ha kételyetek lenne a Feltámadás felől, hát lám! Mi teremténk meg titeket porból, majd cseppből, majd alvadékból, majd (hús)cafatból arányosan, s aránytalanul, hogy Mi megnyilvánítsuk azt néktek. S azt marasztaljuk a méhben, kit Mi akarunk egy kijelölt ideig, majd kivezetünk titeket gyermekként, majd (gyarapítunk), hogy elérjétek teljeteket. S köztetek, ki elmúlik, s köztetek, ki visszavétettetik legszánalmasabb korszakába, hogy a tudás után ne tudjom semmit. S látod (ó, Muhammad) a földet siváran, s midőn Mi lebocsájtjuk rá a vizet, az megrezdül, megduzzad, s kikeletre hiv minden pompás párból. 6. Ez hát, miáltal Allah az Igaz, s Ő az Ki életre kelti a halottat, s Ő az, ki Mindenre Képes. 7. S az Óra eljövend, s ebben semmi kétség. S Allah feltámasztja azokat, kik a sírokban. 8. S az emberek közt, ki vitába száll Allahban tudás, vagy útmutató, avagy világot adó Írás nélkül. 9. Hivalkodik önérzetével, hogy letévelyítse (az embereket) Allah útjáról. Számára az evilágon a gyalázat, s Mi megízleltetjük vele a Feltámadás Napján az égés kínját. 10. (Mondva lesz néki): Ez hát azért, mit kezed megelőlegezett, s Allah nem elkárhozója a szolgálóknak. 11. S az emberek közt, ki Allahot betű szerint szolgálja. Ha jó éri őt, hát megnyugszik általa, s ha kísértés sújt le rá, hát arcára bukik. Ő elveszti az evilágot, s a Túlvilágot. Ez hát a nyilvánvaló vesztes. 12. Ő Allahon kívül fohászkodik (ahhoz), mi nem árt néki, s nem is használ néki. Ez hát a messzi eltévelyedés. 13. Ő (ahhoz) fohászkodik, kinek ártalma közelebb, mint haszna. Bizony szörnyű oltalmazó, s bizony szörnyű cimbora. 14. Íme! Allah bevezeti azokat, kik hisznek, s jókat cselekesznek a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak. Lám! Allah azt tesz, mit akar. 15. S ki azt gondolja, hogy nem pártfogolja Allah őt (Muhammadot) az evilágon és a Túlvilágon, hát húzzon ki egy kötelet az égre, majd akassza rá magát, s nézze meg: Eloszlatja-é az ő fondorlata azt, mint tombol. 16. S eképpen nyilvánítánk ki azt nyílt bizonyságként, s Allah azt vezeti, kit Ő akar. 17. Íme! Azok, kik hisznek, s azok, kik Zsidók, Szabeusok, Keresztények, Varázslók, s azok, kik bálványimádók. Lám! Allah határoz köztük a Feltámadás Napján. Lám! Allah Mindenre Tanú. 18. Hem látod-é, hogy Allahnak, Néki borul le (mindenki) ki az egeken, s a földön, a nap, a hold, a csillagok, a hegyek, a fák, az élőlények, s sokan az emberek közt, míg sokra kijár a büntetés. S az, kit megvet Allah, hát nincs számára ki megbecsüli. Íme! Allah azt teszi, mit akar. 19. S ez a két ellentét (hívők és hitetlenek) szemben állnak az ő Urukat illetően. S azok, kik tagadnak, hát tűzből szabattatik nékik az öltözék, s fejeikre fentről forró lé öntetik. 20. Megolvasztatik általa mi az ő hasukban, s bőrük. 21. S számukra a vashorgok. 22. S mindahányszor le akarnak jőni arról a gyötrelemtől, hát visszatéríttetnek arra, (s mondva lesz nékik): Ízleljétek meg az égés szenvedését. 23. Íme! Allah bevezeti azokat, kik hisznek, s jókat cselekesznek a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak, s megengedtetik nékik benne a kardísz aranyból, s a gyöngy, s öltözékük ott selyem. 24. S ők az üdvös szólamokhoz vezettetnek, s az Áldott Ösvényre vezettetnek. 25. Lám! Azok, kik tagadnak, akadályoztatnak Allah útján a Sérthetetlen Szentélytől, melyet Mi megtevénk az embereknek egyként akár imádó benne, akár vándorló: ki akarja benne a bűnös részrehajlást, hát Mi megízleltetjük vele a fájdalmas szenvedést. 26. S midőn Mi előkészíténk Ábrahámnak a (Szent) Ház helyét, (mondván): Ne társíts Hozzám semmit, s tisztítsd meg Házamat a körbenjáróknak, az állóknak, (s azoknak, kik) térdepelnek, s leborulnak. 27. S hirdesd ki az embereknek a zarándoklatot. Ők eljönnek hozzád gyalog, s mindenféle gebén, ők eljönnek minden mély szorosból, 28. Hogy tanúi legyenek azoknak, mik használnak nékik, s emlegessék Allah nevét a tudott napokon afölött, mit Ő adott nékik a marha-állatból. S egyetek belőle, s tápláljátok a szűkölködő szegényt. 29. Majd vessenek véget kuszaságuknak, tegyék meg fogadalmukat, s járjanak körbe az Ódon Házban. 30. Ez hát (a parancsolás). S az, ki nagyra tartja Allah tiltásait, hát jobb lesz néki Uránál. S megengedett néktek a marha, kivéve az, miről olvastatott néktek. Hát kerüljétek el a bálványokból eredő irtózatot és kerüljétek el a hamis szólamot, 31. Allahhoz fordulva, nem társat állítva Néki. S ki Allahhoz társat állít olyan, mintha ő zuhanna az égből, s a madarak megragadnák őt, avagy elfújná őt a szél egy távoli helyre. 32. Ez hát (a parancsolás). S az, ki nagyra tartja az áldozatot Allahnak, hát szíve megerősödött. 33. Néktek benne a haszon egy megnevezett ideig, majd annak helye az Ódon Házba (tétetik). 34. S minden nemzetnek Mi megtevénk a szertartást, hogy megemlítsék Allah nevét, afölött, mit Mi adtunk a marha-állatból. Hát Istenetek Egy Isten, s Őbenne békéljetek meg. S hirdessetek az alázatosaknak, 35. Kik midőn megemlíttetik Allah (neve) megretten szívük, állhatatosak arra mi éri őket, megtartói az imának, s abból mit adtunk nékik áldoznak. 36. S a tevék! Megtevénk Mi azt néktek Allah áldozatai közül. Tiétek benne a jó. Hát említsétek meg Allah nevét rá, (midőn) sorokba (szeditek). S midőn az oldalára dőlt, hát egyetek belőle, s tápláljátok a koldúst, s az esedeklőt. Eképpen rendelénk azt alá tinéktek, hátha tán hálát adtok. 37. Nem jut el Allahhoz annak húsa, s vére, hanem eljut hozzá az őrizkedés tőletek. Eképpen rendelé Ő azt el néktek, hogy nagyra tartsátok Allahot amiért vezetett titeket. S hirdess (ó, Muhammad) a jótevőknek. 38. Lám! Allah megvédi azokat, kik hisznek. Lám! Allah egy megalkuvó hitetlent sem szeret. 39. Jóvá hagyattatnak azok, kik küzdenek, miáltal ők bűnbe estek. S bizony Allah képes pártfogásba venni őket. 40. Azok (ők), kik otthonaikból igaztalanul űzettettek el, csupán mert mondák: A mi Urunk Allah. S ha nem verné vissza Allah azt a (néhány) embert egyik a másikával, hát leromboltatnának a kolostorok, templomok, kápolnák, s a mecsetek, miben Allah neve sokat említtetik. S bizony megsegíti Allah azt, ki Őt segíti. Lám! Allah az Erős, a Nagyszerű. 41. Azok, kiket ha Mi megtelepítünk a földön megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, elrendelik az illőt, s véget vetnek a csalárdságnak. S Allahé a dolgok beteljesülése. 42. S ha ŐK meghazudtolnak téged (ó, Muhammad), s bizony meghazudtolta (a Mi prófétáinkat) előttük Noé, Aád és Thamud népe, 43. S Ábrahám népe és Lót népe. 44. S Midián lakói. S meghazudtoltatott Mózes. Hát Én elnéztem (ezt) a hitetleneknek, majd lesújtottam rájuk, s mily volt az Én borzadásom. 45. S hány települést pusztítánk Mi el, s az bűnös, s az romjaiban hever, s (hányat megtevénk) kiszáradt kúttá, s (porba dönténk) szilárd palotát. 46. Hát nem haladnak-é a földön, s van-é nékik szívük, mivel felfogják, avagy fülük, mivel meghallják? S bizony nem vakul meg a tekintet, hanem elvakul a szív, mi a kebelekben. 47. S ők siettetnek téged a szenvedéssel, s Allah nem téveszti el az Ő ígéretét, de lám! Egy nap a te Uradnál, akár ezer év, miből számíttok. 48. S hány településnek néztem Én el, s az bűnös. Majd vevém azt, s Hozzám vezet a végzet. 49. Mondd: Ó, emberek! Hanem Én vagyok néktek nyilvánvaló figyelmeztetőtök. 50. S azok, kik hisznek, s jókat cselekesznek, hát nékik a megbocsájtás, s a nemes gondoskodás. 51. S azok, kik törekednek a Mi kinyilatkozásainkban keresztbe állani, azok a Pokol követői. 52. S Mi nem küldénk előtted hírnököt, sem prófétát. Hanem midőn Ő szándékozá az (üzenést), a Sátán az Ő szándéka útját állta. Hanem Allah megsemmisíté azt, mit a Sátán üzent. Majd elrendezte Allah az Ő kinyilatkozásait. Allah a Mindenttudó, a Bölcs, 53. Hogy megtegye Ő azt, mit a Sátán üzent kísértésnek azok szénára, kiknek szívében a betegség, s szívük megkeményedett. S lám! A bűnösök bizony távoli hitszakítók. 54. S hogy megtudják azok, kikhez eljővendt a tudás, hogy az Igaz az Uradtód jövő, hát higgyék azt, s hódoltassák be Néki szívük. Lám! Allah bizony Vezetője azoknak, kik hisznek, az egyenes ösvényen. 55. S nem vetnek véget a kételynek benne azok, kik tagadnak addig, míg el nem jő hozzájuk az Óra váratlanul, avagy el nem jő hozzájuk a szenvedés a szörnyűséges Napon. 56. A Teljhatalmúsag ezen a Napon Allahé, Ő ítél közöttük. S azok, kik hisznek, s jókat cselekednek, a gyönyörűséges Mennyekben (részesíttetnek). 57. S azok, kik tagadtak, s meghazudtolák a Mi kinyilatkozásainkat, hát nékik az iszonyú szenvedés. 58. S azok, kik elmenekültek Allah útjan, majd leölettek, avagy meghaltak, hát Allah bizonyosan szép gondoskodással gondoskodik róluk. Íme! Bizony Allah a Legjobb Gondoskodó. 59. S Ő bevezeti őket a bejáraton, miben megelégedettek, s lám! Allah a Mindenttudó, az Irgalmas. 60. Ez hát. S az, ki beteljesíti azt úgy, ahogy rajta beteljesíttetett, majd (újból) vegyék rá, hát Allah az ő pártját fogja. Lám! Allah a Megenyhülő, a Megbocsájtó. 61. Ez hát, miáltal Allah lényegíti át az éjt nappallá, s átlényegíti a nappalt éjjé. Lám! Allah a Meghalló, a Látó. 62. Ez hát, miáltal Allah, Ő az Igaz, s mit Rajta kívül szolgálnak az hamis. S Allah, Ő a Magasságos, a Nagy. 63. Nem látod-é, hogy lebocsájtá Allah az égből a vizet, s kizöldülővé vált a föld? Lám! Allah a Lágy, az Értesült. 64. Övé, mi az egeken, s mi a földön. Íme! Allah, Övé a Magaszt gazdagsága. 65. Nem látod-é, hogy Allah alárendelte néktek azt, mi a földön? S a bárka a tengeren, s Ő fogja vissza az eget, ne szakadjon rá a földre, hacsak nem az Ő engedelmével. Íme! Allah az emberekre Szánakozó, Irgalmas. 66. S Ő az, Ki életre hívott titeket, majd elmúlaszt titeket, majd feléleszt titeket. Lám! Az ember bizony hitetlen. 67. Minden nemzetnek Mi megtevénk a szertartást, s ők azt megtartják. Hát ne kössenek ők belétek e dologban, s hagyd azt Uradra. Íme! Te bizony az egyenes Útmutatást követed. 68. S ha vitába szállnak véled, hát mondd: Allah a Legjobb Tudója annak, mit tesztek. 69. Allah Ítél köztetek a Feltámadás Napján abban, miben különböztetek. 70. Nem tudod-é, hogy Allah tudja, mi az égen és a földön? Lám! Ez egy könyvben (jegyeztetett). Lám! Ez Allahnak könnyen megy. 71. S ők fohászkodnak Allahon kívül olyanhoz, minek Ő nem bocsájtott le hatalmat, s miben nékik nincs tudásuk. S nincs a bűnösöknek pártfogójuk. 72. S midőn olvastatik nékik a Mi kinyilatkoztatásunk bizonyságul, te ráismersz a tagadók arcán a tagadásra, kik majdhogynem rátörnek azokra, kik olvassák nékik a Mi kinyilatkozásainkat. Mondd: Jövendöljek-é néktek ennél rosszabbat? A Pokol tüze! Allah ígérte ezt azoknak, kik tagadnak. S nyomorúságos végzet. 73. Ó, emberek! Vétetett a példa, hát hallgassatok rá: Íme! Azok, kikhez Allahon kívül fohászkodnak, sosem teremtének meg (még egy) legyet sem, mégha össze is gyülekezének rá. S ha a légy elvenne tőlük valamit, azok nem tudnák megmenteni azt előle. (Így hát) gyenge az ki kér, s az kit kérnek. 74. Ők nem értékelik Allahot, az Ő igaz értékével. Lám! Allah az Erős, a Nagyszerű. 75. Allah kiválasztja az angyalok közül a küldötteket, s (így) az emberek közül. Lám! Allah a Meghalló, a Látó. 76. Ő tudja mi előttük, s mi mögöttük, s Allahhoz téríttetnek meg a dolgok. 77. Ó azok, kik hisznek! Térdepeljetek le, boruljatok le, szolgáljátok Uratokat, s tegyétek a jót, hátha tán boldogultok. 78. S küzdjetek Allahért az Ő igaz küzdésével. Ő kiválasztott titeket, s nem tette meg rátok hitvallásban a viszontagságot. Atyátok, Ábrahám felekezete (a tiétek). Ő nevezett titeket Muzulmánoknak azelőtt, s ebben (az Írásban), hogy legyen a Hírnök reátok tanú, s legyetek ti tanúk az emberekre. Hát tartsátok meg az imát, adjatok kötelező alamizsnát, s tartsatok ki Allah mellett. Ő a ti felségtek. S kegyes Felség, s kegyes Pártfogó. . 23. szúra Hívők (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Bizony boldogulnak a hívők, 2. Akik az imájukban alázatosak, 3. S kik a hiábavalóság ellenzői, 4. S kik eleget tesznek a kötelező alamizsnaadásnak, 5. S kik erényük megőrzői. 6. Kivéve házastársuktól, avagy (a szolgáktól), mit jobbjaik bírnak. Hát ők nem kifogásolhatók. 7. S ki arra vágyik mi ezen túli, hát azok törvényszegők. 8. S azok, kik kötelezettségüket, s egyezségüket megőrzik, 9. S azok, kik imájukat megtartják, 10. Ezek ők, az örökösök, 11. Akik a Paradicsom örökébe lépnek, s ők benne halhatatlanok. 12. S bizony Mi megteremténk az embert az agyagnak származékából, 13. Majd megtevénk őt cseppé egy biztos odúban, 14. Majd teremténk a cseppet alvadékká, s teremténk az alvadékot (hús)cafattá, s teremténk a (hús)cafatot csonttá, s bevonánk a csontot hússal, majd megalkotánk azt egy más teremtménnyé. S megáldotta Allah a teremtmények legszebbikét. 15. Majd lám! Ti ezután bizony elhaltok. 16. Majd lám! Ti a Feltámadás Napján feltámasztattok. 17. S bizony Mi megteremténk fölétek hét utat, s Mi nem voltunk semmibevevői a teremtésnek. 18. S Mi lebocsájtánk az égből a vizet mértékkel, s megtelepíténk azt a földön. Mi azt megvonni képesek vagyunk. 19. S megalkotánk általa néktek a datolyapálma, s szőlőskerteket, melyben néktek a sok gyümölcs, s ebből étkeztek. 20. S a fa, mi a Sinai hegyből bújik ki, megteremvén az olajat, s fűszert az étkezőknek. 21. S lám! Néktek a marhában a tanulság. Isztok abból, mi annak a hasában, s néktek benne a számos hasznok, s belőle esztek. 22. S rajta, s a bárkán hordoztattok. 23. S bizony Mi elküldénk Noét az ő néphez, s mondá: Ó, nép! Szolgáljátok Allahot. Nincs néktek más Isten, mint Ő. Hát nem őrizkedtek-é? 24. S mondák a törzsfők, kik tagadtak népéből: Ez nem más, mint halandó, mint ti vagytok, aki kiváltságot akar felettetek. S ha Allah akarná, hát lebocsájtotta volna az angyalokat. Mi nem hallottunk ilyet ősatyáinkat illetőn. 25. S Ő csak egy férfiú, kiben az őrültség, hát várakozva nézzétek őt egy ideig. 26. Mondá: Uram! Végy pártfogásba engem, miáltal meghazudtolnak engem. 27. S Mi sugallottuk reá (mondván): Készítsd el a bárkát a Mi szemünk láttára, s a Mi sugallásunk által. S midőn eljő a Mi parancsolásunk, s kitör az özönvíz, hát válassz be arra mindenből kettőt, egy párat, s a te házad népét, kivéve azt közülük kin már rajta a Szó. S ne érvelj Vélem azok mellett, kik bűnösök. Íme! Ők a megfulladók. 28. S midőn elrendezkedtél te, s kik a bárkán véled, hát mondd: Dicsőség legyen Allahnak, Aki tett minket a bűnösök népétől. 29. S mondd: Uram! Érkeztess révbe áldott érkezőként, s Te vagy a révbe érkeztetők Legjobbika. 30. Íme! Ebben hát a bizonyságok, s lám! Mi vagyunk a Próbára Tevők. 31. Majd Mi megalkotánk őutánuk más nemzedéket. 32. S Mi elküldénk közéjük a küldöttet közülük, (mondván) Szolgáljátok Allahot. Nincs néktek más Isten, csak Ő. Hát nem őrizkedtek-é? 33. S mondák a törzsfők népéből, kik tagadtak, s meghazudtolák a Túlvilági találkozót, s kiket Mi elpuhítánk az evilági életben. Ez nem más, mint halandó, mint ti vagytok. Abból eszik, miből ti esztek, s azt issza, mit ti isztok. 34. S ha ti egy olyan halandónak engedelmeskedtek, mint ti vagytok, hát bizonyosan vesztesek lesztek. 35. Azt ígéri-é néktek, hogy midőn ti meghaltok, por és csont vagytok, s ti (újból) előhozattok? 36. El innen, el innen azzal mi néktek ígértetett! 37. S ez csupán a mi evilági életünk; meghalunk, s élünk, de mi nem támasztatunk fel. 38. S ő csak egy férfiú, ki kieszelte Allahra a hazug szót, s mi nem vagyunk az ő hívői. 39. Mondá: Uram! Végy pártfogásba engem, miáltal meghazudtolnak engem. 40. Mondá (az Úr): Még egy keveset, s bizony hogy ők lesznek a vezeklők. 41. S vevé őket a kiáltozás az igazzal, s Mi megtevénk őket roncsokká. S messzi el a bűnösök népével! 42. Majd Mi megalkotánk őutánuk más nemzedékeket. 43. Nem előzheti meg nép a sorsát, s nem is késleltetheti. 44. Majd Mi elküldénk egymásutánjában küldötteinket. Mindahányszor eljöve a néphez az Ő küldötte, hát ők meghazudtolák őt. S Mi követtettük egyiket a másikával, s megtevénk őket történésekké. Hát messzi el a néppel, kik nem hisznek. 45. Majd elküldénk Mózest, s az ő fivérét Áront a Mi kinyilatkozásainkkal, s nyilvánvaló hatalommal 46. A Fáraóhoz, s az ő törzsfőihez. Hanem ők dölyfösködtek, s önkényes nép voltak. 47. S mondák: Higgyünk-é a két halandónak, mint mi vagyunk, s kettejük népe minket szolgál? 48. S meghazudtolák őket, s lettek azokká, kik elpusztítattak. 49. S bizony Mi megadánk Mózesnek az Írást, hátha tán jó útra térnek. 50. S Mi megtevénk Mária fiát, és az ő szülőanyját bizonyságul, s menedéket nyújtánk nékik a magaslaton, hol a nyáj, s a patak. 51. Ó küldöttek! Egyetek abból mi üdvös, s cselekedjetek jól. Íme! Én Tudója vagyok annak, mit tesztek. 52. S lám! A ti vallástok egy vallás, s Én vagyok a ti Uratok, hát őrizkedjetek. 53. Hanem az (emberek) felszeldelték hitüket maguk közt szektákká, s minden klán azon örvendezik, mi az övé. 54. Hát hagyjátok őket egy ideig tévelyedettségükben. 55. Számítják-é ők, hogy Mi nyújtunk nékik a vagyonból, s a fiakból? 56. (S Mi) siettetjük nékik a jókat? Mi több, ők nem érzékelik. 57. Lám! Azok kik Uruk félésétől pírba jövők, 58. S azok, kik Uruk kinyilatkozásait hiszik, 59. S azok, kik Urukhoz nem állítanak társat, 60. S azok, kik adják, mit az ő szivük ad félve, hogy ők Urukhoz térnek meg, 61. Ezek versengnek a jókban, s ők ebben győzedelmesek. 62. S Mi nem bízunk meg lelket, csak azzal, mit elbír. S Nálunk a Könyv, mi az igazat szólja, s ők nem vezettetnek bűnbe. 63. Mi több, az ő szívük eltévelyedett ezt (a Koránt) illően, s az ő cselekedeteik ezen kívüli, s ők annak cselekvői. 64. Addig, míg Mi nem vevénk az ő fényűzőiket a szenvedéssel, s lám! Hogy könyörögnek! 65. Ne könyörögjetek a Napon! Ti bizonyosan nem lesztek Tőlünk pártfogolva. 66. Bizony az Én kinyilatkoztatásaim olvastattak néktek, s ti sarkon fordultatok. 67. Ti fennhéjázva vettétek azt, s sötétedéskor tomboltatok. 68. S nem latolgatták-é a szót, avagy nem jött-é el hozzájuk az, mi nem jÖtt el ősatyáikhoz? 69. Avagy nem ismerte meg az ő küldöttüket, s ők néki megtagadói lettek? 70. Avagy mondják: Őrültség (lakozik) benne? Mi több, ő elhozá nékik az Igazat, s legtöbbjük irtózik az Igaztól. 71. S ha az Igaz követné az ő vágyaikat, bizony megrontódnának az egek, s a föld, s kik őbennük. Mi több. Mi elhozánk nékik az ő Emlékeztetőjüket, s ők Emlékeztetöjükkel szembeszegülők. 72. Avagy fizetséget kérsz-é tőlük (ó, Muhammad)? Hát a te Urad fizetsége jobb. S Ő a gondoskodók Legjobbika. 73. S lám! Hívd őket az egyenes ösvényre. 74. S lám! Azok, kik nem hiszik a Túlvilágot, hát letérnek az ösvényről. 75. S ha Mi megkegyelmeznénk nékik, s megszabadítanánk őket az ártástól mi rajtuk, hát vakon vándorolnának az ő makacs ellenszegülésükben. 76. S bizony. Mi vevénk őket a szenvedéssel, s ők nem alázkodnak meg Uruknak, s nem esdekelnek. 77. Addig, míg Mi rájuk nem nyitjuk a szörnyűséges szenvedés kapuit, s íme! Ők ebben megrendülnek. 78. S Ő az, Ki megalkotta néktek a hallást, a látást, s a szívet. Kevés az, mi hálát adtok. 79. S Ő az, Ki elszórt titeket a földön, s Őhozzá tereltettek egybe. 80. S Ő az, Ki életre hív, elmúlaszt, s Övé az éj és nappal különbözősége. Hát nem eritek-é fel? 81. Mi több, mondának olyat, mit az elődök mondottak. 82. Mondák: Midőn mi meghalunk, por, s csont lévén, s mi akkor feltámasztatánk? 83. Mert bizony ez ígértetett nékünk, s atyáinknak azelőtt. Íme! Ezek csupán az elődök meséi. 84. Mondd: Kié a föld, s kik rajta, ha tudjátok? 85. Azt fogják mondani: Allahé. Mondd: Akkor hát nem emlékeztek-é? 86. Mondd: Ki Ura a hét Mennyországnak, s Ura a Hatalmas Trónusnak? 87. Azt fogjak mondani: Allahé. Mondd: Akkor hát nem őrizkedtek-é? 88. Mondd: Kinek van kezében minden dolgok Teljhatalmúsága, s Ki megőriz, de nincs Rajta őriző, ha tudjátok? 89. Azt fogják mondani: Allahé. Mondd: Hát hogyan kápráztattatok el? 90. Mi több, Mi elhozánk nékik az Igazat, s íme! Ők hazugok. 91. Nem vesz (Magának) Allah gyermeket, s nincs más isten, mert különben minden istennel az járna, mit az teremtett, s egyik a másika fölött állna. Legyen Dicsős Allah azok felett, mit Őhozzá írnak. 92. Tudója a Láthatatlannak, s a Láthatónak! Hát legyen ő Magasságos azok felett, kikkel ők társítják. 93. Mondd: Uram! Ha csak megláttatnád vélem mi nékik ígértetett! 94. Uram! S ne tégy engem a bűnösök népe közé. 95. S bizony Mi képesek vagyunk arra, hogy megláttassuk véled mit Ígértünk nékik. 96. Taszítsd el a rosszat azzal, mi jó. Mi vagyunk Legjobb Tudói annak, mit (nekünk) írnak. 97. S mondd: Uram! Tőled kérek menedéket a Sátánok csábításától, 98. S Tőled kérek menedéket Uram, míg azok jelen valók, 99. Addig, míg eljöve egyikükre a halál, s mondá: Uram! Küldj vissza engem, 100. Bizony rajtam áll, hogy jól műveljem azt, mit hátrahagytam. De lám! Hanem az (csak) szó, mit ő mond, s mögöttük a válaszfal a Napig, (midőn) feltámasztatnak. 101. S midőn megfúvattatik a harsona, hát nem lészen ezen a Napon atyafiság közöttük, s nem kérdezősködnek. 102. S kinek megnehezedett az ő mérlege, hát ők azok, kik boldogulnak. 103. S kinek mérlege megkönnyebbedett, hát ezek, kik elveszejtették önmagukat, s a Pokolban ők örökösek. 104. Perzseli arcaikat a tűz, s ők ebben mogorvák. 105. (Mondva lesz): Nem olvastattak-é néktek az Én kinyilatkozásaim, s ti nem meghazudtolátok-é azt? 106. Mondák: Urunk! Balszerencsénk felülkerekedett rajtunk, s eltévelyedett nép lettünk. 107. Urunk! Vezess ki minket ebből! S ha mi visszatérnénk a bűnhöz, hát mi valóban bűnösök lennénk. 108. Mondá (az Úr): Takarodjatok innen, s ne beszéljetek Hozzám. 109. Íme! S egy csoport az Én szolgálóim közül mondja: Urunk! Mi hiszünk, hát bocsájts meg nékünk, s kegyelmezz meg nékünk. S Te vagy a kegyelmet osztók Legjobbika. 110. S ti őket mulatság tárgyának vettétek addig, mig ők elfeledtették véletek az Énrólam való megemlékezést, s ti rajtuk (csak) nevettetek. 111. Íme! Én ím megjutalmazom őket az állhatatosságért, s ők a győzedelmesek. 112. Mondja (az Úr): Mennyit időztetek a földön években számolva? 113. Mondják: Elidőztünk egy napot, avagy a nap egy részét. Hát kérdezd azt, ki számolta! 114. Mondja (az Úr): Ti csupán keveset időztetek, csak hogy tudjátok. 115. Számítátok-é, hogy Mi megteremténk titeket hitványnak, s ti nem téríttettek meg Hozzánk? 116. S legyen Magasságos Allah, az Igaz Király. Nincs Isten, csak Ő, a Nemes Trónus Ura. 117. S ki Allahhal együtt más istenhez fohászkodik, hát nincs néki bizonysága benne. S hanem az ő számvetése az ő Uránál. Lám! Nem boldogulnak a hitetlenek. 118. S mondd (ó, Muhammad): Uram! Bocsájts meg, kegyelmezz meg, s Te vagy a kegyelmet osztók Legjobbika. . 24. szúra Világosság (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. (Ez egy) szúra, mit Mi kinyilatkozánk, s mit elrendelénk, s miben lebocsájtánk a kinyilatkoztatásokat bizonyságul, hátha tán emlékeztek. 2. A parázna férfit, vagy nőt, hát korbácsoljátok meg mindegyiket száz korbácsütássel. S ne tartson vissza titeket őirántuk a szánalom az Allahi szolgálattételtől, ha hiszitek Allahot, s az ítélet Napját. S hadd legyen tanúja bűntetésüknek a hívők egy csoportja. 3. S a parázna férfi ne nemezzék, csak parázna nőt, avagy bálványimádót, s a parázna nővel ne nemezzék, csak parázna férfi, avagy bálványimádó. S mindez megtiltatott a híveknek. 4. S azok, kik megvádolják a jóéletű asszonyokat, majd nem hoznak négy tanút, hát korbácsoljátok meg őket nyolcvan korbácsütéssel, s ne fogadjátok el tőlük a tanúságtételt sohasem. Ezek ők, a züllöttek. 5. Kivéve azok, kik bűnbánatot fogadnak ezután, s megjavulnak. Lám! Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 6. S azok, kik megvádolják asszonyukat, s nincs nékik tanújuk csak önmaguk, hát esküdjék meg egyikük négyszer Allahra, hogy ő az igaz. 7. S ötödször is arra, hogy Allah átka reá, ha ő hazug. 8. S elhárítja az (asszony) a büntetést magáról, ha négyszer megesküszik Allahra, hogy az (a férfi) hazug. 9. S ötödször is arra, hogy Allah dühe legyen rajta, ha ő (a férfi) igaz. 10. (S mi lenne), ha nem lenne rajtatok Allah kiváltsága, s kegyelme? S lám! Allah a Megenyhülő, a Bölcs. 11. S azok, kik rágalmat terjesztenek, azok banda köztetek. Ne számítsátok azt rossznak néktek, mi több az jó néktek. Minden tagnak köztük (megfizettetik), mit elnyert a vétekből, s az kire a legnagyobb rész fordul közöttük, hát övék a hatalmas szenvedés. 12. S midőn ha halljátok azt, hát miért nem gondolnak jót a hívő férfiak és nők saját magukról, s mondják: Ez nyilvánvaló rágalom! 13. Miért nem hoznak reá négy tanút? S ha nem hozzák el a tanúkat, hát ők Allahnál a hazugok. 14. S ha nem lenne rajtatok Allah kiváltsága, s az Ő kegyelme a világon, s a Túlvilágon, hát lesújtana rátok a hatalmas szenvedés, amiben morajlanátok. 15. Midőn találkoztok véle nyelveitekkel, s mondjátok szájaitokkal, miben néktek nincs tudástok, hát számítjátok, hogy az csekélység, holott az Allahnál hatalmas. 16. S midőn ha halljátok, amiért ne mondjátok: Nem nekünk való ilyet mondani. Legyen Dicső! Ez hatalmas rágalom. 17. Allah int titeket, hogy sohase ismételjetek ilyet, ha hívők vagytok. 18. S megnyilvánította Allah néktek a kinyilatkozásokat. S Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 19. Íme! Azok, kik azt szeretnék, hogy burjánozzon el a ledérség azok között, kik hisznek, hát nékik a fájdalmas szenvedés az evilágon, s a Túlvilágon. Allah tudja, s ti nem tudjátok. 20. (S mi lenne) ha nem lenne rajtatok Allah kiváltsága, s az Ő kegyelme? S íme! Allah a Megszánó, a Könyörületes. 21. Ó, kik hisznek! Ne kövessétek a Sátán lépteit. S ki a Sátán lépteit követi, hát lám! Ő megparancsolja a ledérséget, s a csalárdságot. S ha nem lenne rajtatok Allah kiváltsága, s az Ő kegyelme. Hát köztetek egy sem gyarapodna sohasem. S hanem Allah azt gyarapítja, kit Ő akar. S Allah a Meghalló, a Mindenttudó. 22. S ne káromolják a kiváltság s a könnyűbbség bírói köztetek, ha adakoznak a közeli rokonnak, a szűkölködőnek, s azoknak, kik Allah útjain menekülők. Oldozzanak fel, s nézzenek el. (Avagy) nem szeretnétek-é, hogy Allah megbocsájtson néktek? Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 23. Íme! Azok, kik becsmérlik az erényes, tudatlan, hívő asszonyokat, hát elátkoztatnak az evilágon, s a Túlvilágon. S nekik a hatalmas szenvedés. 24. A Napon ellenük tanúskodik nyelvük, kezeik, s lábaik abban, mit tettek. 25. Ezen a Napon megfizeti nékik Allah az igaz tartozásukat, s megtudják, hogy Allah, Ő a Nyilvánvaló Igaz. 26. A gyarló nőket a gyarló fériaknak, s a gyarló férfiakat a gyarló nőknek. A jó asszonyokat a jó férfiaknak, s a jó férfiakat a jó asszonyoknak. Ezek vétlenek abban, mit (az emberek) mondanak. Nekik a megbocsájtás, s a nemes gondoskodás. 27. Ó, kik hisznek! Ne térjetek be a házba, mi nem a ti házatok addig, míg (először) be nem jelentkeztek, s meg nem békéltek annak háza népével. Ez jobb néktek, hátha tán észben tartjátok. 28. S ha nem leltek benne senkit, hát ne térjetek be abba addig, míg meg nem engedtetik néktek. S ha mondva van néktek: Térjetek vissza, hát térjetek vissza, ez tisztább (így) néktek. S Allah Tudója annak, mit tesztek. 29. Nem vétség számotokra, ha betértek a házba, mi nem lakott, s benne a kényelem néktek. S Allah tudja mit kiejtetek, s mit elpalástoltok. 30. Mondd a hívő férfiaknak, hogy süssék le tekintetüket, s őrizzék meg erényüket. Ez (így) tisztább nékik. Lám! Allah Értesült arról, mit művelnek. 31. S mondd a hívő asszonyoknak, hogy süssék le tekintetüket, őrizzék meg erényüket, s ne nyilvánítsák meg szépségüket, csak mi megjelenik abból. S vonják fátylaikat kebeleikre, s ne nyilvánítsák meg szépségüket, csak hitvesüknek, atyjuknak, hitvesük atyjának, fiaiknak, hitvese fiainak, fivéreinek, fivérei fiainak, nővéreik fiainak, az ő asszonyaiknak, a (szolgálóknak), mit jobbjuk bír, a férfi személyzetnek, kik az életerő híján vannak, avagy a gyermekeknek, kiknek nem tűnik fel az asszonyi csupaszság. S ne dobbantsanak lábaikkal, hogy kitudódjék mit tejtenek szépségükből. S valljatok bűnbocsánatot Allahnak mindannyian. Ó hívők, hátha tán boldogultok. 32. S párosodjatok azokkal, kik köztetek társtalanok, s a jámborokkal szolgálóitok, s cselédeitek közül. Ha ők szegények, hát gazdagítja őket Allah az Ő bőkezőségéből. Allah a Mindent Átfogó, Mindenttudó. 33. S legyenek erényesek azok, kik nem lelnek párt addig, míg Allah nem gazdagítja őket az Ő bőkezűségéből. S azokból, kiket jobbotok bír (szolgák) vannak, kik vágyják a (felszabadító) írást, hát írjátok meg nékik, ha tudtok bennük jót, s adjatok nékik Allah vagyonából, mit Ő néktek adott. S ne kényszerítsétek szolganőiteket bujálkodásra, ha vágyjátok az evilági élet kínálatát és ők meg akarják (tartani) az erényt. S ki rákényszeríti őket, hát lám! Allah az ő kényszerítésük után Megbocsájtó, Könyörületes (reájuk). 34. S bizony Mi lebocsájtánk néktek a kinyilatkozásokat bizonyságul, s a példáját azoknak, kik előttetek múlottak el. S (ez) intelem az őrizkedőknek. 35. Allah az egek, s a föld Világossága. Az Ő világossága olyan, mint a zug, melyben a lámpa. A lámpa az üvegben, s az üveg, akár a tündöklő égitest. (A lámpa, mely) az áldott fából lobbantatott fel, az olivából, mely nem keleti, s nem nyugati, melynek olaja még akkor is majdhogy felizzik, ha a tűz meg nem is éri. Világosság a világosságon. Allah azt vezeti az Ő világosságához, akit Ő akar. S Allah példákat vet az embereknek, s Allah a Mindenek Tudója. 36. (S ez a lámpa) a házakban, hol Allah megengedte, hogy felmagasztaltassék, s megemlíttessék bennük az Ő neve. S dicsőíttetik Ő ebben reggel és este. 37. Emberek, kiket nem csábít el a kereskedés, sem a kufárkodás attól, hogy megemlékezzenek Allahról, s megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, s félik a Napot, midőn megfordulnak a szívek, s a tekintetek. 38. Hát viszonozza nékik Allah a legszebbel, mit tettek, s gyarapítja őket az Ő bőkezűségéből. S Allah arról gondoskodik, kiről Ő akar számvetés nélkül. 39. S azok, kik tagadnak, hát tetteik, akár a sivatagi délibáb. A szomjazó úgy számítja, hogy viz, míg el nem jő ahhoz, s nem lel semmit, hanem megleli amott Allahot, Ki megfizeti neki számvetését. S Allah Gyors Számvető. 40. Avagy mint a sötétség a végtelen tengeren. S elfedé őt a hullám, mi fölött hullám, s mi fölött a felhő. A sötétség egymás felett. Midőn előveszi kezét, alig látja azt. S az, kinek nem tevé meg Allah a világosságot, hát számára nincs a világosságból. 41. S nem látod-é, hogy Allah, az Ő dicsőségét zengi ki az egeken, a földön, s a madarak villódzásán? S mindegyikük imáját, s dicsőítését bizony Ő tudja. S Allah Tudója annak, mit tesznek. 42. S Allahé az egek, s a föld Mindenhatósága. S Allahhoz (vezet) a végzet. 43. Nem látod-é, hogy Allah lebegteti a felhőket, majd összetereli egymásra, majd megteszi azokat rétegekké, s te látod az esőt kijőni közülük? S Ő lebocsájtja az égből a hegyeket, melyen a kőzápor, s lesújt véle arra, kire Ő akar, s eltéríti azt arról, kiről Ő akarja. Az Ő villámának fénye majdhogy elragadja a látást. 44. Megforgatja Allah az éjt, s a nappalt. Íme! Ebben hát a tanulság a látás embereinek. 45. S Allah teremté meg valamennyi élőlényt a vízből. Köztük, mely a hasán jár, köztük, mely két lábon jár, köztük, mely négyen jár. Allah azt teremti, mit Ő akar. Íme! Allah Mindenre Képes. 46. Mert bizony Mi lebocsájtánk a kinyilatkozásokat bizonyságul. S Allah azt vezeti, kit Ő akar az egyenes ösvényre. 47. S ők mondják: Mi hiszünk Allahban, a Hírnökben, s mi engedelmeskedünk, majd köztük egy csoport ezután elfordul. S ezek nem hivők. 48. S midőn ők Allahhoz fohászkodnak és az Ő Hirnökéhez, hogy ítéljen közöttük, hát lám! Köztük egy csoport szembeszegül. 49. S ha nékik lenne igazuk, hát eljönnének hozzá készséggel. 50. S betegség van-é az ő szíveikben, avagy kételkednek, avagy félnek, hogy rontást hoz reájuk Allah és az Ő Hírnöke? Mi több, ezek ők a bűnbe esettek. 51. Hanem a hívők szava, midőn fohászkodnak Allahhoz, s az Ő hírnökéhez, hogy ítéljen köztük, hát mondják: Hallunk és engedelmeskedünk. S ezek hát azok, kik boldogulnak. 52. S ki engedelmeskedik Allahnak, s az Ő Hírnökének, s féli Allahot és számon tartja Őt, hát ezek ők, a győzedelmesek. 53. S ők megesküsznek Allahra hitük törekvését illetve, hogy ha megparancsolnád nékik, hát ők kivonulnak. Mondd: Ne esküdjetek. A köztudott engedelmesség (jobb). Lám! Allah Értesült arról, mit tesztek. 54. Mondd: Engedelmeskedjetek Allahnak, s engedelmeskedjetek a Hírnöknek. S ha ti elfordultok, hát őrajta áll (megtétele annak), mi reá rakatott, s rajtatok áll (megtétele annak), mi reátok rakatott. S ha ti engedelmeskedtek néki, hát jól vezettettek. S nem áll más a Hírnökön, mint a nyilvánvaló üzenés. 55. Beígérte Allah azoknak, kik hisznek köztetek, s jókat cselekednek, hogy Ő megteszi őket helytartókká a földön, ahogy megtette helytartóvá azokat, kik őelőttük, hogy megtelepítse nékik hitvallásukat, melyben Ő megelégedett számukra, s hogy felváltsa nékik az ő félelmüket ezután biztonsággá. S ők szolgálnak Engem. Nem társítanak Hozzám semmit. S kik ezután tagadnak, hát azok a züllöttek. 56. S tartsátok meg az imát, adjatok kötelező alamizsnát, s engedelmeskedjetek a küldöttnek, hátha tán megkegyelmeztettek. 57. Ne számítsátok, hogy azok, kik tagadnak el tudnak szökni a földön. S az ő hajlékuk a Pokol tüze, s bizony nyomorúságos a végzet. 58. Ó, kik hisznek! Kérjék engedelmeteket azok (a szolgák), kiket jobbotok bír, s azok, kik nem érték el a serdülést köztetek (előttetek a megjelenésre) három alkalommal: A hajnali ima előtt, s midőn lehelyezitek öltözékeiteket a déli (hőségtől), s a vacsorai ima után. (Ez a) három vísszavonultság néktek. Nem vétek néktek, sem nékik egyebekkor ha rátok járnak, s ti is egymásra. Eképpen nyilvánította meg Allah a kinyilatkozásokat néktek. S Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 59. S midőn a gyermekek elérik köztetek a serdülést, hát úgy kérjenek engedelmet, ahogy azok kértek engedelmet kik őelőttük. Eképpen nyilvánitá ki Allah néktek az Ő kinyilatkozásait. S Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 60. Az asszonyok, kik túl vannak a koron, hogy gyermeket hozzanak világra, s kiknek nincs reménye a párosodásra, hát nem vétek számukra, ha levetik (külső) öltözékeiket úgy, hogy nem villantják meg a szépséget. S ha tartják az erényt, hát jobb nékik. Allah a Meghalló, a Mindenttudó. 61. Nem lehet vád a vakra, nem lehet vád a sántárá, nem lehet vád a betegre, sem önmagatokra, ha házaitokból esztek, vagy atyáitok házából, anyáitok házából, fivéreitek házából, nővéreitek házából, atyai nagybátyáitok házából, atyai nagynénjeitek házából, anyai nagybátyáitok házából, anyai nagynénjeitek házából, avagy minek kulcsait bírjátok, avagy barátaitok (házából). Nem vétek néktek, ha együtt esztek, avagy félrevonulva. Hanem midőn betértek a házba, hát köszöntsétek egymást Allahtól jövő üdvözléssel, áldottal, üdvössel. Eképpen nyilvánítja meg Allah néktek a kinyilatkoztatásokat, hátha tán felfogjátok. 62. Hanem azok az (igaz) hívők, kik hiszik Allahot, s az Ő Hírnökét, s midőn véle vannak közös járatban, hát nem mennek el addig, mig az ő engedelmét meg nem kérik. Íme! Azok, kik a te engedelmedet kérik ők azok, kik hiszik Allahot, s az Ő Hírnökét. S midőn ők a te engedelmedet kérik néhány dolgukban, hát engedelmezz annak, kinek akarsz közülük és kérj számukra bűnbocsánatot Allahra. Lám! Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 63. Ne tegyétek meg a Hírnök hívását köztetek, mintha egymást hívnátok. Bizony Allah tudja kik azok, kik elosonnak köztetek, lapulva. Hát figyelmeztesse ő azokat, kik megtévesztik az Ő parancsolását, hogy lesújt reájuk a kísértés, avagy lesújt reájuk a fájdalmas szenvedés. 64. Lám! Senki másé, csak Allahé az, mi az egeken és a földön. Bizony Ő tudja miben jártok. (S Ő tudja) a Napot, midőn ők visszatéríttetnek Hozzá, hogy kihirdethesse nékik azt, mit tettek. S Allah a mindenek Tudója. . 25. szúra Ismérvek (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Legyen áldott Ő, Aki kinyilvánította az Ismérveket az Ő szolgalójának, hogy az figyelmeztetője legyen a teremtményeknek. 2. Ő, Akié az egek és a föld Mindenhatósága, (s Ő, Ki) nem veve (Magának) gyermeket, s nem volt néki társa a Teljhatalmúságban. S Ő megteremté a mindenséget, s felmérte azt mértékkel. 3. S Ők Rajta kívül vesznek isteneket, mik nem teremtének semmit, hanem azok (is) teremtettek, s nem bírnak önmaguknak ártalommal, sem haszonnal. s nem birják a halált, sem az életet, sem a feltámasztást. 4. S mondák azok, kik tagadnak: Hanem ez csak rágalom mit ő kieszelt, s mire rábíztatta őt egy másik nép. Bizony ők bűnnel, s hamis (szóval) jöttek. 5. S mondák: (Ezek) az elődök meséi, miket ő lejegyzett, s ezekkel tömték őt (tele) reggel és este. 6. Mondd (Ó, Muhammad): Ő nyilatkozá ezt meg, Aki tudja az egek és a föld titkát. Lám! Ő a Megbocsájtó, a Könyörületes. 7. S mondák: Mi baja van a küldöttnek, (s ő) megeszi az étket, s jár a piacra? Miért nem küldetett le hozzá egy angyal, hogy legyen az vele figyelmeztető. 8. Avagy (miért nem) hajíttatott le néki kincs, avagy (miért nincs) néki a Mennyország, miből eszik? S mondák a bűnösök: Ti csupán egy elkápráztatott férfiút követtek. 9. Nézd hogy vetik néked a példákat, s ők eltévelyedtek, s nem tudják (megtalálni) az utat. 10. Legyen áldott Ő, Aki ha akarja, megteszi néked az ennél jobbat: Mennyeket, mi alatt folyók futnak, s megteszi néked a kastélyokat. 11. Mi több, ők meghazudtolják az Óra (eljövetelét), s Mi előkészíténk a lángot azoknak, kik meghazudtolják az Óra (eljövetelét). 12. Midőn az messzi helyről látja őket, ők meghallják annak felmorajlását, pattogását. 13. S midőn ahhoz közeli helyre vettetnek összeláncolva, hát ők fohászkodnak amott a megsemmisüléshez. 14. Ne fohászkodjatok a Napon az egy megsemmisüléshez, hanem fohászkodjatok a sok megsemmisüléshez. 15. Mondd: Ez a (szenvedés) jobb-é, avagy a Halhatatlanság Mennyországa, mely beigértetett az őrizkedőknek? Ez nékik a viszonzás, s a végzet. 16. Benne nékik, mit akarnak, s halhatatlanok. S Urad az ígéretért felel. 17. S a Napon Ő összetereli őket, s miket szolgálnak Allahon kívül, s mondja: Ti tévelyítettétek-é el ezen szolgálóimat, avagy ők tévelyedtek le az útról? 18. Mondák: Légy Dicső! Nem kellett volna nékünk Rajtad kivül oltalmazókat venni, s hanem Te kényezteted el őket, s atyáikat addig, míg elfeledék a megemlékezést, s lehanyatlott nép lettek. 19. Mert bizony ők meghazudtolnak titeket abban, mit mondtok, s ti nem vagytok képesek kitérni, sem pártfogásra (lelni). S ki bűnbe esik közöttetek, hát Mi megízleltetjük véle a nagy szenvedést, 20. S Mi nem küldénk el előtted a küldöttekből, s íme! Ők bizony étket esznek, s a piacokat járják. S Mi kitevénk néhánytokat a másiktok kísértésének, hát állhatatosak vagytok-é? S a te Urad Lát. 21. S mondák azok, kik nem remélik a Mi találkozónkat: Miért nem küldetnek le az angyalok hozzánk, s (miért nem) látjuk Urunkat? Mert bizony ők nagyra tartjak magukat, s nagy megvetéssel vetnek meg. 22. A Napon ők látják az angyalokat, s ezen a Napon nincs hirdetés a gaztevőknek, s mondják: Megtiltó tilalom! 23. S Mi ahhoz fordulunk mit tettek a cselekvésből, s Mi megtesszük azt szétszórt szemcsékké. 24. A Mennyország gazdáinak ezen a Napon jobb a nyugvóhely, s szebb az útravaló. 25. S a Napon meghasad az ég a fellegekkel, s lebocsájtatnak az angyalok leereszkedvén. 26. A Teljehatalmúság ezen a Napon Igaz (lesz), (s ez) a Mindenhatóé. S a Nap a hitetlenekre vésztjósló. 27. S a Napon a bűnös kezét marcangolja, s mondja: Ó, bár a küldöttel vettem volna az utat! 28. Jaj nékem! Bár ne vettem volna (egy ilyen) valakit cimborának. 29. Mert bizony ő eltévelyített engem az Emlékeztetőről, miután az eljőve hozzám. S a Sátán az embernek megcsalója. 30. S mondá a Hírnök: Ó, Uram! Íme! Az én népem nem veszi figyelembe ezt a Koránt. 31. S eképpen tevénk meg minden prófétának az ellenséget a gaztevők közül. S Urad elegendő Vezetőnek, s Pártfogónak. 32. S mondák azok, kik tagadnak: Miért nem bocsájtatott le rá a Korán egyszerre? Hát eképpen (bocsájtatott le), hogy Mi megszilárdítsuk véle a te szíved, s Mi megszerkeszténk azt szerkesztéssel. 33. S ők nem hoznak néked példát, hanem Mi elhozzuk néked az Igazat, s a szebb magyarázatot. 34. Azok, kik összetereltetnek arcaikon a Pokolba, hát ezek helye ocsmány, s útja eltévelyedett. 35. Mert bizony Mi megadánk Mózesnek az Írást, s megtevénk véle az ő fivérét Áront csatlósul. 36. S Mondánk: Menjetek hát a néphez kik meghazudolták a Mi kinyilatkozásainkat. Majd Mi szétrombolánk őket rombolással. 37. S Noé népe, midőn meghazudtolák a küldötteket, Mi megfúllasztánk őket, s megtevénk őket az embereknek bizonyságul. S Mi előkészíténk a bűnbesetteknek a fájdalmas szenvedést. 38. Aád és Thamud (törzse) Ar-Rass lakói, s a sok nemzedék eközött. 39. S mindnek Mi veténk a példákat, s mindet a romok romjába dönténk. 40. Mert bizony ők eljöttek a településhez, melyre rázúdult a végzetes eső. Hát lehet az, hogy nem látták? Mi több, ők nem remélik a feléledést. 41. S midőn ők látnak téged (ó, Muhammad), hát nem vesznek másnak, mint mulatságnak, (mondván): Ez hát kit Allah küldött Hírnöknek? 42. S ő majdhogynem letévelyített minket a mi isteneinkről, ha nem lett volna irántuk állhatatosságunk. S ők meg fogják tudni, midőn látják a szenvedést, hogy ki tévesztette el az utat. 43. Láttad-é azt, ki gerjedelméből veszi az ő istenét? S te reá őriző vagy? 44. Avagy számítod-é, hogy legtöbbjük hall, avagy felfog? Hanem ők csupán akár a marja, mi több, jobban eltévelyedett az az útról? 45. Nem látod-é Urad, hogyan nyújtja az árnyékot? S ha Ő akarná, hát megtenné azt megmaradóvá. Majd Mi megtevénk a napot reá vezetőnek. 46. Majd Mi visszaragadánk azt Hozzánk fokozatos visszaragadással! 47. S Ő az, Ki megtevé néktek az éjt öltözékké, az alvást nyugvássá, s megtette a nappalt feléledéssé. 48. S Ő az, Ki elküldte a szeleket hirdetni Őelőtte az Ő kegyelmét, s Mi lebocsájtánk az égből a megtisztító vizet, 49. Hogy életre keltsük általa a holt vidéket, s oltsuk véle szomját azoknak, kiket Mi teremténk meg: a jószágokat, s a sok embert. 50. Mert bizony Mi megjeleníténk azt közöttük, hogy emlékezzenek, hanem legtöbb ember fukar, kivéve a tagadással. 51. S ha Mi akarnánk, hát minden településben feltámasztanánk egy figyelmeztetőt. 52. Hát ne engedelmeskedj a hitetleneknek, hanem küzdj vélük ezzel, nagy küzdéssel. 53. S Ő az, Ki függetleníti a két tengert. Emez Ízletes édes, amaz sós, keserű. S Ő megtevé a kettő közé a torlaszt, s a megtiltó tilalmat. 54. S Ő az, Ki megteremté a vízből az embert, s megtevé annak vérségi kötelékét, és nem vér szerinti kötelékét. S a te Urad (erre) Képes. 55. S ők azt szolgálják mi Allahon kívüli, s mi nem használ nékik, nem is árt nékik. S a hitetlen Ura ellen tüntet. 56. S Mi nem küldénk téged (ó, Muhammad), csak hirdetőnek, s figyelmeztetőnek. 57. Mondd: Nem kérek ezért tőletek bért, csupán ki akarja, hát veheti az utat az ő Urához. 58. S hagyatkozz az Élőre, Ki nem hal meg, s zengedezd az Ő Dicsőségét. S Ő elegendő Értesültnek az Ő szolgálói vétkeiről, 59. Aki megteremtette az egeket, s a földet, s mi a kettő közt hat nap alatt, majd elhelyezkedett a Trónuson. A Mindenható! Hát kérdezd róla az értesülteket. 60. S midőn mondva van nékik: Boruljatok le a Mindenhatónak! Mondák: Mi az a Mindenható? Leboruljunk-é (mindennek), mire te megparancsolod nékünk? S gyarapodott bennük az idegenkedés. 61. Legyen áldott Az, Ki megtevé az égen a csillagképeket, s megtevé benne a lámpást, s a világító holdat. 62. S Ő az, Ki megtevé az éj és nappal váltakozását annak, ki emlékezni akar, vagy hálaadást akar. 63. A Mindenható szolgálói azok, kik a földön szerénységgel járnak, s midőn ha tudatlanok szólják meg őket, mondják: Békességet! 64. S azok, kik az Uruknak éjszakáznak leborulva, s állva. 65. S azok, kik mondják: Urunk! Térítsd le rólunk a Pokol szenvedését, lám! Annak kínja gyötrő. 66. Lám! Az hitvány pihenőhely, s szállás. 67. S azok, kik midőn áldoznak, nem tékozolnak, s nem is húzódoznak, hanem eközött megállapodnak. 68. S azok, kik nem fohászkodnak együtt Allahhal más istenhez, s nem oltanak ki életet, mit Allah megtiltott, csak az igazzal, s nem paráználkodnak. S ki ezt teszi, hát bűnt vét. 69. Megkétszereződik néki a szenvedés a Feltámadas Napján, s ő örökkön örökké a megvetésben. 70. Kivéve ki bűnbánatot fogad, hisz, s jó cselekedetet tesz, hát ezeknek megváltoztatja Allah gaztetteiket, jókká. S Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 71. S ki bűnbánatot fogad, jót cselekszik, hát íme! Ő valóban bűnbanatot fogad Allahnak bűnbánóan. 72. S azok, kik nem tanúsítanak hiábavalóságot, s midőn az esztelenség felé haladnak, hát méltósággal haladnak el (mellette). 73. S azok, kik midőn emlékeztetnek Uruk kinyilatkoztatásaira, nem esnek erre süketségbe, s vakságba. 74. S azok, kik mondják: Urunk! Add meg nékünk a megnyugvást hitveseink és sarjaink által, s tégy meg minket az őrizkedő példaképéül. 75. Ezeknek megadatik a (magasságos) nyugvóhely, miáltal állhatatosak voltak, s rájuk hintetik az üdvözlet, s a békesség. 76. Halhatatlanok ők ebben. Szép ez nyugvóhelynek, s szállásnak. 77. Mondd (ó, Muhammad): Nem figyel fel rátok Uram, ha nem fohászkodtok. Mert bizony meghazudtoltátok, hát bekövetkezik a szükségszerű. . 26. szúra Költők (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Ta. Sin. Mim. 2. Ezek a megnyilvánult Írás igéi. 3. Talán te sanyargatod magad (ó, Muhammad), hogy ők nem hívők. 4. Ha Mi akarjuk, hát lebocsájtjuk reájuk az égből a bizonyságot, s megmarad az ő nyakuk ennek aláhajló. 5. S nem jő hozzájuk új emlékeztető a Mindenhatótól, hanem lettek annak ellenzői. 6. Mert bizony ők meghazudtolák (az Igazat), hát eljőnek hozzájuk hírei annak mit megcsúfoltak. 7. Avagy nem látták-é a földet hányat keltettünk ki azon minden nemes párból? 8. Lám! Ebben hát a bizonyság, s többségük nem hívő. 9. Lám! Urad, bizony Ő a Nagyszerű, a Könyörületes. 10. S midőn szólítá Urad Mózest, (mondván): Jöjj el a bűnösök népéhez, 11. Fáraó népéhez. Hát nem őrizkednek-é? 12. Mondá: Uram! Íme! Én félek, hogy meghazudtolnak engem, 13. S beszűkül az én kebelem, s nem indul meg nyelvem, hát küldess el Áronért. 14. S ők gaztettet (szőnek) ellenem, s félek, hogy megölnek. 15. Mondá: Valóban, hát menjetek (ketten) a Mi kinyilatkoztatásainkkal. Íme! Mi véletek leszünk Hallón. 16. S ők eljövének a Fáraóhoz, s mondák: Íme! Mi vagyunk a Mindenség Urának küldötte. 17. (Mondván): Hanem küldd vélünk Izrael fiait. 18. Mondá (a Fáraó): Nem mi neveltünk-é téged köztünk gyermekként? S elidőztél korodból köztünk éveket. 19. S te megtetted tettedet, mit megtettél, s te (minket) megtagadó vagy. 20. Mondá: Azt én akkor tettem, midőn az eltévelyedettek közt voltam. 21. S elszöktem tőletek midőn féltelek titeket, s nékem ajándékozta Uram a bölcsességet, s Ő megtett engem a küldöttek közül valóvá. 22. S ez az a kegy, mit az én szememre vettek. Hanem te szolgasorba vevéd Izrael fiait. 23. Mondá a Fáraó: S mi az a Mindenségek Ura? 24. Mondá (Mózes): Ura az egeknek, a földnek, s mi a kettő közt, ha ti bizonyosak volnátok. 25. Mondá (a Fáraó) azoknak, kik körülötte; Nem halljátok-é? 26. Mondá: A ti Uratok, s ősatyáitok Ura. 27. Mondá (a Fáraó): Lám! A ti küldöttetek, ki hozzátok küldetett, bizony őrült. 28. Mondá: Ura a Napkeletnek, Napnyugatnak, s mi a kettő között, ha felérnétek! 29. Mondá (a Fáraó): Hamis istent vettél magadhoz, mint én, hát én megteszlek téged a tömlöcbe vetettek közé. 30. Mondá: Még akkor is, ha elhoztam valami nyilvánvalót? 31. Mondá (a Fáraó): Hát hozd el azt, ha igaz vagy! 32. Hát elveté az (ő botját, s az nyilvánvaló kígyóvá lett. 33. S kihúzá az ő kezét, s az fehérré (lett) a nézőknek. 34. Mondá (a Fáraó) a törzsfőknek, kik körülötte: Lám! Ez egy tudós mágus. 35. Ki akar vezetni titeket földetekről mágiájával, hát ti mit rendeltek el? 36. Mondák: Tedd őt s az ő fivérét félre, s küldj a városokba összehívókat, 37. S ők elhozák néked az összes tudós mágust. 38. S összegyűjtettek a mágusok a kijelölt nap idejében. 39. S mondva volt az embereknek: Összegyülekezétek-é? 40. Mondá: Hátha tán követjük a mágusokat, ha ők kerekednek felül. 41. S midőn eljövének a mágusok, mondák a Fáraónak; Meglesz-é bérünk, ha mi győzedelmeskedünk? 42. Mondá: Igen. S bizony ti akkor (hozzám) közel (kerültök). 43. Mondá nékik Mózes: Vessétek el, minek ti elvetői vagytok. 44. S elveték köteleiket, botjaikat, s mondák: A Fáraó hatalmából, hát mi vagyunk a győztesek. 45. S elveté Mózes az ő botját, s lám! Az elnyelte az ő kápráztatásukat. 46. Hát leveték magukat a mágusok leborulván. 47. Mondák: Hiszünk a Mindenség Urában! 48. Mózes és Áron Urában. 49. Mondá (a Fáraó): Ti hisztek néki még mielőtt én megengedem néktek, hát lám! Ő a ti nagyságotok, aki megtanítá néktek a mágiát! De meg fogjátok tudni. Én levágom átelleni lábaitokat, s kezeiteket és mindnyájatokat megfeszíttetlek. 50. Mondák: Nincs sérelem. Íme! Mi a mi Urunkhoz fordíttatunk. 51. Íme! Mi vágyjuk, hogy megbocsájtsa nékünk Urunk hibáinkat, s hogy mi legyünk az első hívők. 52. S Mi sugallánk Mózesnek (mondván): Vidd el az Én szolgálóimat, s ti követve lesztek. 53. Hát elküldé a Fáraó a városokba az összehívókat, 54. (Kik mondák): Íme! Ezek (csak a) kevesek raja, 55. S ők a mi megbántóink. 56. S lám! Mi pedig egy egybegyűlt sereg. 57. S Mi kivezeténk őket a kertekből, a patakokból, 58. S kincsekből, s becses helyzetből. 59. Eképpen hát, s Mi ennek örökébe lépteténk Izrael fiait. 60. S azok napkeltekor követék őket. 61. S midőn a két sereg meglátá egymást, mondák Mózes követőí: Lám! Mi beérettünk. 62. Mondá: Valóban! Hanem az én Uram velem van, s Ő vezetni fog engem. 63. S Mi sugallánk Mózesnek, (mondván): Csapj botoddal a tengerre. S az kettévált, s minden oldal, akár egy hatalmas hegy, 64. S majd Mi a közelbe vivénk a másikakat. 65. S Mi megmenekíténk Mózest, s ki őelőtte mindahányan, 66. Majd megfullasztánk a másikakat. 67. Lám! Ebben hát a bizonyság, s többségük nem hívő. 68. S lám! A te Urad, Ő a Nagyszerű a Könyörületes. 69. S olvasd nékik Ábrahám esetét. 70. Midőn mondá az ő atyjának, s az ő népének: Mit szolgáltok? 71. Mondák: Mi a bálványokat szolgáljuk, s megmaradunk annak imádói. 72. Mondá: Meghallanak-é azok titeket, midőn fohászkodtok? 73. Avagy használnak-é néktek, vagy ártanak-é? 74. Mondák: Mi több, atyáinkat (is) eképpen tenni találtuk. 75. Mondá: Látjátok-é azt, mit szolgáltok? 76. Ti és ősatyáitok! 77. Íme! Ők nékem ellenségeim, kivéve a Mindenségek Urát! 78. Aki megteremtett engem, s Aki vezet engem, 79. S Az ki engem etet és itat, 80. S midőn megbetegszem, hát Ő meggyógyít. 81. S Aki elmúlaszt engem, majd életre kelt. 82. S Akit sóvárgok, hogy megbocsájtsa nékem hibáimat a Végítélet Napján. 83. Uram! Ajándékozz nékem bölcsességet, s tegyél meg engem a jócselekedetűekkel. 84. S tedd meg nékem a jóravaló híresztelést a jövő nemzedékeiben. 85. S tégy meg engem a Gyönyörűség Kertjének örökösei közé, 86. S bocsájts meg atyámnak. Lám! Ő az eltévelyedettek közt volt. 87. S ne gyalázz meg engem a Napon, (midőn) feltámasztatnak. 88. A Napon, midőn nem használ a vagyon, sem a fiak, 89. Kivéve annak, ki Allahhoz békés szívet hoz. 90. S közel hozattatik a Mennyország az őrizkedőknek. 91. S előtűnik a Pokol a gyarlóknak. 92. S mondva lesz nékik: Hol van az, mit szolgáltatok 93. Allahon kívül? Pártfogolnak-é ők titeket, avagy pártfogolják-é magukat? 94. S visszataszíttatnak belé ők, s a gyarlók, 95. S Iblísz harcosai mindannyian. 96. Mondák, midőn benne civakodnak: 97. Allahra, mi valóban nyilvánvaló eltévelyedésben voltunk, 98. Midőn mi egyenlőnek véltünk titeket a Mindenségek Urával. 99. S nem tévelyítettek el minket (mások), mint a gaztevők. 100. S nincs számunkra közbenjárás, 101. S nincs forrószívű barát. 102. Ha lehetne nékünk (egy másik) lehetőségünk, hát hívők lennénk. 103. Lám! Ebben hát a bizonyság, s többségük nem hívő. l04. S íme! Urad, bizony Ő Nagyszerű, Könyörületes, 105. Meghazudtolta Noé népe a küldötteket, 106. Midőn monda nékik fivérük, Noé: Hát nem őrizkedtek-é? 107. Íme! Én néktek hű küldött vagyok. 108. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem. 109. S én nem kérek tőletek ezért fizetséget, mert az én bérem csak a Mindenségek Urán áll. 110. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem. 111. Mondá: Higgyünk-é néked, midőn az alja népség követ téged? 112. Mondá: S mi az én tudásom arról, mit ők tettek? 113. Lám! Az ő számvetésük csakis Uramon áll, ha érzékelitek. 114. S én nem (azért) vagyok, hogy elűzzem a hívőket. 115. Hanem én csupán nyilvánvaló figyelmeztető vagyok. 116. Mondák: Ha nem vetsz (ennek) véget, ó, Noé, hát a megkövezettek közt leszel. 117. Mondá: Uram! Íme! Az én népem meghazudtol engem. 118. Hát nyisd meg köztem, s köztük az űrt, s menekíts meg engem, s ki énvélem a hívők közül. 119. Hát Mi megmenekíténk őt, s ki ővéle a megrakott bárkán, 120. Majd Mi megfullasztánk utána a maradottakat. 121. Lám! Ebben hát a bizonyság, s többségük nem hívő. 122. S lám! A te Urad, bizony Ő a Nagyszerű, a Könyörületes. 123. Meghazudtolta Aád (törzse) a küldötteket, 124. Midőn mondá nékik fivérük, Hud: Hát nem őrizkedtek-é? 125. Lám! Én néktek hű küldött vagyok. 126. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem. 127. S én nem kérek tőletek ezért fizetséget, mert az én bérem csak a Mindenségek Urán áll. 128. Építetek-é minden magaslatra jelet hasztalan elragadtatásotoknak? 129. S veszitek az erődöket hátha tán halhatatlanok lesztek? 130. S ha ti lesújtotok, hát hatalmasként sújtotok le? 131. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem. 132. S tartsátok számon Azt, Ki azt nyújtotta néktek, mit tudtok. 133. Aki a jószágokat, s fiakat nyújtotta néktek, 134. S a kerteket, s a patakokat. 135. Íme! Én félem reátok a hatalmas Nap szenvedését. 136. Mondák: Mindegy nékünk, hogy intesz, vagy nem az intők közül vagy. 137. Hanem ez, csak az elődök kitalálása, 138. S mi nem kínoztattatunk meg. 139. S ők meghazudtolák őt, s Mi elpusztítánk őket. Lám! Ebben hát a bizonyság, de többségük nem hívő. 140. S lám! A te Urad, Ő a Nagyszerű, a Könyörületes. 141. Thamud (törzse) maghazudtolta a küldötteket. 142. Midőn mondá nékik az ő fivérük, Szalih: Hát nem őrizkedtek-é? 143. Íme! Én néktek hű küldött vagyok. 144. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem. 145. S én nem kérek tőletek ezért fizetséget, mert az én bérem csak a Mindenségek Uran áll. 146. Meghagyattok-é biztonságban, mi mielőttünk, 147. Kertekben, patakokban, 148. S veteményesekben, s vastag tövű pálmásokban, 149. S otthonokat vájtok ki a hegyekből jártassággal? 150. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem. 151. S ne engedelmeskedjetek a tékozlók parancsolásának, 152. Akik rontanak a földön, s nem javítanak. 153. Mondák: Hanem te az elkápráztatottak közül vagy. 154. Te nem vagy (más) csak halandó, mint mi. Hát hozd el a bizonyságot, ha igaz vagy. 155. Mondá: Ez hát a teve-tehén. Néki hogy igyon, s néktek, hogy igyatok a kijelölt napon, 156. S ne érintsétek azt a rosszal, mert elővesz titeket a hatalmas Nap szenvedése. 157. Hanem megbéníták azt, s vezeklőkké lettek. 158. S elővevé őkét a szenvedés. Lám! Ebben hát a bizonyság, de többségük nem hívő. 159. S lám! A te Urad, Ő a Nagyszerű a Könyörületes. 160. Meghazudtolá Lót népe a küldötteket, 161. Midőn mondá nékik az ő fivérük, Lót: Hát nem őrizkedtek-é? 162. Íme! Én néktek hű küldött vagyok. 163. Hát tartsátok számon Allahot és engedelmeskedjetek nékem. 164. S én nem kérek tőletek ezért fizetséget, mert az én bérem csak a Mindenségek Urán áll. 165. Eljöttök-é minden teremtményből a férfihoz, 166. S hátrahagyjátok azt, mit Uratok teremtett néktek párjaitokból? Mi több, ti megátalkodott nép vagytok. 167. Mondák: Ha nem hagyod abba ó, LÓt, hát a kiűzöttek között leszel. 168. Mondá: Én a ti tetteteknek gyűlölője vagyok. 169. Uram! Menekíts meg engem, s házam népét attól, mit tesznek. 170. Hát Mi megmenekíténk őt, s házanépét összesen. 171. Kivéve egy öreg (asszonyt), ki a hátramaradottak közt. 172. Majd Mi lerombolánk a többieket. 173. S rájuk zúdítottuk a záport, s szörnyű a figyelmeztetettek zápora. 174. Íme! Ebben hát a bizonyság, de többségük nem hívő. 175. S lám! A te Urad, Ő a Nagyszerű, a Könyörületes. 176. Meghazudtolák az erdő lakói a küldötteket. 177. Mondá nékik Shu'eyb: Hát nem őrizkedtek-é? 178. Íme! Én néktek hű küldött vagyok. 179. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem. 180. S én nem kérek tőletek ezért fizetséget, mert az én bérem csak a Mindenségek Urán áll. 181. Élesítsétek ki a mértéket s ne legyetek károsítók. 182. S mérjetek a helyes egységgel. 183. S ne rondítsátok meg az emberek dolgait, s ne ocsmánykodjatok a földön megrontókként. 184. S tartsátok számon Azt, Ki megteremtett titeket, s az elődök nemzedékeit. 185. Mondák: Hanem te az elkápráztatottak közül vagy. 186. S te nem vagy (más) csak halandó, akár mi, s lám! Mi úgy véljük, te hazug vagy. 187. Hát zuhints le reánk egy töredéket az égből, ha igaz vagy. 188. Mondá: Az én Uram a Legjobb Tudója annak, mit tesztek. 189. Hát meghazudtolák őt, s vevé őket a komor nap szenvedése. Íme! Ez volt a hatalmas nap szenvedése. 190. Íme! Ebben hát a bizonyság, de többségük nem hívő. 191. S lám! A te Urad, Ő a Nagyszerű a Könyörületes. 192. S lám! Ez a Mindenség Urának kinyilatkozása, 193. Melyet a Hű Lélek bocsájtott le 194. A te szívedre, hogy légy a figyelmeztetők közt, 195. Nyilvánvaló Arab nyelven. 196. S lám! Ez az, mi az elődök zsoltáraiban (jelen) van. 197. Avagy nem volt-é nékik bizonyság, hogy Izrael fiainak tudósai ismerték azt? 198. S ha Mi kinyilatkoztatánk azt bármely más népre, (mint az Arabra), 199. S ő azt olvasná nékik, hát nem hinnék azt. 200. Eképpen tevénk azt lehetetlenné a bünösök sziveiben. 201. Nem hiszik azt addig, míg nem látják a fájdalmas szenvedést. 202. Hát eljön az nékik váratlanul, s ők nem érzékelik. 203. S mondják: Visszatartatunk-é? 204. Siettetik-é a Mi büntetésünket? 205. Láttad-é, hogy elégíténk meg őket évekig? 206. Majd eljő hozzájuk az, mi nékik igérve volt. 207. (Hogyan, hogy) nem segít rajtuk az, miben megelégedettek (azelőtt)? 208. S Mi nem pusztítánk el a települést, hanem annak voltak figyelmeztetői 209. A megemlékezésre, s Mi nem vivénk bűnbe. 210. S nem bocsájtották le ezt a Sátánok. 211. Ez nem szükséges nékik, s nem is képesek (erre). 212. Lám! Ők a hallástól elszigeteltek. 213. Hát ne fohászkodj Allahhal együtt más istenhez, mert a megkínzottak közt leszel. 214. S figyelmeztesd törzsedet, rokonaidat, 215. S szegd le szárnyadat annak ki követ téged a hívők közül. 216. S ha ők engedetlenek néked, hát mondd: Íme! Én vétlen vagyok abban, mit tesztek. 217. S hagyatkozz a Nagyszerűre, a Könyörületesre, 218. Aki lát téged, midőn felállsz (az imára), 219. (Aki látja) A te megalázkodásod a leborulás közt. 220. Íme! Ő, (csakis) Ő a Meghalló, a Mindenttudó. 221. Megjövendöljem-é, hogy kit szállnak meg a Sátánok? 222. Megszállnak minden vétkes rágalmazót. 223. Odavetik a hallást, de többségük hazug. 224. S a költők, hát követik őket a gyarlók. 225. Nem látod-é, hogy ők minden völgyben kóborolnak? 226. S mondják azt, mit meg nem tesznek. 227. Kivéve azok, kik hisznek, jókat cselekszenek, sokat emlékeznek Allahra, s győzedelmeskednek miután bűnbe estek. S meg fogják tudni kik bűnbe estek, hogy mily fordulattal fordíttatnak meg. 27. szúra