. 27. szúra Hangya (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Ta. Sin. Ezek a Korán, s a megnyilvánult Írás igéi. 2. Útmutató és hirdetés a hívőknek. 3. Azoknak, kik megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, s ők a Túlvilágban bizonyosak. 4. Íme! Kik nem hisznek a Túlvilágban, hát Mi feldíszítettük nékik tetteiket, s ők elbitangoltak. 5. Ezek azok, kiké az ádáz szenvedés, s ők a Túlvilágon a legnagyobb vesztesek. 6. Íme! S te (ó, Muhammad) bizony a Bölcs, s Mindentudó Színéből kapod a Koránt. 7. Midőn mondá Mózes az ő háza népének: Lám! Én észrevettem a tüzet, s elhozom néktek abból a hírt, avagy elhozok néktek egy kölcsönvett lángnyalábot, hátha tán felmelegedtek. 8. S midőn eljöve ahhoz, hát szólítva volt (mondván): Bizony Áldott, Ki a tűzben, s Ki körötte. Dicsértessék Allah, a Mindenségek Ura. 9. Ó Mózes! Íme! Ez Én vagyok Allah, a Nagyszerű, a Bölcs. 10. S hajítsd le botodat! S midőn meglátá azt tekeregni, akár egy rossz szellem, hát azon nyomban megfordult, s meg nem állt. Ó, Mózes! Ne félj! Nem félnek a küldöttek Énnálam. 11. Kivéve az, ki bűnbe esett, majd a rossz után széppel váltotta fel (azt). S lám! Én Megbocsájtó, s Könyörületes vagyok. 12. Tedd kezedet zsebedbe, s ha kiveszed fehér lesz, (minden) ártás nélküli. (Ez egy lesz) a Fáraónak, s az ő népéiek (szánt) bizonyságok közül. Íme! Ők a züllöttek népe. 13. S midőn eljöttek hozzájuk a Mi bizonyságaink láthatólag, mondák: Ez nyilvánvaló mágia. 14. S ők megtagadták azt, s lelkük elismerte azt bűnösen, magasbrendűen, hát nézd milyen lesz beteljesedése a megrontóknak. 15. Mert bizony Mi megadánk a tudást Dávidnak és Salamonnak, s mondák: Dicsőség Allahnak, Aki kiváltságban részesített bennünket az Ő sok hívő szolgálója felett. 16. S Dávid örökébe Salamon lépett. Mondá: Ó, emberek! Mi megtaníttattunk a madarak beszédére, s megadatott nékünk (a bőség) mindenből. Íme! Ez bizony nyilvánvaló kiváltság. 17. S összetereltettek Salamonhoz az ő katonái a dzsinnekből, emberekből, madarakból, s ők összerendeztettek. 18. Addig (aztán) míg el nem jövének a Hangyák Völgyébe, s mondá a hangya: Ó, hangya! Húzódjatok be otthonaitokba, hogy ne tiporjon el titeket Salamon s az ő katonái, s ők nem érzékelik. 19. S elmosolyodott (Salamon), nevetve annak beszédén, s mondá: Uram! Rendezz össze engem, hogy megköszönhessem a Te kegyedet, mely kegyben részesítettel engem, szülőimet, s hogy tehessem a jót, melyben Te megélegedsz, s vezess be engem a Te kegyelmed által a jótevő szolgálóid közé. 20. S elmerengett a madarakon, s mondá: Hogyan hogy nem látom a búbos bankát, avagy az a hiányzók közt? 21. Én bizony megbüntetem azt szigorú büntetéssel, avagy levágom azt, avagy el kell hogy hozza a nyilvánvaló okot. 22. S nem maradt az el sokára, majd mondá: Körülvett engem az, mivel te nem vagy körülvétetve, s én Shébából jövök hozzád bizonyos hírekkel. 23. Lám! Én asszonyt találék (ott) ki bírja őket, s néki megadatott mindenből (a bőség). S néki hatalmas a trónusa. 24. Őt és népét leborulva találám a napnak Allah helyett, s feldíszíté nékik a Sátán tetteiket, s gátolja őket az úton, hát ők nem jól vezetettek. 25. S ők nem borulnak le Allahnak, Aki felszínre hozza az elrejtettet az egeken, s a földön, s tudja mit eltitkoltok, s mit kinyilatkoztok. 26. Allah! Nincs Isten csak Ő, a Hatalmas Trónus Ura. 27. Mondá (Salamon): Majd mi megnézzük, hogy igaz voltál-e, vagy a hazugok közt voltál. 28. Menj hát ezen írásommal, s hajítsd oda nékik, majd fordulj meg, s nézd mit küldenek vissza. 29. Mondá (Shéba királynője): Ó törzsfők! Íme! Idehajíttatott hozzám egy nemes írás. 30. Lám! Ez Salamontól való, s lám! Ez (pedig) a Mindenható és Könyörületes Allah nevében. 31. Ne tegyétek magatokat magasságossá rajtam, s megbékélőkként (muzulmánokként) jöjjetek el hozzám. 32. Mondá (Shéba királynője): Ó törzsfők! Nyilvánuljatok meg nékem dolgomban. Én nem hozok parancsolást addig, mig ti nem vagytok jelen vélem. 33. Mondák: Mi élenjárói vagyunk az erőnek, s élenjárói a rettenthetetlen vitézségnek, hanem a parancsolás a tiéd, hát nézd meg mit parancsolsz. 34. Mondá: Íme! A királyok, midőn betérének a faluba, hát leromboljuk azt, s népének megtisztelését megszégyenítéssé tevék meg. Eképpen tesznek ők (is). 35. S lám! Én ajándékot küldök nékik, s meglátom mit hoznak vissza a küldöttek. 36. S midőn eljöve (a küldöttség) Salamonhoz, mondá: Nyújtjátok-é nékem a vagyont? Hát mit Allah adott nékem jobb annál, mint mit néktek adott. Mi több, ti vagytok, kik ajándéktoknak örvendeztek. 37. Vigyétek vissza nékik. S mi eljövünk hozzájuk katonákkal, kiket ők fogadni nem tudnak, s kiűzzük őket onnan megszégyenítve, s ők lekicsinylettek. 38. Mondá: Ó, Törzsfők! Melyikőtök hozza el nékem az ő (királynő) trónusát, még mielőtt ők jönnek el hozzám megbékélőn? 39. Mondá egy derék dzsinn: Én elhozom azt néked, még mielőtt felkelnél helyedről. Íme! Én erre erős, s hű vagyok. 40. Mondá az, kinek megvolt tudása az Írásból: Én elhozom azt néked, még mielőtt magadra veted tekintetedet. S midőn ő meglátta azt lenyugodni őnála, hát mondá (Salamon): Ez hát az én Uram kiváltsága, hogy megpróbáljon engem, (vajon) megköszönöm, vagy megtagadom. S ki hálát ad, hát az saját magának ad hálát, s ki tagad, (hát saját lelkétől tagad). S lám! Allah a Gazdag, a Nemes. 41. Mondá: Tagadjátok meg tőle trónusát, s megnézzük (vajon) jól vezettetik-é, vagy azok közé lesz, kik nem jól vezetettek. 42. S midőn eljött (a királynő), mondva volt (néki): Eképpen-é hát trónusod? Mondá: Minthogy ez az. S (mondá Salamon): Nékünk megadatott a tudás őelőtte, s mi megbékéltünk (Allahban). 43. S meggátolá őt (a királynőt) az, mihez Ő Allah helyett (szokott) fohászkodni, s ő a hitetlenek népéből volt. 44. Mondva volt néki: Jöjj be a terembe! S midőn ő megitta azt, hát úgy gondolta hogy az tavacska, s felfedé lábszárát, mondá (Salamon): Íme! Ez egy terem sima üvegből. Mondá (a királynő): Uram! Íme! Én elkárhoztam magam, s megbékélek Salamonnal Allahban a Mindenségek Urában. 45. Mert bizony Mi elküldénk Thamudhoz az ő fivérüket, Szalihot, (mondván): Szolgáljátok Allahot. S lám! Ők két csoportra (bomlanak) civakodván. 46. Mondá: Ó, nép! Miért siettetitek a rosszat a jó előtt? Miért nem kéritek Allah bűnbocsánatát, hátha tán megkegyelmeztettek! 47. Mondák: A madarak röptéből rossznak jósoltattál, s azok kik véled. Mondá: A ti bűnös madárjóslástok Allahnál. Mi több, ti megkísértett nép vagytok. 48. S volt a városban kilenc fő, kik rontottak a földön, s nem javítottak. 49. Mondák: Esküdjetek meg egymásnak Allahra, hogy mi bizony rajtaütünk, s az ő háza népén éjjel, majd mondjuk az ő oltalmazójának: Mi nem voltunk szemtanúi az ő háza népe elpusztításának. S lám! Mi igazak vagyunk. 50. S ők csalárd tervet szőttek, s Mi (is) csalárd tervet szőttünk, de ők nem érzékelék. 51. S nézd milyen beteljesedése az ő csalárdságuknak, s lám! Mi leromboltuk őket, s az ő népüket mindnyájukat. 52. Amott az ő otthonaik romokban hevernek, miáltal bűnbe estek, íme! Ebben hát a bizonyság a népnek, kik tudnak. 53. S Mi megmenekíténk azokat, kik hittek, s őrizkedtek. 54. S Lót! Midőn mondá az ő népének: Elhozzátok-é a ledérséget, s ti (ezt) látjátok? 55. Kell-e néktek, hogy elhozzátok a férfiú utáni vágyat az asszonyok helyett? Mi több, ti tudatlan nép vagytok. 56. S nem volt más az ő népének válasza, minthogy mondák: Űzzétek ki Lót nemzetségét településtekből. Lám! Ők az emberek, kik tisztán maradnak. 57. S Mi megmenekíténk őt és az ő háza népét, kivéve az ő asszonyát, kit Mi a hátramaradottak közé ítéltünk. 58. S Mi reájuk záporozánk az esőt, s szörnyű a figyelmeztetettek zápora. 59. Mondd: Dicsőség Allahnak és békesség az Ő szolgálóira, kiket Ő választott meg! Allah jobb azoknál, mint miket (Néki) társul állítanak. 60. S nem Az (a legjobb), Ki megteremtette az egeket, s a földet, s lebocsájtotta néktek az égből a vizet, mivel Mi kikelténk a pompás kerteket, miknek fáit ti ki nem keltenétek? Van-é más isten Allahhal? Mi több, ők a nép, kik (Őt) egyenlőnek tartják (a többi istennel). 61. S nem Az (a legjobb), Ki megtevé a földet nyugvóhelyül, s megtevé azon a folyót, s megtevé annak hegységeit, s megtevé a torlaszt két tenger közé? Van-é más isten Allahhal? Mi tÖbb, többségük nem tudja. 62. S nem Az (a legjobb), Ki válaszol az elkárhozottnak, midőn az Hozzá fohászkodik, s Ő leveszi a rosszat, s megtesz titeket helytartókká a földön? Van-é más isten Allahhal? Csak kevesen emlékeznek. 63. S nem Az (a legjobb), Ki vezet titeket a szárazföld, s tenger sötétségében, s Ki elküldi a szeleket hirdetőn az Ő kegyelmét Színe előtt? Van-é más isten Allahhal? Legyen Allah Magasságos azok felett, mikkel társítják. 64. S nem Az (a legjobb), Ki elindítja a teremtést, majd megismétli azt, s Ki adományoz néktek az égről s a földről? Van-é más isten Allahhal? Mondd: Hozzátok bizonyságaitokat ha igazak vagytok. 65. Mondd (ó, Muhammad): Nem ismeri senki az egeken, s a földön a Láthatatlant, csak Allah. S ők nem érzékelik, midőn feltámasztatnak. 66. Mi több, beéri-é az ő tudásuk a Túlvilágot? Mi több, ők kételkednek felőle. Mi több, erre ők vakok. 67. S mondák azok, kik tagadnak: Midőn por leszünk, mint atyáink, hát eláhozattatunk-é (újból)? 68. Mert bizony ez megígértetett nékünk, s atyáinknak azelőtt. Hanem ezek csupán az elődök meséi. 69. Mondd (ó, Muhammad): Haladjatok a földön, s nézzétek milyen a gaztevők beteljesülése. 70. S ne bánkódj értük, s ne szorongj, hiszen ők tervet szőnek (ellened). 71. S mondják: Mikor lesz ezen Ígéret, ha igazak vagytok? 72. Mondd: Lehet, hogy egy része annak mit siettettek (éppen) mögöttetek. 73. Lám! A te Urad kiváltságos az emberekre, s hanem többségük nem ad hálát. 74. Lám! A te Urad bizony tudja mit fed az ő kebelük, s mit nyilatkoznak ki. 75. S nincs elrejtve (semmi) az égen és a földön, hanem az a megnyilvánult Könyvben. 76. Lám! Ez a Korán elbeszéli Izrael fiainak zömét annak, miben ők különböztek. 77. S Lám! Ez Útmutatás és kegyelem a hívőknek. 78. Lám! A te Urad elrendeli köztük az Ő ítéletét, s Ő Nagyszerű, a Mindenttudó. 79. Hát hagyatkozz Allahra (ó, Muhammad), s te a megnyilvánult igazra (küldettél). 80. Íme! Te nem bírod hallásra a halottat, s nem bírod hallásra a süketet, (hogy meghallják) a hívást midőn megfordulnak, s meg sem állnak. 81. S te nem vezetheted a vakokat, hogy el ne tévelyedjenek. S te nem bírod hallásra, csak azt, ki hiszi a Mi kinyilatkozásainkat, s kik megbékéltek. 82. S midőn rajtuk a sor, hát Mi előhozunk nékik egy élőlényt a földről, hogy az beszéljen hozzájuk, miáltal az emberek a Mi kinyilatkozásainkban nem bizonyosak. 83. S a Napon, Mi minden nemzetből kiállítunk egy sereget azokból, kik meghazudtolák a Mi kinyilatkozásainkat, s ők rendekbe szedetnek. 84. Addig, míg el nem jőnek (az Ő Urukhoz, Ki) mondá: Meghazudtolátok-é az Én kinyilatkozásaimat, midőn nem fogattatok át véle tudásban? Avagy mi az, mit tettetek? 85. Nem láták-é hogyan tevénk Mi meg az éjjelt, hogy megtelepedjenek benne, s a nappalt láthatóvá? Lám! Ezekben hát a bizonyságok a népnek, kik hisznek. 86. A Napon megfúvattatik a harsona, s retteg az, ki az egeken és a földön, 87. Kivéve az, kit Allah akar. S mindegyik eljő Hozzá, megalázkodón. 88. S meglátod a hegyeket, miket szilárdnak véltél, haladni a felhők menésével. Allah művelése az, mi mindent tökéletesít. Íme! Ő Értesült arról, mit tesztek. 89. Ki elhozza a szépet, hát őnéki annál jobb lesz. S ők ezen Nap rettegésétől biztonságban vannak. 90. S ki elhozza a rosszat, hát arcuk tűzre vettetik. Érdemeltek-é (mást), mint mit tettetek? 91. (Mondd): Én (Muhammad) elrendeltettem, hogy szolgáljam ennek a földnek az Urát, mit Ő felszentelt, s Akié minden. S elrendeltettem, hogy a megbékélők közt legyek. 92. S bizony olvassátok a Koránt. S ki helyesen halad, hát az a lelke (jóságától) halad helyesen, s ki eltévelyedik, hát mondd: Íme! Én figyelmeztető vagyok. 93. S mondd: Dicsőség legyen Allahnak, Ki megláttatja véletek az Ő bizonyságait, hogy megtudjátok azokat. S nem Urad az, Ki semmibe veszi azt, mit tesztek. . 28. szúra Történetek (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Ta. Sa. Mim. 2. Ezek a megnyilvánító Írás igéi. 3. Mi olvassuk azt néked, mi Mózes és a Fáraó híreiből való az igazzal, a nép számára, kik hisznek. 4. Lám! A Fáraó elhatalmasodott a földön, s megtevé az ő népét kasztokba. S ő sanyargatott egy népességet közülük, levágatván az ő fiaikat, s megvetvén az ő asszonyaikat, Íme! Ő megrontó volt. 5. S Mi kedvezni akaránk azoknak, kik sanyargattattak a földön, s megtevénk őket tanulságul, s megtevénk őket örökösül. 6. S megtelepíténk őket a földön, s megmutatánk a Fáraónak, Hámánnak, s az ő katonáiknak közülük azt, mitől féltek. 7. S Mi sugallánk Mózes szülőanyjának, (mondván): Szoptasd őt, s midőn ha félted őt, hát hajítsd be őt a folyóba, s ne félj, ne bándkódj. Lám! Mi visszaadjuk őt néked, s megtesszük őt a (Mi) küldötteink közé. 8. S felszedé őt a Fáraó családja, hogy legyen ő nékik ellenségük, s búslakodó (is). Bizony a Faraó, Hámán és az ő katonáik vétkesek voltak. 9. S mondá a Fáraó asszonya: Ő szemet gyönyörködtető nékem, s néked, hát ne öld meg. Még lehet, hogy hasznunkra lesz, avagy (saját) gyermekként vesszük őt. S ők nem érzékelték. 10. S üressé lett Mózes szülőanyjának szíve, s majdhogynem elárulá őt, ha Mi nem köténk meg az ő szívét, hogy legyen a hívők közül való. 11. S mondá az az ő nővérének: Leld fel őt. S ő megpillantá őt távolról, s ők nem érzékelik. 12. S Mi azelőtt megtiltottuk néki a szoptató dajkákat, s mondá (az asszony): Elvezesselek-é titeket a háznépéhez kik felnevelik őt tinéktek, s az ő gondját viselik? 13. Hát Mi visszaadánk őt az ő szülőanyjának, hogy gyönyörködjék szeme benne, s ne bánkódjék, s tudja, hogy Allah ígérete az igaz. Hanem többségük nem tudja, 14. S midőn ő eléré teljét, s megállapodott, hát Mi megadánk néki a bölcsességet, s a tudást. S eképpen jutalmazzuk a jótevőket. 15. S ő betére a városba, midőn az ő népe semmibe vevő, s talált ott két férfiút küzdeni. Egyik az ő kasztjába való, a másik az ellenségébe. Hát segítséget kére tőle az, ki az ő kasztjába való az ellen, ki az ellenségébe. S letaglózá azt Mózes, s elpusztítá azt. Mondá: Ez a Sátán műve. Íme! Az ellenség nyilvánvalóan eltévelyedett. 16. Mondá: Uram! Én elkárhoztam magam, hát bocsájtsd meg nékem. Majd Ő megbocsájtá néki. Lám! Ő a Megbocsájtó, a Könyörületes. 17. Mondá: Uram! Miáltal Te kegyedben részesítettél engem, hát sohasem leszek a gaztevők támasza. 18. S reggelre ő a városban volt, félvén, éberen, s lám! Az, ki tegnap hozzá folyamodott, (most) segítségért kiáltott hozzá. Mondá néki Mózes: Lám! Te nyilvánvalóan forrófejű vagy. 19. S midőn az néki akart esni annak, ki mindkettőjük ellensége, az mondá: Ó, Mózes! Meg akarsz-é ölni engem, ahogy életet ontottál ki tegnap? Te csupán zsarnok akarsz lenni a földön, s nem akarsz a jó cselekedetűek közé való lenni. 20. S jött egy férfiú a város túlsó végéből futván, s mondá: Ó, Mózes! Íme! A törzsfők azt határozták rólad, hogy megölnek, hát szökj el. Íme! Én néked tanácsadó vagyok. 21. Hát ő elszökött onnan félvén, éberen. Mondá: Uram! Menekíts meg engem a bűnösök népétől. 22. S midőn Midián felé veté tekintetét, mondá: Az én Uram azon van, hogy vezessen engem a jó úton. 23. S midőn előtűnt Midián vize, azon az emberek egy törzsét találta, kik vizet vettek. S tőlük távol két asszonyt talált visszahúzódón. Mondá: Mi bánt titeket? Mondák: Mi nem itathatunk, míg a juhászok el nem vonulnak, s atyánk már nagyon öreg. 24. S ő megitatá nékik (nyájukat), majd az árnyékba fordult, s mondá: Uram! én szegény vagyok azokból a jókból, mit Te lebocsájtottál nékem. 25. S odajött hozzá (a két asszony) egyike, bátortalanul menvén. Mondá: Íme! Az én atyám hív téged, hogy viszonozza néked annak bérét, hogy megitattál nékünk. S midőn eljött hozzá, s elbeszélé néki a történetet, mondá: Ne félj! megmenekültél a bűnösök népétől. 26. Mondá (az asszonyok egyike): Ó atyám! Fogadd fel őt! Ő a legjobb, kit felbérelhetsz, erős és hű. 27. Mondá: Én azt akarom, hogy ezen két lányom közül tedd hitveseddé egyiket azzal, hogy elszegődsz hozzám nyolc zarándoklat (idejére). S ha önként tizet teljesítesz, hát nem akarom megnehezíteni néked. S te engem, ha Allah is úgy akarja, a jó cselekedetűek közt találsz. 28. Mondá: Ez köztem, s közted. Akármelyet végzem be a két terminusból, hát nincs szegedelem rám nézve. S Allah a Biztosíték arra, mit mondok. 29. S midőn bevégezte Mózes a terminust, s úton volt az ő háza népével, hát a hegyoldalon megpillantott egy tüzet. Mondá az ő háza népének: Maradjatok hátra! Íme! Én megpillantám a tüzet, s most rajtam áll, hogy elhozzam abból a híreket, avagy a tűz parazsát, hátha tán megmelegedtek. 30. S midőn eljöve ahhoz, hát szólíttatott a völgy jobb partjáról a megáldott földdarabon egy fáról: Ó, Mózes! Íme! Én, igen Én vagyok Allah, a Mindenségek Ura. 31. Hajítsd le botodat. S midőn ő meglátá azt tekeregni akár egy kígyó, hát megfordult hirtelen, s meg sem állt. (S mondva volt néki): Ó, Mózes! Fogadj magadhoz, s ne félj. Lám! Te biztonságban vagy. 32. Tedd zsebedbe kezed, s (midőn ha) előhúzod fehér lesz, (minden) ártás nélküli. Óvjon meg téged szárnyad a rettegéstől. Hát ezen két bizonyság az Uradtól a Fáraónak, s az ő törzsfőinek. Lám! Züllött nép voltak. 33. Mondá: Uram! Íme! Én megöltem közülük egy lelket, s félek hogy megölnek. 34. S az én fivérem, Áron, nálam ékesebben szól, hát küldd el őt vélem segítőtársul, hogy megerősítsen engem. Íme! Én félek, hogy meghazudtolnak engem. 35. Mondá: Mi megszilárdítjuk a te karodat fivéreddel, s Mi megtesszük néktek a hatalmat, így ők nem érnek el hozzátok a Mi kinyilatkoztatásainkért. S ti, s akik követnek kettőtöket lesznek a győzedelmesek. 36. S midőn eljöve hozzájuk Mózes a Mi megnyilvánult bizonyságainkkal, mondák: Ez nem más, mint kiagyalt mágia. S mi nem hallánk ezeket a mi ősatyáink közt. 37. S mondá Mózes: Uram a Legjobb Tudója annak ki az, ki elhozta az Útmutatást Őtőle, s kinek lesz beteljesülése az Otthon. Íme! Nem boldogulnak a bűnbe esettek. 38. S mondá a Fáraó: Ó, törzsfők! Én nem tudom, hogy más isten is lenne néktek, mint az, hát szitsd fel nékem a tüzet, ó, Hámán az agyagra, s tedd meg nékem a magas tornyot, hogy (onnan) vehessem szemügyre Mózes Istenét. S Lám! Én úgy vélem, hogy ő a hazugok közül való. 39. S dölyfösködött ő, s az ő katonái a földön igaztalanul, s úgy vélték, hogy ők Hozzánk nem térittetnek meg. 40. S Mi vevén őt, s az ő katonáit és sorsukra hagyánk őket a tengerben. Hát nézd milyen beteljesedése a bűnösöknek. 41. S mi megtevénk őket tanulságul, kik a Pokol tüzére hívnak, s a Feltámadás Napján ők nem pártfogoltak. 42. S követtetjuk őket az evilágon az átokkal, s a Feltámadás Napján ők a meggyalázottak közt. 43. Mert bizony Mi megadánk Mózesnek az Írást, miután elpusztítánk az elődök nemzedékeit. Szemmel fogható (bizonyságot), Útmutatást, s kegyelmet az embereknek, hátha tán emlékeznek. 44. S te (ó, Muhammad) nem voltál (ott a hegy) nyugati oldalán, midőn Mi elrendelénk Mózesnek a parancsolást, s te nem voltál a szemtanúk között. 45. Hanem Mi nemzedékeket alapítánk, kikre a kor ráhúzódik. S te nem voltál Midián lakója, hogy olvasd nékik a Mi kinyilatkozásainkat, s hanem Mi (a küldöttek) Küldői voltunk. 46. S nem voltál a Hegy oldalában, midőn Mi szólítottunk, s hanem (ennek tudása) kegyelem a te Uradtól, hogy figyelmeztesd a népet, kikhez nem jött figyelmeztető előtted, hátha tán emlékeznek. 47. S ha lesújt rájuk a csapás azáltal mit kezeik megelőlegeztek, mondják: Urunk! Miért nem küldesz hozzánk küldöttet, hogy mi kövessük a Te kinyilatkozásaidat, s hívők lehessünk? 48. S midőn eljöve hozzájuk az Igaz Tőlünk, mondják: Miért nem adatik meg néki az, mi megadatott Mózesnek? Avagy nem tagadják-é azt, mi megadatott Mózesnek azelőtt? Mondák: A két mágia alátámasztja egymást, s mondák: Lám! Mi mindegyikben hiszünk. 49. Mondd (ó, Muhammad): Hát hozzatok egy írast Allah Színéből, mely jobb Útmutatás a kettőnél, mit követhetek, ha igazak vagytok. 50. S ha nem válaszolnak néked, hát tudd meg, hogy az mit követnek vágyaik. S ki eltévelyedettebb annál, mint ki saját vágyait követi Allahtól jövő Útmutatás nélkül? Íme! Allah nem vezeti a bűnösök népét. 51. S bizony Mi elérkezteténk hozzájuk a Szót, hátha tán emlekeznek. 52. Azok, kiknek Mi megadánk az Írást előzőleg, ők ebben hisznek. 53. S midőn az olvastatik nékik, mondák: Hiszünk benne. Íme! Ez az Igaz az Urunktól. Íme! Mi ez előtt is (Őbenne) voltunk megbékélők. 54. Ezeknek bére kétszer adatik meg, miáltal állhatatosak voltak, s visszaszorították a rosszat a jóval, s abból, mit nékik adományoztunk áldoztak. 55. Midőn hallják a hiábavalóságot szembeszegülnek, s mondják: Nékünk tetteink, s néktek tetteitek. Békesség reátok! Nem kívánjuk a tudatlanokat. 56. Lám! Te (ó Muhammad) nem vezeted azt, kit te szeretsz, hanem Allah vezeti azt, kit Ő akar. S Ő a Legjobb Tudója a jól vezetetteknek. 57. S mondák: Ha mi véled követjük az Útmutatást, hát elkergettetünk földünkről. Avagy nem telepíténk-é Mi meg nékik a biztonságos sérthetetlent, hová mindennek gyümölcse elhozatik (eladásra), gondoskodásként a Mi Színünkből? S hanem többségük nem tudja. 58. S hány települést pusztítánk Mi el, kik megélhetésüket meg nem köszönték! S ez hát az ő lakóhelyük, mi nem telepíttetett be őutánuk, csupán kevéssé. S Mi, igen Mi voltunk az örökösök. 59. S nem volt Urad a települések Elpusztítója addig, mig Ő fel nem támasztá az anya (városban) a küldöttet, ki olvassa nékik a Mi kinyilatkozásainkat. S Mi nem voltunk a települések Elpusztítói, csak ha népe bűnös volt. 60. S bármi megadatott néktek, az az evilági élet kényelme, s annak ékessége. S mi Allahnál van, az jobb, s maradandóbb. Hát nem éritek-é fel? 61. S az, kinek Mi szép ígérettel ígérénk, hogy meglelje (az igazat) olyan-é, mint az, kivel élvezteténk az evilági élet élvezeteit, majd ő a Feltámadás Napján az előál1ítottak közt? 62. S a Napon Ő szólítja őket, s mondja: Hol vannak az Én társaim kiket ti feltételeztetek? 63. Mondák azok, kiknek jussa lesz a Szó: Urunk! Ezek azok, kiket félrevezettünk. Mi félrevezettük őket, ahogy mi félre voltunk vezetve. Meghirdetjük néked az egyenességünket: ők nem imádkoztak hozzánk. 64. S mondva lesz: Fohászkodjatok társaitokhoz. S ők fohászkodának hozzájuk, hanem azok nem válaszolnak nékik, s meglátják a szenvedést. S ha ők jól vezetettek lennének! 65. A Napon Ő szólítja azokat, s mondja: Mit válaszolátok a küldötteknek? 66. S ezen a Napon a hírek elhomályosodnak nékik, s ők nem kérdezősködnek. 67. S hanem ki bűnbánatot vall, hisz, s jókat cselekszik, ő azon van, hogy a boldogulók közt legyen. 68. A te Urad azt teremt, mit akar, s azt (is) választ. Nékik nincs választásuk. Legyen Dicső Allah és Magasságos azok felett, mikkel társítják. 69. S a te Urad tudja mit fednek kebleik, s mit kinyilatkoznak. 70. S Ő Allah, nincs más Isten, csak Ő. Övé az elő, és az utó dicsősége, Övé az ítélkezés, s Őhozzá téríttettek meg. 71. Mondd: Láttátok-é, ha Allah megteszi rátok az éjt véget nem érővé a Feltámadás Napjáig, hát ki az isten Allahon kívül, ki elhozza a fényt? Hát nem hallotok-é? 72. Mondd: Láttátok-é, ha Allah megteszi rátok a nappalt véget nem érővé a Feltámadás Napjáig, hát ki az isten Allahon kívül, ki elhozza néktek az éjt, hogy megpihenjetek benne? Hát nem láttok-é? 73. S az Ő kegyelméből Ő megtevé néktek az éjt, s a nappalt, hogy megpihenjetek benne, s hogy vágyjatok az Ő bőkezűsegéből, hátha tán hálát adtok. 74. S a Napon, midőn Ő szólítja őket, hát mondja: Hol vannak az Én társaim, kiket ti feltételeztetek? 75. S Mi előhozánk minden nemzetből egy tanút, s mondánk: Hozzátok el bizonyságtokat. S ők megtudják, hogy az Igaz Allahé, s eltévelyíti őket az, mit kieszeltek. 76. Korah Mózes népéből való, s ő szemben állt vélük. S Mi megadánk néki (annyi) kincset, hogy az ő készlete bizony (nagy) teher volt egy csapatnyi erős embernek (is). S monda néki az ő népe: Ne örvendezz, ime! Allah nem szereti az örvendezőket. 77. Hanem vágyj a Túlvilág otthonára melyben eljő hozzád Allah, s ne feledkezz meg részedről a világon, s légy jó, ahogy Allah (is) jó volt hozzád, s ne vágyj rontásra a földön. Lám! Allah nem szereti a megrontókat. 78. Mondá: Hanem megadatott az nékem arra a tudásra, mi nálam. Avagy nem tudja-é, hogy Allah bizony elpusztítá nemzedékekkel őelőtte azt, ki hatalmasabb volt nála erőben, s nagyobb csapatban? S nem kérdeztetnek meg vétkeikről a gaztevők. 79. S előállt népe elé az ő pompájában. S mondák azok, kik az evilági életet akarják: Ó, bár nékünk lenne az, mi megadatott Korahnak! Lám! Övé a hatalmas szerencse. 80. S mondák azok, kiknek megadatott a tudás: Jaj néktek! Allah viszonzása jobb annak, ki hisz, jót cselekszik, s azt csak az állhatatosak nyerik el. 81. S Mi elnyeleténk őt, s az ő házát a földdel. S nincs néki az a sereg, ki pártfogolja őt Allahon kívül, s nem lesz ő a győztesek közt. 82. S reggelre azok, kik tegnap az ő helyére sóvárogtak, mondják: Óh jaj! Allah annak tárja ki a gondoskodást kinek akarja szolgálói közül, s (annak) méri szűken (kinek akarja). S ha nem lenne Allah nagylelkűsége rajtunk, hát elnyeletne bennünket (is). Óh jaj! Nem boldogulnak a hitetlenek. 83. Ami hát a Túlvilág Hajléka, hát Mi megtevénk azt azoknak, kik nem akarják az elhatalmasodást a földön, sem a rontást. A beteljesülés az őrizkedőké! 84. Ki elhozza a jót, hát néki a jobb ennél, s ki elhozza a rosszat, hát nem viszonoztatik azoknak, kik rosszakat tettek, csak az, mit műveltek. 85. Íme! Ó, Aki rád jelölte ki a Koránt törvényedül, visszahoz téged. Mondd: Az én Uram a Legjobb Tudója annak, ki hozza el az Útmutatást, s ki van nyilvánvaló eltévelyedésben. 86. S nem remélhetted, hogy az Írás néked véttetik, hanem ez kegyelem a te Uradtól, s ne légy támasza a hitetleneknek. 87. S ne gátoljanak ők téged Allah kinyilatkozásaiban, miután lebocsájtattak (azok) néked, hanem hívd (az embereket) Uradhoz, s ne légy a bálványimádók közt. 88. S ne fohászkodj Allahhal együtt más istenhez. Nincs Isten, csak Ő. Minden múlandó, kivéve az Ő orcáját. Övé az Ítélkezés, s Hozzá téríttettek meg. . 29. szúra Pók (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mim. 2. Számíták-é az emberek, hogy meghagyatnak (békében) midőn mondják: Hiszünk, s ők nem kisértetnek meg? 3. Lám! Mert bizony Mi megkísérténk azokat, kik őelőttük, hogy megtudja Allah azokat, kik igazak, s hogy megtudja a hazugokat. 4. Avagy számíták-é azok, kik rosszakat cselekszenek, hogy elhagyhatnak Minket? Rosszul ítélik meg. 5. S ki remélte a találkozót Allahhal, (hát tudja meg), hogy Allah ideje bizony eljövend, s Ő a Meghalló, a Mindenttudó. 6. Aki küzd, hát az magáért küzd. Lám! Allah Független a teremtményektől. 7. S azok, kik hisznek, s jókat cselekszenek, bizony Mi levesszük róluk rossztétemenyeiket, s megfizetjük nékik a legjobbat mit tettek. 8. S Mi elrendelénk az embernek a jóságot a szülőkhöz. S ha azok erőltetnek téged arra, hogy Nékem társat állíts, miben néked nincs tudásod, hát ne engedelmeskedj nékik. Hozzám (vezet) vissza utatok, s Én kihirdetem néktek azt, mit tettetek. 9. S azok, kik hisznek, s jókat cselekednek, bizony Mi bevezetjük őket a jó cselekedetűek közé. 10. Az emberek közt, ki mondja: Hiszünk Allahban, de ha tűrnie kell Allahért, hát megteszi az emberek gyötrését, mint Allah büntetését. S ha eljő Uradtól a győzelem, hát mondják: Lám! Mi veletek voltunk. Avagy nem Allah-é a Legjobb Tudója annak, mi a teremtmények kebleiben? 11. S bizony Allah tudja azokat kik hisznek, s bizony tudja a képmutatókat. 12. S mondák, kik tagadnak azoknak, kik hisznek: Kövessétek a mi utunkat, s bizony mi hordozni fogjuk a ti vétkeiteket. S ők nem hordoznak a vétkekből semmit, lám! Ők hazugok. 13. S bizony ők (saját) terheiket hordozzák, s (egyéb) terheket (saját) terheikkel együtt, s bizony kérdőre vonatnak a Feltámadás Napján arról, mit kieszeltek. 14. Mert bizony Mi elküldénk Noét az ő népéhez, s ő eltöltött velük ezer évet ötven esztendő híján, s vevé őket az áradat, s ők bűnösök. 15. S Mi megmenekíténk őt, s a hajó utasait, s megtevénk azt egy bizonysággá a teremtményeknek. 16. S Ábrahám! Midőn mondá az ő népének: Szolgáljátok Allahot, s tartsátok számon Őt, ez (így) jobb néktek, ha tudjátok. 17. Hanem ti Allah helyett bálványokat szolgáltok, s rágalmakat teremtetek. Lám! Azok, kiket Allah helyett szolgáltok, nem bírnak néktek gondoskodással. Hát vágyjátok a gondoskodást Allahnál, s szolgáljátok Őt, adjatok néki hálát, (hiszen) Hozzá téríttettek meg. 18. S ha hazugok vagytok, hát bizony előttetek a népek (is) hazugok voltak. S nem áll (más) a küldöttre, csak a nyilvánvaló üzenés. 19. Avagy nem látják-é hogyan indítja el Allah a teremtést, majd megismétli azt? Lám! Ez Allahnak könnyű. 20. Mondd (ó, Muhammad): Haladjatok a földön, s nézzétek hogyan indította el Ő a teremtést, majd Allah megalkotja a következő alkotást. Lám! Allah Mindenre Képes. 21. Ő megbünteti azt, kit akar, s megkegyelmez annak, kinek akar, s Hozza fordíttattok. 22. S ti nem térhettek ki (Előle) a földön, sem az égen, s nincs számotokra Allahon kívül oltalmazó, sem pártogó. 23. S azok, kik tagadják Allah kinyilatkozásait, s az Ő találkozóját, hát ezek nem nézhetnek elébe az Mi kegyelmünkek. Ezek számára a fájdalmas szenvedés. 24. S nem volt más válasza az ő népének, minthogy mondák: Öljétek meg őt, avagy égessétek meg őt. Hát Allah megmenekíté őt a tűztől. Íme! Ebben hát a bizonyságok a népnek, kik hisznek. 25. S mondá: Hanem ti vevétek Allah helyett a bálványokat. Az egymástok közti szeretet (csak) az evilági életben van. Majd a Feltámadás Napján megtagadja egyiktek a másikat, s megátkozza egyiktek a másikat. S a ti hajlékotok a Pokol tüze, s nincs számotokra pártfogó. 26. S hitt néki Lót, s mondá: Íme! Én Uramhoz nenekülök. Íme! Ő, csak Ő a Nagyszerű, a Bölcs. 27. S Mi ajándékozánk néki Izsákot és Jakabot, s megtevénk sarjai közé a prófétaságot, s az Írást, s megadánk néki az ő bérét a világon. Lám! Ő a Túlvilágon a jó cselekedetűek közt. 28. S Lót! Midőn mondá az ő népének: Lám! Ti eljöttök a ledérséggel, mit nem tett előttetek senki a teremtmények közt. 29. Hát ti (vagytok azok), kik eljöttök a férfiakhoz, elvágjátok az utat, s művelitek találkozóitokon a csalárdat? S nem volt más az ő népének válasza, minthogy mondák: Hozd el nekünk Allah büntetését, ha az igazak közül vagy! 30. Mondá: Uram! Vigyél győzelemre engem a megrontók népe felett. 31. S midőn eljövének a Mi küldötteink Ábrahámhoz a hirdetéssel , mondák: Íme! Mi elpusztitói vagyunk eme településnek, mivel ennek népe bűnbe esett. 32. Mondá: Lám! Lót (is) ebben van. Mondák: Mi vagyunk a legjobb tudói azoknak kik benne vannak. Mi bizony megmenekítjük őt, s az ő háza népét, kivéve az ő asszonyát, ki a hátramaradók közt. 33. S midőn eljövének a Mi küldötteink Lóthoz, ő nyugtalankodott miattuk, hogy nem támogathatja őket, s mondák: Ne félj, s ne bánkódj! Lám! Mi megmenekítői vagyunk néked, s házad népének, kivéve a te asszonyodnak, ki a hátramaradók közt. 34. Íme! Mi az iszonyat lebocsájtói vagyunk ezen falu népére az égből, miáltal elzüllöttek. 35. S bizony mi meghagyánk abból egy nyilvánvaló bizonyságot a népnek, kik felérik. 36. S Midiánhoz (Mi elküldénk) az ő fivérüket Shu'eybet. S mondá: Ó nép! Szolgáljátok Allahot, s nézzetek elébe az ítélet Napjának, s ne ocsmánykodjatok a földön megrontókként. 37. S ők meghazudtolák őt, hát vevé őket a földindulás, s reggelre ők otthonaikban kiteríttettek. 38. S Aád és Thamud (törzse)! (Az ő végzetük) bizony megnyilvánul néktek az ő házaikról. S megszépíté nékik a Sátán tetteiket, s elzárta tőlük az utat, s ők figyelők voltak. 39. S Korah, a Faraó és Hámán! Mert bizony eljöve hozzájuk Mózes a bizonyságokkal, de ők dölyfösködtek a földön, s nem lettek beérők. 40. S mindegyiket az ő vétke által vevénk. S köztük, kire Mi ráküldtük az orkánt, köztük kit jajveszékelés vett, köztük kit elnyeleténk a földdel, s köztük kit Mi megfullasztánk. S nem Allah volt, ki bűnbe vitte őket, hanem önmaguk estek bűnbe. 41. Akik Allahon kívül vesznek oltalmazókat olyanok, mint a pók, midőn ha (magának) házat vesz; lám! A legmulandóbb ház a pók háza, ha tudnák. 42. Íme! Allah tudja mi az, mihez ők Rajta kívül fohászkodnak. Ő a Nagyszerű, a Bölcs. 43. S ezek hát a példák, miket felveténk az embereknek, s nem fogják azt fel, csak a tudók. 44. Allah az egeket, s a földet az igazzal teremté meg. Íme! Ebben hát a bizonyság a hívőknek. 45. Olvasd mi néked sugalltatott az Írásból, s tartsd meg az imát. Lám! Az ima véget vet a ledérségnek, s csalárdságnak, hanem bizony a legfőbb megemlékezni Allahról. S Allah tudja mit műveltek. 46. S ne érveljetek az íras népével, csak úgy, ha (azzal) szebb lesz, kivéve azokkal, kik bűnbe estek közülük. S mondjátok: Hisszük azt, mi nékünk kinyilatkoztatott, s mi néktek kinyilatkoztatott. A mi Istenünk és a ti Istenetek Egy, s mi Benne megbékélünk. 47. S Mi eképpen nyilatkozánk ki néked az Írást, s azok, kiknek Mi megadtuk az Írást (azelőtt), hinni fognak benne, s ezek közt (szintén) ki hisz benne. S nem tagadják meg a Mi kinyilatkozásainkat, csak a hitetlenek. 48. S te (ó, Muhammad) nem olvastál ez előtt (semmilyen) Írásból, s nem is írtad ezt a jobboddal, hát kétkedjenek az álnokok. 49. Mi több, ezek nyilvánvaló kinyilatkozások azoknak kebleiben, kiknek megadatott a Tudás. S nem tagadják meg a Mi kinyilatkozásainkat, csak a bűnösök. 50. S mondák: Miért nem bocsájtatnak le néki a bizonyságok az ő urától? Mondd: Hanem a bizonyságok Allahnál! S hanem én vagyok a nyilvánvaló figyelmeztető. 51. Avagy az nem elég-é nékik, hogy Mi lebocsájtottuk néked az Írást, hogy olvastassék nékik? Lám! Ebban bizony a kegyelem, s az emlékeztető a népnek, kik hisznek. 52. Mondd (ó, Muhammad): Allah elegendő köztem és köztetek Tanúnak. Ő tudja mi az egeken, s mi a földön. S azok, kik hisznek a hasztalanban, s tagadnak, azok ők a vesztesek. 53. S ők siettetnek téged (Allah) büntetésével. S ha nem lenne a kijelölt idő, bizony eljőne hozzájuk a szenvedés (most is). S bizony az eljő nékik váratlanul, s ők nem észlelik. 54. Ők siettetnek téged a büntetéssel, s lám! A Pokol körbeöleli a hitetleneket. 55. A Napon elfedi őket a szenvedés felülről, s lábaik alól, (s Ő majd) mondja: Ízleljétek meg azt, mit tettetek. 56. Ó szolgálóim, kik hisznek! Íme! Az Én földem széles, hát Engem szolgáljatok. 57. Minden lélek megízleli a halált, majd Hozzánk téríttettek meg. 58. S azok, kik hisznek, s jókat cselekesznek, Mi bizony elszállásoljuk őket a Mennyország lakában, mely alatt folyók futnak, s miben ők halhatatlanok. Kegy bére a cselekvőknek, 59. Kik állhatatosak, s Urukra hagyatkoznak. 60. S hány élőlény nem viseltetik (saját) gondoskodással. Allah gondoskodik róla és rólatok, s Ő a Meghalló, a Mindenttudó. 61. S ha megkérdeznéd őket: Ki teremtette az egeket, s a földet, s rendelte alá a napot, s a holdat? Mondának: Allah. Hát hogyan, hogy elfordulnak? 62. Allah annak tárja ki a gondoskodást, akinek akarja az Ő szolgálói közül, s annak méri szűken (akinek akarja). Lám! Allah a mindenek Tudója. 63. S ha megkérdenéd őket: Ki bocsájtott le az égből vizet, s keltette életre általa a földet annak halála után? Mondanák: Allah. Mondd: Dicsőség legyen Allahnak! Mi több, többségük nem éri fel. 64. S nem (egyéb) az evilági élet, mint időtöltés, játék. S lám! A Túlvilág Otthona az bizony Élet, ha ők tudnák. 65. S ha bárkába szállnak Allahhoz fohászkodnak, szeplőtelenné téve Néki a hitet, s midőn Ő megmenekíti őket a szárazföldre, lám! Ők társakat állítanak (Néki). 66. Hadd tagadják azt, mit Mi adtunk nékik, s hadd élvezkedjenek. (Majd) meg fogják tudni. 67. Avagy nem látták-é, hogy Mi megtevénk a sérthetetlen biztonságot, s az emberek feldúljak mi körötte? A hamisban hisznek-é, s Allah kegyét tagadják? 68. S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót, avagy meghazudtolja az igazat, midőn az eljő hozzá? Hát nem a Pokol-é viszonzása a hitetleneknek? 69. S azok kik küzdenek Értünk, bizony Mi vezetjük őket, a Mi útjainkon, s lám! Allah bizony a jótevőkkel (tart). . 30. szúra Bizánciak (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mim. 2. Legyőzettek a rómaiak 3. A közeli földön, s amazok az ő legyőzésük után győzni fognak. 4. Egy évtized alatt - Allahé a parancsolás (abban) mi elmúlt, s mi ezután - s azon a napon örvendeznek a hívők 5. Allah pártfogásával. Ő azt viszi győzelemre, kit akar, s Ő a Nagyszerű, a Könyörületes. 6. (Ez hát) Allah ígérete. S nem téved Allah az Ő Ígéretében, s hanem az emberek többsége nem tud. 7. Ők (csak) az evilági élet felszínét tudják, s ők a Túlvilágot semmibe vevők. 8. Avagy nem gondolkoznak-é magukban? Allah nem teremtette az egeket, a földet, s mi a kettő közt, csak az igazzal, s egy kijelölt időre. S bizony sok ember az ő Uruk találkozóját tagadja. 9. Avagy nem haladnak-é a földön, s látják meg mily volt beteljesülése azoknak, kik őelőttük? Ők erőben szilárdabbak voltak náluk, ásták a földet, s többet építettek rá, mint amennyit ők építettek rá. S eljövének hozzájuk az ő küldötteik a bizonyságokkal, s Allah nem vezette őket bűnbe, hanem maguk estek bűnbe, 10. Majd a rossz az, mi beteljesülése volt azoknak, kik rosszat tettek, mivel ők meghazudtolták Allah kinyilatkozásait, s megcsúfolói voltak azoknak. 11. Allah megindítja a teremtést, majd megismétli azt, majd Őhozzá téríttettek meg. 12. S a Napon, (midőn) az Óra felemelkedik, kétségbe esnek a gaztevők. 13. S nem lesznek nékik közbenjáróik azok közül, kiket társaknak állítottak (Néki), s a (Hozzá) állított társaikat megtagadják. 14. S a Napon, (midőn) az Óra felemelkedik, hát ezen a Napon szétválasztatnak. 15. S azok, kik hittek, s jókat cselekedtek, hát azok a Gondoskodás (Kertjében) megörvendeztetnek. 16. S hanem azok, kik tagadtak, s megtagadták a Mi kinyilatkoztatásainkat, s a Túlvilági találkozót, hát azok előállittatnak a szenvedésre. 17. S magasztalva legyen Allah midőn az estét töltitek, s midőn rátok virrad; 18. S Övé a Dicsőség az egeken, s a földön! - s ha a nap leszáll, s midőn deleltek. 19. Ő kivezeti az élőt a holtból, s kivezeti a holtat az élőből, s életre kelti a földet annak halála után. S eképpen lesztek kivezetve (ti is). 20. S az Ő bizonyságaiból való, hogy megteremtett titeket a porból, majd nézd csak, ti halandók vagytok, s elterjedtek! 21. S az Ő bizonyságaiból való, hogy megteremtette néktek magatokból a hitvest, hogy megpihenjetek benne, s megtéve köztetek a szeretetet, s kegyelmet. Lám! Ezekben hát a bizonyságok a népnek, kik gondolkodnak. 22. S az Ő bizonyságaiból való az egek, s a föld teremtése, s nyelveitek, színeitek különbözősége. Lám! Ezekben hát a bizonyságok a tudóknak. 23. S az Ő bizonyságaiból való alvástok éjjel, s nappal; s vágyástok az Ő bőkezűségéből. Lám! Ezekben hát a bizonyságok a népnek, kik hallanak. 24. S az Ő bizonyságaiból való, hogy megláttatja véletek a villámot, hogy rettegjetek, s vágyakozzatok és lebocsájtja az égből a vizet, s életre kelti általa a földet annak halála után. Lám! Ezekben hát a bizonyságok a népnek, kik felérik. 25. S az Ő bizonyságaiból való, hogy az ég és a föld az Ő paráncsolására (készen) áll, majd midőn ha Ő földről hívással hív titeket, hát ti (bizony) elmentek. 26. S ÖVé (bár)ki az egeken, s a földön. Minden Néki hunyászkodik meg. 27. S Ő az, Ki elindítja a teremtést, majd megismétli azt, s ez könnyebb Néki. S Övé a Magasságos Példa az egeken, s a földön, s Ő a Nagyszerű, a Bölcs. 28. Ő felveté néktek a példát magatokból. Vannak-é néktek társaitok azok közt, kiket jobbotok bír abban, mit Mi néktek adományoztunk, s ti ebben egyenlőek vagytok? Ti félitek őket, ahogy egymástól féltek? Eképpen részletezzük a bizonyságokat a népnek, kik felérik. 29. Mi több, kik bűnösök, saját vágyaikat követik tudás nélkül. S ki vezetheti azt, kit Allah eltévelyített? S nincs számukra pártfogó. 30. Hát állítsad szembe magad (ó, Muhammad) a hitvallással egyenesen. Téged Allah elindított arra, amire Ő az embereket elindította. Nincs változata Allah teremtésének. Ez az egyenes hitvallás, s hanem az emberek többsége nem tudja. 31. Hozzá fordulva, s tartsátok őt számon, tartsátok meg az írást, s ne legyetek bálványimádók. 32. S azok, kik felbomlasztották hitvallásukat, s lettek szakadárok, hát minden klán boldog annak, mi nála van. 33. S ha megérinté az embereket az ártás, Ők Urukhoz fohászkodnak Hozzá fordulva. Majd ha ők megizlelék Tőle a kegyelmet, hát lám! Egy csoport köztük Uruknak társakat állít, 34. Hogy megtagadják azt, mit Mi nékik adtunk. (S mondva lesz nékik): Élvezkedjetek, s meg fogjatok tudni. 35. Avagy Mi rájuk bocsájtánk-é egy hatalmat, ki elbeszéli azt, mit ők társakul állítottak (Néki)? 36. S midőn megízlelteténk az emberekkel a kegyelmet, hát megörvendeznek annak, s ha lesújt rájuk a rossz azáltal, mit kezeik nyújtottak, hát nézd! Ők kétségbe esnek. 37. Avagy nem láták-é, hogy Allah annak tarja ki a gondoskodást kinek akarja, s méri szűken (kinek akarja). Ezekben hát a bizonyságok a népnek, kik hisznek. 38. Hát add meg a rokonnak az ő jussát, s (így) szegénynek, s a vándornak. Ez (így) jobb azoknak, kik akarják Allah Orcáinak (fényességét). Ezek hát ők a boldogulók. 39. S amit ti adtok az uzsorából, hogy (más) emberek vagyonában kamatozzék, hát nem kamatozik Allahnál. Hanem mit adtok jótékonyságból, s akarjátok Allah Orcáinak (fényességét), hát ezek ők a meggyarapítottak. 40. Allah az, Ki megteremtett titeket, majd gondoskodott rólatok, majd elmulaszt titeket, majd életre kelt benneteket. Van-é a ti bálványaitok közt (olyan), ki ebből megtesz valamit is? Legyen Dicső és Magasságos Ő azok felett, mikkel társítják. 41. S megjelenik a rontás a szárazföldön, s a tengeren azáltal, mit az emberek kezei elnyernek, s Ő hadd Ízleltessen meg velük néhányat abból, mit tettek, hátha tán visszatérnek. 42. Mondd (ó, Muhammad): Haladjatok a földön, s nézzétek mily volt beteljesülése azoknak, kik azelőtt! Többségük bálványimádó volt. 43. Hát állítsd szembe magad az egyenes hitvallással mielőtt eljő a Nap, midőn nincs kitérés Allah elől. Ezen a Napon (az emberek) elkülöníttetnek. 44. Ki tagad, hát rajta az ő tagadása, s ki jókat cselekedik, hát ők magukról gondoskodnak. 45. Hát hadd jutalmazza meg Ő azokat kik hisznek, s jókat cselekednek az Ő bőkezűségéből. Íme! Ő nem szereti a hitetleneket. 46. S az Ő bizonyságaiból való, hogy elküldi a hirdető szeleket, hogy megízleltesse véletek az Ő kegyelmét, s hogy a bárkák az ő parancsolására futnak, hogy vágyjatok az Ő bőkezűségéből, s hátha tán hálát adtok. 47. Mert bizony Mi elküldénk előtted a küldötteket az ő népükhöz, s ők elhozák nékik a bizonyságokat. S Mi elégtételt vevénk azokon, kik bűnösök voltak. S Reánk hárul a hivők pártfogása. 48. Allah az, Ki elküldi a szeleket, hogy feltorlasszák a felhőket, s szétszórja azokat az égen, ahogy Ő akarja, s Ő megteszi azt kitörővé, s látod közüle előjönni a zivatart. S midőn Ő arra bocsájtja le azt az Ő szolgálói közül kire akarja, hát lám! Örvendeznek. 49. S azelőtt (is) úgy voltak, hogy lebocsájtassék (az) reájuk Ő általa, s ők kételkednek. 50. Hát nézz Allah kegyelmének nyomaira: Hogyan kelté Ő életre a földet annak halála után. Lám! Ő bizony a halottak Életre keltője, s Ő Mindenre Képes. 51. S ha Mi elküldénk a szelet, s ők azt sárgának látnák, hát megmaradnának azután (is) hitetleneknek. 52. S bizony te (ó, Muhammad) nem bírod hallásra a halottakat, s nem bírod hallásra a süketet, (hogy meghallják) a hívást, midőn megfordulnak, s meg sem állnak. 53. S nem vezetheted ki a vakokat az ő eltévelygésükből. S csak azokat tudod hallásra bírni, kik a Mi kinyilatkoztatásainkat hiszik, s ők megbékélők (Bennünk). 54. Allah az, Ki megteremtett titeket a gyengeségből, majd megtéve a gyengeség után az erőt, majd megtéve az erő után a gyengeséget, s őszülést. Ő azt teremt, mit akar. Ő a Mindenttudó, a (Mindenre) képes. 55. S a Napon, midőn az Óra felemelkedik, a gaztevők megesküsznek, hogy nem időztek, csak egy órát - eképpen voltak ők rászedve. 56. S mondák azok, kiknek megadatott a tudás, s a hit: Mert bizony ti elidőztetek Allah írása szerint a Feltámadás Napjáig. S ez a Feltámadás Napja, de ti nem tudtátok. 57. S ezen a Napon nem használ azoknak, kik bűnbe estek az ő kifogásuk, s nem tehetnek jóvá (semmit). 58. Mert bizony Mi felveténk az embereknek ebben a Koránban minden példából, s ha elhoznátok a bizonyságot, bizony mondanák azok, kik tagadnak: Ti csupán csalók vagytok! 59. Eképpen bélyegzi meg Allah szíveit azoknak, kik nem tudnak. 60. Hát légy állhatatos (ó, Muhammad)! Bizony Allah ígérete igaz, s ne ijesszenek el téged azok, kik nem bizonyosak. . 31. szúra Luqman (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mim. 2. Ezek a Bölcs Írás igéi. 3. Útmutatás és kegyelem a jótét (lelkeknek), 4. Akik megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, s ők a Túlvilágban bizonyosak. 5. Ezek az Útmutatásra (valók) Uruktól, s ezek ők a boldogulók. 6. S az emberek közt, ki megfizeti a beszéd mulatságát, hogy letévelyítsen Allah útjáról tudás nélkül, s megteszi azt csúfondárossá. Ezeknek hát a szörnyű szenvedés. 7. S midőn olvastatnak néki a Mi kinyilatkoztatásaink, ő dölyfösen elfordul, mintha nem (is) hallaná azt, mintha az ő két fülén hallgatagság (lenne). Hát hirdesd ki néki a fájdalmas szenvedést. 8. Lám! Kik hisznek, s jókat cselekednek, hát nékik a gyönyörök Mennyei. 9. Ők ebben halhatatlanok. Allah ígérete igaz, s Ő a Nagyszerű, a Bölcs, 10. Ő megteremté az egeket pillérek nélkül, ti látjátok azt, s levetette a földre a hegységeket, hogy biztonságot nyújtson néktek, s szétszórt azon minden élőlényből. S Mi lebocsájtánk az égből a vizet, s kikeleszténk abban minden nemes párból. 11. Ez hát Allah teremtése. S láttassátok meg vélem mit teremtének azok, (mikhez ők fohászkodnak) Rajta kívül? Mi több, a bűnösök nyilvánvaló eltévelygésben vannak. 12. Mert bizony Mi megadánk Luqmannak a bölcsességet, (mondván): Adj hálát Allahnak! S ki hálát ad, hát hanem magának ad hálát. S ki tagad, íme! Allah a Korlátlan, a Magasztos. 13. S midőn mondá Luqman az ő fiának, s ő inté őt: Ó fiam! Ne állíts társakat Allahnak! Lám! A társak állítása (Néki) hatalmas bűn. 14. S Mi elrendelénk az embert az ő két szülőjének. Az ő anyja hordozá őt legyengülvén a gyengeségen, s az ő leválasztása két esztendőkor. Hát adj hálát Nékem, s a két szülődnek. Hozzám vezet a végzet. 15. S ha ők küzdenek véled, hogy társat állíts Nékem, miben néked tudásod nincsen, hát ne engedelmeskedj nékik (a szülőknek). S kísérd őket (végig) a világon illően, s kövesd annak útját, ki Nékem vall bűnbánatot, majd Hozzám vezet visszautatok, s Én kihirdetem néktek azt, mit tettetek. 16. Ó, fiam! Íme! Legyen az (akár) egy mustármag súlynyi, s legyen az sziklában, vagy az egeken, avagy a földön, Allah elhozza azt. Lám! Allah a Lágy, az Értesült. 17. Ó, fiam! Tartsd meg az imát, rendeld el az illőt, vess véget a csalárdnak, s légy állhatatos arra, mi téged ér. Íme! Ez hát a dolgok maradandósága. 18. Ne fordítsd orcádat megvetessél az embereknek, s ne járj a földön hetykén. Íme! Allah nem szeret egy büszke kérkedőt sem. 19. Légy szerény jártadban, s fogd vissza hangod. Íme! A hangok legérdesebbike bizony a szamár hangja. 20. S nem látjátok-é, hogy Allah alárendelte néktek (mindazt), mi az egeken, s a földön, s reátok szállította az Ő kegyeit kívülről, s belülről? S az emberek közt, ki vitába száll Allahról tudás, útmutató, avagy világot adó írás nélkül. 21. S ha mondva van nékik: Kövessétek azt, mit Allah kinyilatkoztatott, mondák: Mi több, mi azt követjük, amin a mi atyáinkat találánk. Még ha a Sátán hivná őket a lángok kínjaira! 22. S ki célját Allahnak rendeli alá, s ő jótét (lélek), hát bizony a megbízható kapaszkodót markolja meg. S Allahhoz (tér meg) a dolgok beteljesülése. 23. S ki tagad, hát ne aggasszon téged (ó, Muhammad) az ő hitetlensége. Hozzánk vezet az ő visszaútjuk, s Mi kihirdetjük nékik mit tettek. Íme! Allah Tudója a kebelek (rejtekének). 24. S az élvezetekre hagyjuk őket kevéssé, majd Mi bekényszerítjük őket a súlyos szenvedésbe. 25. S ha kérdenéd őket: Ki teremté meg az egeket, s a földet? Mondanák: Allah. Mondd: Dicsőség legyen Allahnak! Mi több, többségük nem tudja. 26. Allahé mi az egeken, s a földön. Lám! Allah Korlátlan, a Magasztos. 27. S ha a földön a fák tollak lennének, s a tenger nyújtaná annak hét más tengerrel (együtt a tintát), hát Allah szavai nem merülnének ki. Lám! Allah a Nagyszerű a Bölcs, 28. A ti megteremtéstek, s feltámasztástok csupán (megteremtése és feltámasztása) egyetlen léleknek. Lám! Allah a Meghalló, a Meglátó. 29. Nem látod-é, hogy Allah átlenyegíti az éjt nappallá, s átlényegíti a nappalt éjjé, s alárendelé a napot, a holdat, s mindegyik a kijelölt ideig fut? S Allah Értesült arról mit tesztek. 30. Ez hát, miáltal Allah, Ő az Igaz, s mihez Rajta kívül fohászkodnak, az a Hamis. S bizony Allah, Ő a Magasságos, a Nagy. 31. Nem látod-é, hogy a bárka a tengeren Allah kegye által fut, hogy megmutasson néktek (valamit) az Ő bizonyságaiból? Lám! Ezekben hát a bizonyságok minden állhatatosnak, hálaadónak. 32. S ha elborítja őket a hullám, akár az árnyékoló, hát Allahot hívják, szeplőtelenné tevé Néki a hitvallást. S midőn Ő kimenekíti őket a szárazföldre, köztük ki meghunyászkodik. S nem tagadja meg a mi kinyilatkozásainkat, csak minden háládatlan hitetlen. 33. Ó, emberek! Tartsátok számon Uratokat, s féljétek a Napot, midőn nem segítheti a szülő az ő gyermekét, s a gyermek sem lehet segítője az ő szülőjének egyáltalán. Lám! Allah ígérete az igaz. Hát ne igézzen meg titeket az evilági élet, s ne igézzen meg benneteket Allahról a megigéző. 34. Lám! Allah! Őnála az Óra tudása. S Ő leküldi a zivatart, s tudja mi a méhekben. S nem tudja a lélek mit nyer el holnap, s nem tudja a lélek, hogy mely földön múlik el. Íme! Allah a Mindenttudó, az Értesült. . 32. szúra Leborulás (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mim. 2. Az Írás kinyilatkoztatása semmi kétség (nem férhet) hozzá, a Mindenségek Urától való. 3. Avagy ők mondják: Kieszelé azt? Mi több ez az igaz az Uradtól, hogy figyelmeztesd a népet kikhez nem jött figyelmeztető előtted, hátha tán jól vezettetnek. 4. Allah az, Ki megteremté az egeket, a földet, s mi a kettő közt hat nap alatt, majd elhelyezkedett a Trónuson. Nincs néktek Rajta kívül oltalmazó, sem közbenjáró. Hát nem emlékeztek-é? 5. Ő vezérli a dolgot az égből a földre, majd az visszakanyarodik Őhozzá a Napon, minek mértéke ezer év abból, mit számoltok. 6. Ez hát Tudója a Láthatatlannak, s a Láthatónak, a Nagyszerű, a Könyörületes, 7. Aki széppé tett mindent, mit teremtett, s hozzákezdett az ember teremtéséhez agyagból. 8. Majd megtevé az Ő magvát egy csepp lenézett vízből. 9. Majd kialakítá azt, s belé lehelle az Ő Lelkéből, s megtevé néktek a hallást, a látást, s a szíveket. Keveset, mi halát adtok. 10. Mondák: Ha mi eltévelyedettek lennénk a földön, hát hogyan lehetnénk újra teremtve. Mi több, ők a találkozót Urukkal tagadják. 11. Mondd: Elmúlaszt titeket az angyal, ki őriz titeket, majd Uratokhoz teríttettek meg. 12. S ha látnád, midőn a gaztevők leszegik fejeiket az ő Uruknál, (s mondják): Urunk! Látunk, s hallunk, hát téríts vissza minket, mi jól fogunk cselekedni, s mi bizonyosak vagyunk. 13. S ha Mi akarnánk, hát Mi minden léleknek megadnánk az ő Útmutatását, hanem érvényre kell jussék a szó Tőlem (a bűnösökről), hogy megtöltsem dzsinnekkel, s emberekkel mindösszesen a Poklot. 14. Hát ízleljétek meg, miáltal elfeledétek ezen Napotok találkozóját. Lám! Mi elfeledünk titeket. S ízleljétek meg az örökkévalóság szenvedését azáltal, mit tettetek, 15. Hanem (csak) azok hisznek a Mi kinyilatkoztatásainkban, kik ha emlékeztetve vannak azokra, hát leereszkednek leborulván, s zengik az ő Uruk dicsőségét, s nem dölyfösködnek. 16. (Akik) megszakítják nyugvásaikat pihenőhelyeiken, s Urukhoz fohászkodnak félve, sóváran, s abból mit Mi nékik adományoztunk áldoznak. 17. S nem tudják a lelkek, mi bújtattatott el számukra a szemet gyönyörködtetőből jutalomként azért amit tettek. 18. S az, ki hívő olyan-é, mint ki züllött? Nem egyenlők. 19. Hanem kik hisznek, jókat cselekednek, hát számukra a Mennyek a menedék szálláshelyül azért, mit tettek. 20. S hanem kik züllöttek, hát hajlékuk a Pokol tüze, s mindannyiszor ha ki akarnak jőni belőle, hát visszatéríttetnek belé. S mondva van nékik: Ízleljétek meg a Pokol tüzének kinjait, mit ti meghazudtoltatok. 21. S bizony Mi megízleltetjük vélük a legkisebb szenvedést (még) a nagyobb szenvedés előtt, hátha tán visszatérnek. 22. S ki bűnösebb annál, mint ki emlékeztetve van az ő Urának kinyilatkoztatásaira, majd szembeszegül azokkal? Íme! Mi elégtételt veszünk a gaztevőktől. 23. Mert bizony Mi megadánk Mózesnek az Írást, hát ne légy kételyben annak befogadtatásától, s Mi megtevénk azt Útmutatásként Izrael fiainak. 24. S Mi megtevénk köztük az elöljárókat, kik a Mi parancsolásunk által voltak vezetve, midőn látánk hogy állhatatosak, s a Mi kinyilatkozásainkban bizonyosak. 25. Íme! A te Urad az, Ki Ítélkezik közöttük a Feltámadás Napján abban, miben különböztek. 26. Avagy nem volt-é az ő vezetőjük az, hogy hány nemzedéket pusztitánk Mi el őelőttük, kik lakhelyeiken jártak-keltek? Lám! Ezekből hát a bizonyságok! Hát nem hallják-é? 27. Avagy nem láták-é, hogyan vezeténk Mi a kopár földre a vizet, s hozánk elő általa a veteményt, miből az ő jószáguk eszik, s őmaguk? Hát nem látják-é? 28. S mondják: Mikor ez a győzelem, ha igazak vagytok? 29. Mondd: A győzelem Napján nem használ azoknak, kik tagadnak az ő hitük, s nem tartatnak vissza. 30. Hát szegülj szembe velük (ó, Muhammad), s várj. Lám! Ők (is) várnak. . 33. szúra Klánok (Medinai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Ó, Próféta! Tartsd számon Allahot, s ne engedelmeskedj a hitetleneknek, s a képmutatóknak. Íme! Allah Mindenttudó, Bölcs. 2. S kövesd azt, mi reád sugalltatott a te Uradtól. Lám! Allah Értesült arról, mit tesztek. 3. S hagyatkozz Allahra, s Allah elegendő Kire hagyatkozz. 4. S Allah nem tevé meg férfiúnak a két szívet testébe, s Ő nem tevé meg hitvesteket kiket kijelentetek anyátokká, s nem tevé meg fiatalokká, kiket annak kiáltotok ki. Ez hát a ti szájaitok beszéde. S Allah mondja az igazat, s Ő vezeti az utat. 5. Kiáltsátok ki az ő (igazi) atyáikat. Ez igazságosabb Allahnál. S ha nem tudjátok az ő atyáikat, hát ők felebarátaitok a hitvallásban, s védenceitek. S nem vétek számotokra, miben (önkéntelen) hibáztok, hanem (vétek), mi (hiba) a szíveteken nyugszik. Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 6. A Próféta közelebb áll a hívőkhöz, mint önmaguk, s az ő hitvesei (akár) az ő anyjuk. S a méhek gazdái közelebb vannak egymáshoz Allah megírásában, mint a hívő, s a menekülők, s csak tegyétek meg barátaitoknak az illőt. Ez hát mi a sorokba szedett Írásban van. 7. S midőn Mi vevénk a prófétáktól az ő egyezségüket, s tőled (ó, Muhamamad), Noétól, Ábrahámtól , Mózestől, s Jézustól, Mária fiától. S Mi vevénk tőlük súlyos egyezséget. 8. Hadd kérdezze Ő az igazakat igazukról. S Ő előkészíté a hitetleneknek a fájdalmas szenvedést. 9. Ó, kik hisznek! Emlékezzetek Allah kegyére reátok, midőn (ellenetek) jövének a katonák, s Mi reájuk küldénk a szeleket, s katonákat, mit nem láthattatok. S Allah Látója volt annak, mit tettetek. 10. Midőn ők eljövének felülről, s alólatok és tobzódtak a tekintetek, a szívek a torkokba értek, s ti (csalfa) gondolatokat gondoltatok Allahról. 11. Emitt próbáltattak meg a hívők, s megrengettettek szörnyű rengéssel. 12. S mondák a képmutatók, s azok, kiknek szívében a betegség: Nem ígért nékünk Allah és az Ő Hírnöke mást, mint megigézést. 13. S mondá egy falka közülük: Ó, Yathrib népe! Nincs néktek maradástok, hát térjetek vissza. S egy csoport közülük a Próféta engedelmét kéré, mondák: Íme! A mi otthonaink kitettek (az ellenségnek). S azok nem tettek ki, hanem csupán menekülni akarnak. 14. S ha reájuk törnek minden felől, majd megkéretnek a bomlasztásra, hát eljönnének véle, s nem időznének (a gondolkodással), csak keveset. 15. Mert bizony ők azelőtt megegyezének Allahhal, hogy nem fordítják hátaikat. S az Allahhal (kötött) egyezség számon kéretik. 16. Mondd: Nem használ néktek a menekvés, ha menekültök a haláltól avagy a megöletéstől, s azidőn nem nyughattok, csak keveset. 17. Mondd: Ki az, ki megőriz titeket Allahtól, ha Ő ártást akar rajtatok, avagy kegyelmet akar reátok. S nem találnak maguknak Allahon kívül oltalmazót, sem pártfogót. 18. Bizony Allah ismeri az akadályozókat közületek, s azokat, kik mondják felebarátaiknak: Jöjjetek hozzánk! S ők nem jönnek el a (küzdelem) nyomorúságához, csak egy keveset, 19. Fukarkodva a segitséggel tőletek (hivőktől). S midőn eljő a félelem, hát látod őket (ó, Muhammad) reád nézni, s szemeik forganak, mint kire a halál leple borul, s midőn elméne a félelem, hát leforráznak titeket éles nyelvekkel, kapzsiskodván a jóra. Ezek nem hisznek. S lerombolja Allah tetteiket, s ez Allahnak könnyen megy, 20. Úgy tartják, hogy a klánok nem vonulnak vissza (a jóktól), s ha (újból) eljönnének a klánok, hát szeretnék, ha ők a (vándorló) Arabok közt lennének a sivatagban, s kérdeznének a ti híreitekről. S ha köztetek lennének, hát nem harcolnának, csak kevesen. 21. Mert bizony Allah küldöttében a jó példa néktek arra, ki vágyja Allahot, s az Ítélet Napját, s Allahra sokat emlékezik. 22. S midőn láták a hívők a klánokat, mondák: Ez az, mit Allah, s az Ő Hírnöke ígért nékünk. Allah, s az Ő Hírnöke igaz. S az nem gyarapította őket, csak hitben, s megbékélésben. 23. A hívők közt férfiak, kik igazak abban, mit egyezének Allahhal. S köztük ki teljesíté azt az ő végzetével (a harcban), s köztük ki vár, (s hanem) ők nem változnak változással. 24. S Allah megjutalmazza az igazakat igazukért, s megbünteti a képmutatókat, ha Ő akarja, s megenyhül reájuk, (ha Ő akarja). Lám! Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 25. S visszaveti Allah azokat, kik dühükben tagadtak, s ők nem vívták ki a jót. S Allah elegendő a hívőknek a harcban, s Allah az Erős, a Nagyszerű. 26. S Ő lebocsájtotta azokat az Írás népéből, kik támogatták őket bástyáikból, s rettenetet vetett azoknak szíveibe. Egy részüket ti leölitek, s másik részüket rabul ejtitek. 27. S Ő titeket örökébe léptet az ő földjüknek, házaiknak, vagyonuknak, s a földet ti nem tapostátok. S Allah Mindenre Képes. 28. Ó Próféta! Mondd hitveseidnek: Ha az evilági életet akarjátok, s annak pompáját, hát jöjjetek! Én eleget teszek néktek, s elengedlek titeket szép elengedéssel. 29. S ha Allahot, az Ő Hírnökét, s a Túlvilág hajlékát akarjátok, hát ime! Allah előkészítette a jótét (lelkűeknek) közületek a hatalmas bért. 30. Ó, Próféta asszonyai! Ki köztetek eljő a nyilvánvaló ledérséggel, hát megtétetik néki a szenvedés kétszeressé. S ez Allahnak könnyen megy. 31. S ki aláveti magát köztetek Allahnak, s az Ő Hírnökének, s jókat cselekszik, hát Mi megadjuk néki az ő fizetségét kétszeresen, s előkészíténk néki a nemes gondoskodást. 32. Ó, Próféta asszonyai! Ti nem olyanok vagytok, mint bármely (más) asszony. Ha őrizkedtek, hát ne legyetek mulyák a szóval, hisz kinek szívében a betegség, sóvárog (rátok), hanem szóljatok illő szót. 33. S tartózkodjatok házaitokban. S ne cicomázzátok fel magatokat a Tudatlanság korának cifrangjaival. S tartsátok meg az imát, adjatok kötelező alamizsnát, s engedelmeskedjetek Allahnak, s az Ő Hírnökének. Allah el akarja meneszteni rólatok az iszonyatot, s ó Ház népe, hát Ő (igaz) tisztítással tisztit meg benneteket. 34. S emlékezzetek arra, mi a ti házaitokban olvastatott Allah kinyilatkozásaiból, s a bölcsességből. Lám! Allah a Lágy, az Értesült. 35. Íme! Megbékélő férfiak és nők, hívő férfiak és nők, magukat alávető férfiak és nők, igaz férfiak és nők, állhatatos férfiak és nők, alázatos férfiak és nők, alamizsnaadó férfiak és nők, böjtöt megtartó férfiak és nők, erényüket megőrző férfiak és nők, s Allahra sokat emlékező férfiak és nők. Allah előkészítette nékik a megbocsájtást, s a hatalmas bért. 36. S nem lehet a hívő férfiúnak, sem a hívő nőnek midőn ha Allah és az Ő Hírnöke elrendelé a parancsolást, hogy legyen nékik haszonigényük az ő parancsolásukból. S ki fellázad Allah és az Ő Hírnöke ellen, hát bizony az nyilvánvaló eltevelyedéssel tévelyedett el. 37. S midőn mondád annak, kire Allah kegye jutott, s kire a te kegyed jutott: Fogd magadhoz hitvesed, s tartsd számon Allahot. S te magadba rejted azt, mit Allah megvilágított, féled az embereket, s Allah érdemesebb, hogy Őt féld. S midőn elrendelé Zeyd (a válási) szertartást az (asszonytól), hát Mi azt (az asszonyt azért) adánk néked, hogy ne legyen a hivőkre vétek asszonyok közt az ő fogadott gyermekeik, midőn ha elrendelék a (válási) szertartást tőlük. S Allah parancsolása bevégeztetendő. 38. S nincs szemrevetés a Prófétának abban, mire őt Allah kényszerítette. Ez Allah útja azokkal, kik azelőtt múlottak el. S Allah parancsolása a sors bizonysága. 39. Kikhez elértek Allah üzenetei, félék őt, s nem félének senkitől, csak Allahtól. S Allah elegendő számvetésre. 40. S Muhammed nem atyja egy férfiatoknak sem, hanem ő Allah Hírnöke, s a Próféták Pecsétje. S Allah a Mindenekről Tudó. 41. Ó, kik hisznek! Emlékezzetek meg Allahról sok megemlékezéssel. 42. S magasztaljátok Őt korán és későn. 43. Ő az, Ki imádkozik értetek, s az angyalok, hogy Ő kivezethessen titeket a sötétségből a világosságba, s Ő a hívőkre Könyörületes. 44. Az ő üdvözlésük a Napon, midőn találkoznak Véle: Békesség! S Ő előkészíté nékik a nemes bért. 45. Ó, Próféta! Íme! Mi elkűldénk téged eskütévőnek, hirdetőnek, s figyelmeztetőnek, 46. S Allahot szólítónak az Ő engedelmével, s világot adó lámpásnak. 47. S hirdesd ki a hívőknek, hogy számukra Allahtól a nagy kiváltság. 48. S ne engedelmeskedj a hitetleneknek, s a képmutatóknak. S hagyd az ő kártékony fecsegésüket, s hagyatkozz Allahra. Allah elegendő annak, Kire hagyatkozz. 49. Ó, kik hisznek! Ha eljegyzitek a hívő asszonyokat, majd elváltok tőlük, még mielőtt érintenétek őket, hát nincs néktek reájuk az idő mit számoljatok. Hanem tegyetek eleget nékik s engedjétek el őket szép elengedéssel. 50. Ó, Próféta! Lám! Mi megengedénk néked hitveseidet, kiknek megadtad hozományát, s kiket jobbod bir azokból, kiket Allah (adott) néked a hadizsákmányból, az atyai nagybátyád lányait, az atyai nagynédéd leányait, anyai nagybátyád leányait, anyai nagynénéd leányait, kik véled menekültek, s a hivő asszonyt, ha az magát a Prófétának adja, s a Próféta házasodni akar véle. Ez kiváltság néked, a (többi) hivőre ez nem áll. Bizony, Mi tudjuk mit rendelénk el reájuk hitveseikből, s azokból, mit jobbjuk bir. S hogy ne érjen téged a vádaskodás, hát Allah a Mehbocsájtó, a Konyörületes. 51. S te azt halogathatod el közülük kit akarsz, s azt fogadhatod magadhoz, kit akarsz. S bármelyre is vágyódsz azokból kiket elkülönítettél magadtól (időlegesen), hát nem vétek számodra, ez igy jobb, hiszen azoknak szemei gyönyörködhetnek, s nem bánkódnak, s mindnyájuk megelégedhetik abban, mit adsz nékik. S Allah tudja mi a szíveitekből, s Allah a Mindenttudó az Irgalmas. 52. Nem megengedett néked, hogy ezután (más) nőt végy, sem az, hogy őket más hitvesre cseréld, még ha (olyannyira) tetszett (is) az ő szépségük, kivéve azokat, kiket jobbod bír. Allah a mindenekre Rátekintő. 53. Ó, kik hisznek! Ne térjetek be a Próféta házaiba étkezni nem megvárva annak idejét, csak ha az megengedett néktek. S ha meghívottak vagytok, hát térjetek be, s midőn étkeztetek, hát szóródjatok szét. S ne feledkezzetek bele a beszélgetésbe. Lám! Ez bosszúságot okoz a Prófétának, hisz ő vonakodik (kérni) tőletek a (távozást), de Allah nem vonakodik az igazságtól. Midőn ha kérsz tőlük (a Proféta feleségeitől) bármit, hát kérjétek őket egy függöny mögül. Ez így tisztább a ti szíveteknek, s az ő szívüknek. S ne legyen néktek, hogy bosszúságot okoztok Allah Hírnökének, s ne párosodjatok az ő hitveseivel őutána sohasem. Lám! Ez Allahnál hatalmas (bűn) lenne. 54. Akár közzétesztek valamit, akár eltitkoljátok, lám! Allah a Mindenek Tudója. 55. Nem vétek nékik (hitveseiteknek, hogy szabadon viselkednek) atyáikkal, fiaikkal, fivéreikkel, fivérei fiaival, nővérei fiaival, az ő asszonyaival, s azokkal, kiket az ő jobbjuk bír. Tartsátok számon Allahot. Íme Allah minden dolognak Tanúja. 56. Lám! Allah, s az Ő angyalai bocsájtának áldást a Prófétára. Ó, kik hisznek! Kérjetek áldást reá, s köszöntéssel köszöntsétek (őt). 57. Lám! Kik ócsárolják Allahot, s az Ő Hírnökét, hát megátkozza őket Allah a világon, s a Túlvilagon, s előkészíté nékik a szörnyű szenvedést. 58. S azok, kik ócsárolják a hívő férfiakat, és nőket érdemtelenül, hát bizony hordozzák a gyalázkodást, s a nyilvánvaló bűnt. 59. Ó, Próféta! Mondd hitveseidnek, lányaidnak. s a hívő asszonyoknak, hogy vonják magukra lepleiket. Ez igy jobb, s ők megismerhetők, s nem háboríttatnak. S Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 60. Ha nem vetnek véget (maguknak) a városban a képmutatók, s kik sziveiben a betegség, s a rémhírterjesztők, hát Mi ellenük idézünk téged, majd nem lesznek ők amott szomszédaid, csak keveset. 61. Átkozottak! Akárhol is leletnek, hát vétetnek, s leöletéssel öletnek le. 62. (Ez volt) Allah útja azok közt, kik azelőtt múlának el, s te nem lelsz megváltoztatót Allah útjára. 63. Kérdeznek téged az emberek az Óráról. Mondd: Annak tudása Allahnál van. S mi tudatja azt véled? Talán az Óra közel. 64. Lám! Allah megátkozta a hitetleneket, s előkeszítette nékik a lángok tüzét. 65. Ebben ők örökkévalók az idők végezetéig. Nem találnak oltalmazót, sem pártfogót. 66. A Napon, midőn arcuk a tűz felé fordíttatik, mondják: Ó, bár engedelmeskedtünk volna Allahnak, s engedelmeskedtűnk volna a Hírnöknek. 67. S mondák: Urunk! Lám! Mi engedelmeskedénk a mi uralkodóinknak, s nagyjainknak, de ők letévelyítettek minket az útról. 68. Urunk! Adj nékik kétszerest a szenvedésből, s átkozd el őket nagy átokkal. 69. Ó, kik hisznek! Ne legyetek olyanok, mint kik ócsárolták Mózest, s Allah vétlenné tette őt azokból, mit (rá) mondtak. S ő Allahnál nagyra tartott. 70. Ó, kik hisznek! Tartsátok számon Allahot, és mondjatok célratörő mondást. 71. Ő megjavítja néktek tetteiteket, s megbocsájtja néktek bűneiteket. Ki engedelmeskedik Allahnak s az Ő Hírnökének, hát bizony hatalmas győzelemmel győzedelmeskedik. 72. Lám! Mi megajánlánk a gondviselést az egeknek, a földnek s a hegyeknek, de ezek meghátráltak annak hordozásától, s féltek attól. S az ember hordozza azt. Íme! Ő pedig bűnös és tudatlan. 73. Hát kínozza meg Allah a képmutató férfiakat és nőket, a bálványimádó férfiakat és nőket. S Allah megenyhül a hívő férfiakra és nőkre, s Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. . 34. szúra Sába (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Dicsőség legyen Allahnak, Akié (minden) mi az egeken, s a földön. Övé a Túlvilág Dícsérete, s Ő a Bölcs, az Értesült. 2. Ő tudja mi jelenedik meg a földön, s mi távozik róla, mi bocsájtatik le az égből, s mi kanyarodik vissza belé. Ő a Könyörületes a Megbocsájtó. 3. Mondák, kik nem hisznek: Nem jő el hozzánk az Óra. Mondd: Mi több, Uram által eljő az hozzátok, (Ő) a Láthatatlan Tudója. Nem térhet ki előle az egeken, sem a földön még egy atomnyi mérték sem, avagy kisebb, avagy nagyobb ennél, hanem ez egy nyilvánvaló Könyvben. 4. Bizony Ő megjutalmazza azokat, kik hisznek, jókat cselekednek, s ezek számára a megbocsájtás, s a nemes gondoskodás. 5. S kik a Mi kinyilatkozásaink ellen küzdenek (Minket) kihívván, hát ezek számára a bőszület fájdalmas szenvedése. 6. S látják azok, kiknek megadatott a tudás azt, hogy mi lebocsájtatott néked Uradtól az igaz, s a Nagyszerű, Magasztos ösvényhez vezet. 7. S mondák a hitetlenek: Elvezessünk-é titeket a férfiúhoz, ki kihirdeti néktek, hogy midőn ha elporladtok teljes elporladással, s ti újra teremtettek? 8. Kieszelé-é ő Allahra a hazug szót, avagy benne az őrület? Mi több, kik nem hiszik a Túlvilágot, kínban, s messzi eltévelyedésben vannak. 9. Nem látják-é azt, mi kezeik közt, s mi mögöttük az égből, s a földből? Ha Mi akarnánk, hát elnyeletnénk őket a földdel, vagy lezúdítanánk reájuk a megsemmisülést az égből. Íme! Ebben hát a bizonyság minden bűnbánó szolgálónak. 10. Mert bizony Mi megadánk Dávidnak Tőlünk a kiváltságot (mondván): Ó hegyek, s madarak! Zengjétek véle (az imát). S Mi alkalmassá tettük néki a vasat. 11. (Mondván): Csinálj páncélinget, s mérd ki (annak) láncszemét. S csináld meg jól. Lám, Én Látója vagyok annak, mit tesztek. 12. (S Mi adánk) Salamonnak a szelet, minek reggeli (folyása) egy hónap, s esti (folyása) egy hónap, s Mi megfolyatánk néki a réz patakot, (s adánk néki) dzsinneket kik dolgozzanak az ő kezei közt az ő Ura engedelmével. S azok, kik eltérnek közülük a Mi parancsolásunktól, hát megízleltetjük vélük a lobogó tűz szenvedését. 13. Ők azt csinálták néki amit akart: Zsinagógákat, szobrokat, medencéket, akár a kutak, s földbe kazánokat. Adj hálát Dávid nemzetsége! Hanem csak kevesen hálaadók az Én szolgálóim közt. 14. S midőn Mi elrendelénk reá a halált, hát nem mutatott nékik az ő halála egyebet, csupán egy földi élőlényt, mely felfalja falkáját. S midőn lebukott, s a dzsinnlátta hogyan, s ha ők tudták volna a Láthatatlant, hát nem időznének iszonyú szenvedésben. 15. Mert bizony bizonyság volt nékik az ő otthonaikban Shéba: Két kert: jobbról, s balról. Egyetek Uratok adományából, s adjatok hálát Néki. Üdvös vidék, s megbocsájtó Úr! 16. Hanem Ők szembe szegülének, hát Mi reájuk küldénk az Iram áradatát, s megváltánk nékik két kertjüket két olyan kertté, minek gyümölcse keserű, a tamariszk itt, s a lótuszfa ott. 17. Eképpen fizeténk meg nékik azt, mit tagadtak. S büntetünk-é mást, mint hitetlent? 18. S Mi megtevénk köztük, s a települések közt miket Mi megáldottunk a városokat, mik kitűnnek, s könnyűvé mértük ki köztük a haladást, (mondván): Haladjatok benne éjjel és nappal biztonságban. 19. S mondák: Urunk! Hosszabbítsd meg az utazást köztünk. S ők elkárhozák önmagukat, s Mi megtevénk őket közmegvetésnek, s szétszaggatánk őket teljes szaggatással. Lám! Ebben hát a bizonyságok minden állhatatosnak, hálaadónak. 20. S bizony beigazolódott rajtuk Iblisz vélése, s azok követték őt, kivéve az (igaz)hívők csapatát. 21. S neki nem volt rajtuk hatalma, hacsak nem az, hogy Mi megtudjuk ki az, ki hisz a Túlvilágban azok közt, kik kételkednek felőle. S a te Urad a Mindenek Megőrzője. 22. Mondd (ó, Muhammad): Fohászkodjatok azokhoz, kiket Allahon kívül véltek. Azok nem bírnak egy atomnyi súllyal (sem) az egeken, sem a földön, s nincs nékik azokból részük, s nincs Néki köztük jelenése. 23. S nem használ Nála a közbenjárás, csak annak, kinek ő megengedi. Mígnem aztán elűzetik szíveikről a rettegés, s mondják: Mit mondott Uratok? Mondák: Az Igazat. S Ő a Magasságos, a Nagy. 24. Mondd: Ki az, Ki adományoz néktek az egekből s a földről. Mondd: Allah Lám! Mi, avagy ti talán jól vezettetünk, avagy nyilvánvaló eltévelyedésben vagyunk. 25. Mondd: S nem leszel megkérdeztetve arról, mit mi gaztettet elkövettünk, s nem leszünk mi megkérdeztetve arról, mit ti tesztek. 26. Mondd: Összegyűjt bennünket a mi Urunk, majd az igazzal ítél közöttünk. S Ő az Ítélő, a Mindenttudó. 27. Mondd: Láttassátok vélem azokat, kiket ti Őhozzá csatlakoztattatok társul. Nahát! Mi több, Ő Allah a Nagyszerű a Bölcs. 28. S Mi nem küldénk tőled (ó, Muhammad), csak mint a hirdetés, s figyelmeztetés elhozóját az embereknek, s hanem az emberek többsége nem tudja. 29. S mondják: Mikor lesz ezen Ígéret (beteljesítvén), ha igazak vagytok? 30. Mondd (ó, Muhammad): Néktek a Nap igérete (a találkozóra), mit nem késleltethettek, s nem is siettethettek órányit sem. 31. S mondák kik tagadnak: Mi nem hisszük ezt a Koránt, sem azt, mi azelőtt volt. S ha látnád midőn a bűnösök elhozatnak Uruknál, s veti egyik a másikának a szót, s mondják azok kik megvetettek (voltak a földön) azoknak, kik dölyfösködtek: Ha ti nem lettetek volna, mi bizony hívők lettünk volna. 32. Mondák azok kik dölyfösködtek azoknak, kik megalázottak: Mi térítettünk-é el titeket az Útmutatástól, miután az eljöve hozzátok? Mi több, ti gaztevők vagytok. 33. S mondák a megalázottak azoknak, kik dölyfösködtek: Mi több, (az a ti) csalárdság(tok) éjjel, s nappal, midőn megparancsolátok nékünk, hogy tagadjuk meg Allahot s tegyük meg Néki a vetélytársakat. S megtelitődének bűntudattal, midőn megláták a szenvedést, s Mi megtevénk az örveket azok nyakaiba kik tagadtak. Mást érdemelének-é azért mit tettek? 34. S Mi nem küldénk a településbe figyelmeztetőt, hanem annak elpuhultjai mondák: Íme! Mi tagadjuk azt mivel ti küldettetek. 35. S mondák: Mi többek vagyunk (nálatok) vagyonban, s fiakban, s mi nem leszünk megkínoztatva. 36. Mondd (ó, Muhammad): Lám! Az én Uram annak tarja ki a gondoskodást, kinek Ő akarja, s annak méri szűken (kinek Ő akarja). Hanem az emberek többsége nem tudja. 37. S nem vagyonotok az, sem fiaitok, mi közel hoz titeket Hozzánk, hanem ki hisz, s jót cselekszik (kerül közel). Hát ezek számára a viszonzás kétszeres azért mit tettek, s ők az (égi) szálláshelyen biztonságban vannak. 38. S azok, kik a Mi kinyilatkozásaink ellen vannak (Minket) kihívván, hát ezek előállíttatnak a szenvedésre. 39. Mondd: Lám! Az én Uram annak tárja ki a gondoskodást kinek Ő akarja az Ő szolgálói közül, s annak méri szűken (kinek Ő akarja). S mit áldoztok valamiből is, azt Ő pótolja, s Ő a Gondoskodók Legjobbika. 40. S a Napon midőn Ő egybetereli őket mindahányat, majd mondja az angyaloknak: Ezek imádkoztak-é hozzátok? 41. Mondák: Légy Dicső! Te vagy a mi Oltalmazónk, nem ők. Mi több, ők a dzsinnekhez imádkozának, s legtöbbjük hitt is bennük. 42. S a Napon nem bír az egyik a másikának haszonnal, sem ártással. S Mi mondjuk azoknak, kik bűnbe estek: ízleljétek meg a Pokol tüzének szenvedését azért, mit meghazudtoltatok. 43. S midőn olvastatnak nékik a Mi megnyilvánult bizonyságaink, mondák: Ez nem más, mint egy férfiú, aki le akar téríteni titeket arról, mit atyáitok szolgáltak. S mondák: Ez nem más, mint kieszelt hazugság. S mondák azok, kik tagadnak az igazra, midőn az eljöve hozzájuk: Íme! Ez csupán nyilvánvaló mágia. 44. S Mi nem adánk nékik az Írásokból, hogy tanulják azt, s nem küldénk el hozzájuk előtted figyelmeztetőt. 45. S hazugok voltak, kik őelőttük, s nem nyerék el a tizedrészt sem, mit Mi adánk nékik, s ők meghazudtolák a Mi küldötteinket. S mily az én borzadásom! 46. Mondd (ó, Muhammad): Hanem én egyre intelek titeket: Álljatok fel Allahnak kettesével, s egyenként, majd gondolkodjatok: Nincs társatokban őrület. Ő csupán figyelmeztető néktek az előttetek való szörnyű szenvedésről. 47. Mondd: Mi bért kértem tőletek, hát az a tiétek. Az én bérem csak Allahon áll, s ő mindenekre Tanú. 48. Mondd: Íme! Az én Uram odaveté az igazat. (Ő a) Láthatatlanok Tudója. 49. Mondd: Eljöve az igaz, s nem tűnik ki a hamis, s nem ismétlődik. 50. Mondd: Ha eltévelyedek, hát önmagam ellen tévelyedek, s ha jól vezettetek, hát ez azáltal, mit az én Uram sugallott nékem. Lám! Ő a Meghalló, a Közeli. 51. S ha látnád, midőn ha megrémítenek, s nincs menekvés, és lesújtatnak egy közeli helyről. 52. Mondá: Mi (most) hiszünk Benne. S hogyan nékik (a hit) magukhoz vétele (oly) messzi helyről? 53. S bizony ők megtagadák azt azelőtt. S ők célba vevék a Láthatatlant (oly) messzi helyről. 54. S az örvény köztük, s aközött mit vágynak, amint az megtétetett az ő kasztjaikkal azelőtt. Lám! Ők a kételyek kételyében voltak. . 35. szúra Angyalok (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Dicsőség Allahnak, az egek, s a föld Elindítójának, Ki megtevé az angyalokat két, három, s négyszárnyú küldöttekké! S Ő azt gyarapítja a teremtésben mit Ő akar. Íme! Allah mindenre Képes. 2. S az, mit Allah megnyit az Ő kegyelméből az embereknek, hát nincs annak visszafogója, s az, mit Ő visszafog, hát nincs annak kiszabadítója Őutána. S Ő a Nagyszerű, a Bölcs. 3. Ó emberek! Emlékezzetek Allah kegyére reátok! Van-é más teremtő, mint Allah, ki ajándékoz titeket az égbő1, s a földről? Nincs (más) Isten, csak Ő. Hát merre fordíttattok? 4. S ha ők meghazudtolnak (ó, Muhammad), hát bizony meghazudtoltattak a küldöttek előtted. S Allahhoz téríttetnek meg a dolgok. 5. Ó, emberek! Íme! Allah ígérete igaz. Hát ne csábítson titeket az evilági élet, s ne csábítson el Allahtól titeket a csábító. 6. Lám! A Sátán néktek ellenség, hát vegyétek azt ellenségnek. Hanem ő hívja az ő klánját, hogy legyenek azok a Pokol lángjainak gazdái. 7. Akik tagadnak, hát nékik a szörnyű szenvedés, s akik hisznek, s jókat cselekednek, hát nékik a megbocsájtás és a nagy bér. 8. S az, kinek megszépíttetett a rossz az ő tettében, s ő azt szépnek látja (nem a Sátán műve-é)? S bizony Allah azt tévelyítí el akit akar, s azt vezeti kit akar. Hát ne múljon ki lelked sóhajokban értük. Íme! Allah Tudója annak mit művelnek. 9. S Allah az, Ki elküldi a szeleket, s feltorlasztja a felhőket, majd Mi azt a holt tájhoz vezeténk, s feléleszténk általa a földet annak halála után. Eképpen hát a feléledés. 10. Ki akarja az erőt (hát tudja meg), hogy az erő mind Allahé. Hozzá tör fel a jó szó, s a helyes cselekvés, mit Ő kiemel. S kik kiármánykodják a rosszakat, hát nékik a szörnyű szenvedés. Az ármány azoké, kik semmivé válnak. 11. S Allah teremtett titeket porból, majd cseppből, majd Ő megtevé néktek a párt. S nem hordoz az anya, s nem is hoz világra, csak az Ő tudtával. S nem korosbodik tovább (egy) koros (sem), s nem rövidíttetik meg annak kora, hanem az egy Könyvben (van jegyezve). Lám! Ez Allahnak könnyen megy. 12. S nem egyenlő a két tenger: Ez friss, édes, élvezet az ivása, s az sós, keserű. S mindből üde húst esztek, s kihalásszátok az ékességet, mit viseltek. S látod a bárkát azon szelni (a habokat), hogy vágyjátok az Ő bőkezűségéből, s hátha tán hálát adtok. 13. Ő átlényegíti az éjt nappallá, s átlényegíti a nappalt éjjé. S Ő alárendelé a napot, s a holdat, mindegyik a kijelölt időt futja. Ez hát Allah, a ti Uratok. Övé a Teljhatalmúság. S azok, kik Rajta kívül fohászkodnak, hát nem bírnak még egy szemernyivel sem (maguknak). 14. S ha fohászkodtok hozzájuk, hát azok nem hallják fohásztokat, s ha hallanak, hát nem válaszolnának néktek. S a Feltámadás Napján ők megtagadják társítástokat, s nem hirdetnek úgy néked, mint (Ő) az Értesült. 15. Ó, emberek! Ti szegények vagytok Allahhoz! S Allah! Ő Korlátlan, a Magasztos. 16. Ha Ő akarja, hát elmeneszt titeket, s új teremtményeket hoz. 17. S ez Allahnak nem nagy dolog. 18. S nem hordozhatja a teherrel megrakott más terhét. S ha (segítségre) szólít a megrakodott annak hordozására, hát nem rakatik át semmi tőle, még ha az (kit szólít) rokon (is). Hanem te azokat figyelmeztesd, kik rejtve félik Urukat, s megtartják az imát. S az, ki gyarapszik, (a jókban), hát magát gyarapítja. S Allahhoz visz a végzet. 19. S nem egyenlő a vak a látóval, 20. Sem a sötétség s a világosság, 21. Sem az árnyék, s a hőség. 22. S nem egyenlők az élők s a holtak. Lám! Allah azt bírja hallásra, kit Ő akar. S te nem bírhatod hallásra azokat, kik a sírokban. 23. Te csupán egy figyelmeztető vagy. 24. Lám! Mi elküldénk téged az igazzal hirdetőként, s figyelmeztetőként. S nincs nemzet, csak miben figyelmeztető járt. 25. S ha ők meghazudtolnak téged, hát meghazudtoltak azok is, kik őelőttük. Eljövén ők hozzájuk az ő küldötteik a bizonyságokkal, a Zsoltárok könyvével, s a világot adó Írással. 26. Majd Én vevém azokat, kik tagadtak, s mily volt az Én borzadásom! 27. Nem látád-é, hogy Allah lebocsájta az égből a vizet, s Mi előhozánk általa a különféle színű gyümölcsöket? S a hegyek közt a fehér, s vörös sávok különböző színekben, s (mások) hollófeketék. 28. S az emberek, élőlények, s jószágok közt ők éppen a különféle színek. Hanem elrettenti Allah a tudókat az Ő szolgálói közül. Íme! Allah a Nagyszerű a Megbocsájtó. 29. Lám! Kik olvassák Allah írását, megtartják az imát, s áldoznak abból mit Mi adományoztunk nékik titokban, vagy nyíltan, hát ők remélhetik, hogy üzletük sosem megy tönkre. 30. Hát hadd fizesse meg nékik Ő bérüket, s gyarapítsa őket az Ő bőkezűségéből Lám! Ő a Megbocsájtó a Hálaadó. 31. S amit Mi sugallánk néked az Írásból, az az igaz, megerősítvén, mi kezeik közt (azelőtt). Íme! Allah az Ő szolgálóiról Értesült, (azokat) Látja. 32. Majd az Írás örökébe azokat lépteténk, kiket Mi választánk meg szolgálóink közül. S köztetek, ki elkárhozá magát, s köztük ki takarékos, s kőztük, ki megelőz (másokat) a jóban Allah engedelmével. Ez hát az a nagy kiváltság! 33. Az Éden kertjei! Ők betérének abba felékesítvén benne arany s gyöngy ékekkel, s az ő öltözékük ott selyem. 34. S mondják: Dicsőség legyen Allahnak, Aki elmenesztette rólunk a bánatot. Íme! A mi Urunk a Megbocsájtó, a Hálaadó! 35. Ő, Aki lehetővé teszi nékik az örökkévalóság lakát az Ő bőkezűségéből, hol nem érint minket a vesződség, s nem érint minket az unalom. 36. S azok, kik tagadnak, hát nékik a Pokol tüze, mi nem pusztítja el őket, hogy meghaljanak, s nem is enyhittetik róluk annak szenvedése. Eképpen fizetünk meg minden tagadónak. 37. S ők segítségért siránkoznak amott, (mondván): Urunk! Vezess ki bennünket, s mi jól cselekszünk, nem úgy ahogy (régen) cselekedénk. Avagy nem adánk Mi elég kort néktek arra, hogy emlékezzen meg benne az, ki megemlékezik? S eljöve hozzátok a figyelmeztető, hát ízleljétek meg (cselekedeteitek viszonzását), s nincs a bűnösöknek pártfogó. 38. Lám! Allah Tudója a Láthatatlannak, mi az egeken és a földön. Íme! Ő Tudója a keblek rejtekének. 39. Ő az, Ki megtett titeket helytartókká a földön, s ki tagad, hát őreá az Ő tagadása. S nem gyarapítja a hitetleneket az Ő tagadásuk Uruknál, csupán borzalommal. S nem gyarapítja a hitetleneket az Ő tagadásuk, csak veszteséggel. 40. Mondd: Láttátok-é a ti társaitokat (a bálványokat) kikhez Allahon kívül fohászkodtok? Láttassátok vélem azt, mit ők teremtettek a földön! Avagy van-é nékik részesedésük az egekben? Avagy adánk-é Mi nékik az Írást, s ők azon vannak-é, hogy bizonyságot (hozzanak) belőle? Mi több, a bűnösök mit egymásnak ígérnek, csupán csábítás. 41. Lám! Allah fogva tartja az egeket, s a földet, hogy azok le ne térjenek. S ha azok letérnének, hát nem tarthatná fogva azokat senki Őutána. Lám! Ő az Irgalmas, a Megbocsájtó. 42. S ők megesküsznek Allahra hitük küzdelméről, s ha eljő hozzájuk a figyelmeztető, hát jobban vezetheti mint bármely (más) nemzet. S midőn eljő hozzájuk a figyelmeztető, hát nem gyarapítja őket, csupán undorral, 43. Dölyfösködvén a földön, s ármánykodva a rosszat. S a rossz ármánykodása nem öleli át, csak annak népét (ki kieszeli). S (másra) várnak-é, mint ahogy az elődök kezeltettek? Hát nem leled meg Allah elbánásának változatát, s sosem leled meg Allah elbánásának megváltoztatását. 44. Avagy nem haladának-é a földön, s látják mily volt beteljesülése azoknak, kik őelőttük? S azok szilárdabbak voltak náluk erőben. S Allah nem az, Ki elől kitérhet bármi is az egeken, s a földön. Lám! Ő a Mindenttudó, az Erős. 45. S ha Allah aszerint venné az embereket, mit elnyertek, hát nem hagyna meg a (föld) felszinén egy élőlényt sem. Hanem Ő haladékot ad nékik a megjelölt ideig, s midőn eljő az ő sorsuk, hát Lám! (Ők meg fogják tudni, hogy) Allah Látója az Ő szolgálóinak. . 36. szúra Ya Sin (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Ya Sin. 2. S a Bölcs Korán. 3. Lám! Te azok közül vagy, kik küldöttek 4. Az egyenes Ösvényre, 5. A Nagyszerű, a Könyörületes kinyilatkoztatása, 6. Hogy figyelmeztesd a népet, kiknek atyjai nem voltak figyelmeztetve, s ők semmibevevők. 7. Hát bizony igaz érvényű a szólás legtöbbjükre, s ők nem hisznek. 8. Lám! Mi megtevénk az ő nyakaikba az örveket, azt (egészen) az állukig, s ők a kimerevített-nyakúak. 9. S Mi megtevénk eléjük a gátat, mögéjük a gátat, (emígy) elborítánk őket, s ők nem látnak. 10. Egyre megy nékik, hogy figyelmezteted-é őket, vagy nem figyelmezteted őket, ők nem hisznek. 11. Hanem azt figyelmeztesd, ki követi az Emlékeztetőt, s titkon féli a Mindenhatót. Hát hirdesd ki néki a megbocsájtást, s a nemes bért. 12. Lám! Mi, igen Mi keltjük életre a halottat. S Mi feljegyezzük azt, mit ők megelőlegeznek, s nyomaikat. S Mi minden dolgot számon tartunk a megnyilvánító Lajstromban. 13. S vesd fel nékik a példát: A telepűlés lakói, midőn eljövének abba a küldöttek (Allahtól), 14. S midőn Mi elküldénk hozzájuk kettőt, hát ők meghazudtolák azokat, s Mi megerősíténk őket a harmadikkal, majd mondák: Lám! Mi küldöttek vagyunk tihozzátok. 15. Mondák: Ti nem vagytok (más), csupán halandók, akár mi. S nem nyilvánított ki a Mindenható semmit, hanem ti csak hazudoztok. 16. Mondák: Urunk tudja, hogy mi küldöttek vagyunk tihozzátok. 17. S nem áll rajtunk (más), csupán a nyilvánvaló üzenés, 18. Mondák (a település lakói): Mi megjósoltuk a madarak röptéből a (rosszat) általatok. Ha nem vettek véget, mi bizony megkövezünk titeket, s megérint benneteket tőlünk a fájdalmas szenvedés. 19. Mondák: Madárjóslástok legyen véletek! Azért hát ez, miáltal említve van néktek (az igaz)? Mi több, ti tékozlók népe vagytok. 20. S a város túlsó végéből jött sietvén egy férfiú. Mondá: Ó nép! Kövessétek a küldötteket. 21. Kövessétek azokat, kik nem kérnek tőletek fizetséget, s ők jól vezetettek 22. S miért ne szolgálnám Azt, Ki elindított engem, s ti Őhozzá téríttettek meg? 23. Vegyek-é Rajta kívül isteneket, midőn ha a Mindenható ártást akar nékem, hát nem segít rajtam az ő közbenjárásuk semmit, s nem mentenek meg? 24. Akkoron én bizonyos, hogy nyilvánvaló eltévelyedésben vagyok. 25. Íme! Én hiszek a ti Uratokban, hát halljatok engem. 26. Mondva (volt nékik): Térj be a Menyországba. Mondá: Bár népem megtudná 27. Azt, hogy (mily nagylelkűn) megbocsájtott nékem Uram, s megtett engem a megbecsültek közé! 28. S Mi nem küldénk az ő népére őutána hadat az égből, s Mi nem is vagyunk (azok) lebocsájtója. 29. S az csupán egyetlen Kiáltás volt, s lám! Ők elhamvadtak. 30. Ó, gyötrelem a szolgálókra! Nem jő hozzájuk küldött soha, hogy azt meg ne csúfolnák. 31. S nem láták-é hány nemzedéket pusztítánk Mi el előttük, melyek hozzájuk bizony nem térnek vissza? 32. S mind, midőn egyösszességben, a Mi Színünk elé hozatik. 33. S bizonyság számukra a holt föld. Mi életre keltjük azt, s elhozánk belőle a gabonaszemet, s ők abból táplálkoznak. 34. S Mi megtevénk azon a szőlős és datolyapálma kerteket, s kifakasztánk amott a patakokat. 35. Hadd egyenek annak gyümölcséből, s azt nem az ő kezeik művelték. Hát nem adnak-é hálát? 36. Legyen Dicső az, ki megteremtett minden párt abból, mit a föld kikeleszt, s önmagukat, s abból mit ők nem tudnak. 37. S bizonyság szamukra az éj, miből Mi kivetkőztetjük a nappalt, s lám! Ők elkárhozottak. 38. S a nap az ő nyugvóhelyére fut. Ez hát a Nagyszerű, a Mindenttudó kimérése. 39. S a hold, hát Mi kimérénk annak házát, mígnem visszaáll akár az öreg, fonnyadt pálmalevél. 40. Sem a nap nem vágyik arra, hogy beérje a holdat, sem az éj nem előzi meg a nappalt. S mindegyik (saját) pályán lebeg. 41. S bizonyság nékik, hogy Mi hordozánk az ő sarjaikat a megrakott bárkán, 42. S Mi megteremténk nékik az olyat, min utaznak. 43. S ha Mi akarjuk, hát megfullasztjuk őket, s nincs számukra megszabadulás, s ők nem mentetnek meg, 44. Hacsak nem a kegyelem Tőlünk vigaszként egy ideig. 45. S midőn mondva van nékik: Tartsátok számon, mi előttetek, s mi mögöttetek, hátha tán megkegyelmeztettek. 46. S nem jöve el hozzájuk a bizonyság Uruk bizonyságaiból, csak (úgy) hogy ők szembeszegülők! 47. S midőn mondva van nékik: Áldozzatok abból, mit Allah adományozott néktek, hát mondák kik tagadnak azoknak kik hisznek: Tápláljuk-é azokat, kiket ha Ő akarja hát Allah táplál? Ti csupán nyilvánvaló tévelygésben vagytok. 48. S mondják: Mikor (teljesedik be) ez az ígéret, ha igazak vagytok? 49. Nem néznek elébe, csak egyetlen Kiáltásnak mi veszi őket, midőn ők vitatkoznak. 50. S nem tudnak örökbe hagyni, s nem térhetnek vissza nemzetségükhöz. 51. S megfuvattatik a harsona, s lám! A sírokból ők Urukhoz suhannak. 52. Mondák: Jaj nékünk! Ki támasztott fel minket fekvőhelyeinkről? Ez az, mit a Mindenható ígért, s igazak voltak a küldöttek. 53. Hanem az csupán egyetlen Kiáltás, s nézd őket összegyűjtvén Színükhoz előállítva. 54. S a Napon nem kárhoztatik el a lélek egyáltalán, s nem viszonoztatik néktek, csak az mit tettetek. 55. Íme! A Menyorszag gazdái a Napon munkában (lesznek, miben) gyümölcsöznek 56. Ők, s hitveseik az árnyékban, s trónusokon hajladoznak, 57. Övék amott (tetteik) gyümölcse, s övék az, miért fohászkodnak. 53. A Könyörületes Úrtól (jövő) szó nékik: Békesség. 59. S hordjátok el magatokat a Napon, ó gaztevők! 60. S nem köték-é egyezséget Én véletek, Ó Ádám fiai, hogy nem szolgáljátok a Sátánt? Íme! Ő néktek nyilvánvaló ellenségtek. 61. S ha Engem szolgáltok, hát ez az egyenes ösvény. 62. Mert bizony az nagy sokaságot tévelyített el köztetek. Hát nem fogtátok-é föl? 63. Ez a Pokol, mi néktek ígértetett, (ha őt követtétek). 64. Hamvasszátok el ott a Napon azt, mit tagadtatok. 65. A Napon Mi pecsétet teszünk szájaikra, s kezeik beszélnek Hozzánk, s lábaik tesznek tanúvallomást arról mit elnyertek. 66. S ha Mi akarnánk, hát kioltjuk szemük világát, hogy magukra hagyatottak legyenek az ösvényen. S hogyan látnak? 67. S ha Mi akarnánk, hát helyeikre rögzítenénk őket, s nem tudnának tovamenni, sem visszatérni. 6B. S az, kinek elnyújtánk korát, hát Mi visszafordítánk őt a teremtésben. Hát nem érik-é fel? 69. S Mi nem tanítottuk néki (ó, Muhammad) a költészetet, s az nem is szükséges néki. S ez nem (más) mint az Emlékeztető, s a nyilvánvaló Korán, 70. Hogy figyelmeztettessenek az élők, s igazolódjék be a szó a hitetlenekre. 71. Avagy nem láták-é, hogy Mi megteremténk nékik a Mi kezünk munkájából a jószágokat, s ők annak birói? 72. S Mi azt alárendelénk nékik, s az mire ráülnek, s abból esznek. 73. S számukra belőle a hasznok, s az innivalók. Hát nem adnak-é hálát? 74. S ők Allahon kívül vevének isteneket, hátha tán pártfogásba vétetnek. 75. Nem tudják azok az ő pártjukat fogni, hanem ők (a fohászkodók) az ő felfegyverzett haduk. 76. S ne szomorítson el téged (ó, Muhammad) az ő beszédük. Íme! Mi tudjuk mit eltitkolnak, s mit kinyilvánítanak. 77. Avagy nem látá-é az ember, hogy Mi őt a cseppből teremténk meg? S nézd! Ő egy nyilvánvaló ellenszegülő. 78. S az felveté a példát Nékünk, s elfeledé az ő teremtését. Mondá: Ki kelti életre a csontokat, midőn azok elkorhadottak? 79. Mondd: Az kelti azt életre, Ki megalkotá azt legelőször. S Ő minden teremtmény Tudója, 80. Aki megtevé néktek a zöld fából a tüzet, s lám? Ti abból gyújtotok. 81. Avagy nem képes-é az, Ki megalkotá az egeket, s a földet arra, hogy olyanokat teremtsen, mint ők? Mi több, Ő a Mindenttudó Teremtő. 82. Hanem az Ő parancsolása midőn akar valamit, hogy mondja néki: Légy! S lészen. 83. S legyen Dicső az, Kinek kezében van minden dolog Teljhatalmúsága! S Őhozzá téríttettek meg. 37. szúra