.

15. szúra
Szikla (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

1. Alif. Lám. Rá. Ezek az Írás igéi, s a megnyilvánuló Koráné.

2. Lehet tán, hogy kik tagadnak szeretnék, ha megbékélők (Muzulmánok) lehetnének.

3. S hagyd őket falni, élvezkedni, s ámitsa el őket a (hamis) remény. Hát majd megtudják!

4. S Mi nem pusztítánk el a települést, csak ha annak köztudottan megíratott.

5. Nincs nemzet, ki megelőzi idejét, sem (olyan) ki késleltetheti.

6. S mondák: Ó, kinek kinyilatkoztatott az Emlékeztető, íme! Bizony te őrült vagy!

7. Miért nem hozod el nékünk az angyalokat, ha az igazak közül vagy?

8. Mi nem küldjük le az angyalokat, csak az Igazzal, s ezt a (hitetlenek) el nem viselnék.

9. Lám! Mi bocsájtottuk le az Emlékeztetőt, s íme! Mi annak Megőrzői vagyunk.

10. Mert bizony Mi küldtünk (küldötteket) előtted az elődök falkáihoz.

11. S nem jött (még) hozzájuk (addig) küldött, de lettek annak megcsúfolói.

12. Eképpen húzzuk át azt a gaztevők szíveiben:

13. Nem hisznek benne, s bizony az elődök példája tovatűnt.

14. S ha Mi rájuk nyitnánk az ég kapuját, hát megmaradnának sandán.

15. Mondanák: Hanem látásunk megbolydult. Mi több, mi vagyunk az elkápráztatottak népe.

16. Mert bizony megtevénk az égen a csillagképeket, s megszépíténk azt a nézőknek.

17. S Mi megőrizénk azt minden számkivetett Sátántól,

18. Kivéve annak, ki ellopta a hallást, s nyilvánvaló árnyakat hajszol.

19. S a földet Mi kiterjeszténk, megveténk azon a vonulatokat, s kikeleszténk rajta minden jóból.

20. S megtevénk néktek rajta a megélhetést, s azoknak (is) kikről ti nem gondoskodtok.

21. S mindeneknek csak Nálunk a tárháza, s Mi nem bocsájtjuk azt le, csak tudott mértékkel.

22. S elküldénk a szeleket termékenyíteni, s lebocsájtánk az égből vizet, hogy csillapítsuk vele szomjatokat, s ti annak nem vagytok tárolói.

23. Lám! Mi és csakis Mi élesztünk fel, s múlasztunk el, s Mi vagyunk az Örökösök.

24. Mert bizony Mi tudjuk kik sietnek közületek, s bizony tudjuk a késlekedőket.

25. Lám! A te Urad összetereli őket, s lám! Ő a Bölcs, a Mindenttudó.

26. Mert bizony megteremténk az embert agyagból és sárból áthasonítván.

27. S megteremténk a dzsinnt ezelőtt a tűz lényegéből.

28. S mondá Urad az angyaloknak: Íme! Én vagyok teremtője a halandó (embernek), agyagból és sárból áthasonítván (azzá).

29. S midőn megalkotám azt, s Lelkemből lehellék belé, hát ereszkedjetek le néki leborulva.

30. S leborulának az angyalok mindnyájan.

31. Kivéve Ibliszt. Ő lenézte, hogy a leborulókkal legyen.

32. Mondá (az Úr): Ó, Iblisz! Mi lelt, hogy nem vagy a leborulókkal?

33. Mondá: Nem borulok le egy halandónak, kit Te teremtettél agyagból és sárból áthasonítván.

34. Mondá (az Úr): Hát menj innen, s lám! Te kivetett vagy,

35. S reád az átok az Ítélet Napjáig.

36. Mondá: Uram! Hát tarts vissza engem a Napig, midőn feltámasztatnak.

37. Mondá (az Úr): Hát íme! Te a visszatartottak közt vagy.

38. A kijelölt idejű Napig.

39. Mondá: Uram! Miáltal letérítettél engem, hát feldíszítem nékik az (eltévelygést) a földön, s leteritem őket mindahányat.

40. Kivéve odaadó szolgálóidat.

41. Mondá (az Úr): Ez az egyenes ösvény, mi Rajtam áll:

42. Íme! Az Én szolgálóimra nincs néked hatalmad, csak arra, ki követ téged a megátalkodottak közül.

43. S lám! A Pokol mindnyájuk beígért helye.

44. Annak hét kapuja, s minden kapunak közülük a ráosztott rész.

45. Lám! Az őrizkedők az Égi Kertek és patakok közt.

46. (S mondva van nékik): Térjetek be békességgel, biztonsággal.

47. S Mi levesszük azt, mi kebleikben honol a gyűlöletből. Felebarátként, nyoszolyán (pihenve) szemtől szembe.

48. S nem éri őket a vesződés, s nem lesznek onnan kiűzöttek.

49. Jövendöld meg (ó, Muhammad) szolgáimnak, hogy bizony Én vagyok a Megbocsájtó, a Könyörületes.

50. S az Én kínzásom fájdalmas kínzás.

51. S újságold el nékik Ábrahám vendégeit.

52. Midőn betértek hozzá, s mondák: Békesség. Mondá: Lám! Mi félünk tőletek.

53. Mondák: Ne féljetek! Lám! Mi megjövendöljük néked a tudó gyermeket.

54. Mondá: Megjövendölitek-é nékem, midőn elővett engem az aggság? Hát miáltal jövendöltök?

55. Mondák: Jövendöljük (azt) néked az igazzal. Hát ne légy a kételkedők közül.

56. Mondá: S ki az, ki kételkedik Ura kegyelmében, hacsak nem az eltévelyedettek?

57. Mondá: S mi hát küldetéstek, ó küldöttek?

58. Mondák: Mi elküldettünk a gaztevők népéhez

59. (Mindegyikhez), kivéve Lót nemzetségét, s mi mindnyájuknak megmenekítői vagyunk,

60. Kivéve az ő asszonyát, kit (úgy) mérettünk, hogy ő a hátramaradottak közé való.

61. S midőn eljövének Lót nemzetségéhez a küldöttek,

62. Mondá: Íme! Ti a tagadók népe vagytok.

63. Mondák: Mi több! Elhozunk téged ahhoz, miben ők vitatkozának.

64. S megadánk néked az Igazat, s mi igazak vagyunk.

65. Hát haladj tovább családoddal az éj egy darabján, kövesd hátaikat, s ne forduljon meg köztetek egy sem, hanem haladjatok, ahogy megparancsoltatott (néktek).

66. S Mi elrendeltük ezt a parancsolást néki, hogy gyökere ezeknek (a bűnösöknek) levágva éri meg a reggelt.

67. S eljöve a város népe (Örvendve) a híresztelésnek.

68. Mondá: Íme! Ezek az én vendégeim! Hát ne gyalázkodjatok,

69. S tartsátok számon Allahot, s ne hozzatok rám szégyent!

70. Mondák: Avagy nem tiltottuk-é meg néked a teremtmények (élvezetét)?

71. Mondá: Ezek (íme) a lányaim, ha (mégis) megteszitek.

72. Életedre (ó, Muhammad), ők mámorukban (haladnak) megvakulván.

73. S elővette őket a jajveszékelés napkeltekor.

74. S Mi megtevénk azok teljes letörését, s rájuk záporoztuk a tüzes vályog sziklákat.

75. Ebben hát a bizonyságok azoknak, kik látnak a jelekből.

76. S íme! Ez a betartandó út.

77. Íme. Ebben hát a bizonyság a hívőknek.

78. S az erdő lakói bizony bűnösök voltak.

79. S Mi elégtételt vettünk tőlük, s lám! Ők ketten a nyilvánvaló úton.

80. Mert bizony Al-Hijr lakói meghazudtolták (a Mi) küldötteinket.

81. S Mi megadtuk nékik kinyilatkozásainkat, de lettek annak ellenzői.

82. S őK biztonságos otthonokat vájtak a hegyekbe,

83. S elővette őket a jajveszékelés regelre,

84. S nem segített rajtuk az, mit elnyertek.

85. S Mi nem teremtettük az egeket és a földet, s mi a kettő közt, csak az igazzal, s lám! Az Óra eljövend. Hát bocsájts meg, (ó, Muhammad) gyönyörű megbocsájtással.

86. Lám! Urad, Ő a Teremtő, a Mindenttudó.

87. Mert bizony megadtunk néked hetet a nyolcból, s a Nagy Koránt.

88. S ne mereszd szemedet arra, mit Mi közülük a (házas)-pároknak általa élvezetessé tettünk, s ne is bánkódj miattuk. S szegd le szárnyadat a hívőknek.

89. Mondd: Íme! Én vagyok a nyilvánvaló figyelmeztető.

90. Ahogy Mi leküldünk azokra, kik megosztottságot akarnak.

91. Azok, kik részekre tevék meg a Koránt.

92. S hát Uradra! Hát Mi mindegyiket kérdőre vonjuk

93. Azért, mit tettek.

94. Hát hirdesd ki azt, mi megparancsoltatott néked, s szállj szembe a bálványimádókkal.

95. Lám! Mi féken tartjuk tőled a csúfolódókat,

96. Kik Alahhal (együtt) más istent (is) megtesznek. Hanem ők majd megtudják.

97. Mert bizony Mi tudjuk, hegy beszűkül a te kebeled attól, mit mondanak,

98. Hát magasztald a te Urad dicsőségét, s légy a leborulók közt.

99. S szolgáld Uradat, mígnem eljő hozzád az Elkerülhetetlen.



.

16. szúra
Méh (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

1. Eljő Allah parancsolása, hát ne sürgessétek azt. S legyen Ő Dicső, s Magasságos azok felett, mivel Őt társítják.

2. Ő küldi le az angyalokat az Ő parancsolásának Lelkével arra, kire akarja az Ő szolgálói közül, (mondván): Figyelmeztessetek, hogy nincs (más) Isten, csak Én, hát tartsátok számon.

3. Ő teremté meg az egeket és a földet az igazzal. S legyen Ő Magassagos azok felett, mivel (Őt) társítják.

4. Ő teremté meg az embert a cseppből, hát lám! Ez egy nyilvánvaló ellentétel.

5. S a jószágot Ő megteremté, néktek benne a melegítést (ruházatot), a használatot, s hogy ebből egyetek.

6. S néktek ebben az öröm, midőn hazaterelitek, s midőn kihajtjátok (legelni).

7. S az hordozza terheiteket az földre, hová nem juttok el, csak üggyel-bajjal magatok. Lám! Uratok a Megszánó, a Könyörületes.

8. A lovak, öszvérek, szamarak, hogy felüljetek rájuk, s ékesség. S Ő megteremti azt, mit ti nem tudtok.

9. S Allahon áll merre tart az út, s köztük (út) mi nem egyenes. S ha Ő akarná, hát vezetné mindnyájatokat.

10. Ő az, Ki lebocsájtott vizet az égből, néktek abból ivásra, s abból a fák, melyekre méheket kuldök.

11. Kikeleszti néktek általa a vetést, az olivát, datolyapálmát, szőlőket, s minden gyümölcsből. Íme! Ebben hát a bizonyság a népnek, kik gondolkodnak.

12. S Ő alárendelte néktek az éjszakát, a nappalt, a napot és a holdat, s a csillagok is alárendeltek az Ő parancsolatának. Lám! Ebben hát a bizonyságok a népnek, kik felérik.

13. S mit Ő meghagyott néktek a földön különböző színeiben, hát lám! Ebben a bizonyság a népnek, kik emlékeznek.

14. S Ő az, ki alárendelte néktek a tengert, hogy egyetek belőle friss húst, s kiemeljétek abból az ékességet, melyet felöltötök. S látjátok a bárkát, mely siklik azon, hogy vágyjátok az Ő kiváltságát, hátha tán hálát adtok.

15. S Ő vonulatokat vetett a földre, hol meghúzódhattok (rengéskor), s folyókat, utakat, hátha tán vezettettek,

16. S jeleket (a földön), s a csillagok által, hogy ők vezetve legyenek.

17. S az, ki teremt olyan-é, mint ki nem teremt? Hát nem emlékeztek-é?

18. S ha ti számba vennétek Allah kegyét, hát nem tudnátok annak számát vetni. Íme! Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes.

19. S Allah tudja mit eltitkoltok, s mit kinyilvánítotok.

20. Azok, kikhez fohászkodnak Allah helyett, nem teremtenek semmit, s ők (is) teremtettek.

21. (Azok) holtak, nem élők, s ők nem érzik mikor támasztatnak fel.

22. Istenetek Egy Isten. S azok, kik nem hisznek a Túlvilágban, hát szíveik tagadók, s ők (maguk) dölyfösek.

23. Nem kétséges, hogy Allah tudja mit eltitkolnak, s mit kinyilatkoztaznak. Lám! Ő nem szereti a dölyföseket.

24. Midőn mondva van nékik: Mit nyilvánított ki Uratok? Mondják: (Ezek csupán) az elődök legendái;

25. Hogy ők hordozzák terheiket teljességében a Feltámadás Napján, s azoknak terheikből is, kiket tudatlanul eltévelyítettek. Bizony bűnök azok, miket hordoznak.

26. Bizony csalárd tervet szőttek, kik őelőttük, s eljött Allah, (lesújtva) építményük alapjaira, s rájuk szakadt a tetőzet fentről, s eljöve rájuk a szenvedés onnan, ahonnan nem érzékelék.

27. Majd a Feltámadás Napján Ő kegyvesztetté teszi őket, s mondja: Hol vannak az Én társaim, akikre vágytatok? Mondják azok kikhez eljött a tudás: Kegyvesztettség s fertő ma a hitetlenekre,

28. Akiket az angyalok múlasztanak el, miközben magukat elkárhozzák. S megbékélést tanúsítván (mondják): Nem tettünk a rosszból. Mi több Allah Tudója annak, mit tettetek.

29. Hát tárjetek be a Pokol kapuin, s ebben ti mindörökkön örökké. S nyomorúság bizony szállása a dölyfösöknek.

30. S mondva van azoknak, kik őrizkednek: Mit nyilvánított ki Uratok? Mondák: A jót. Azoknak, kik jókat tesznek az evilágon szép (számukra a viszonzás), s otthonnak a Túlvilág jobb lesz. S gyönyör lesz otthona az őrizkedőknek.

31. Az Éden Kertjeibe térnek be, mely alatt folyók futnak, s benne nékik mit akarnak. Eképpen jutalmazza Allah az őrizkedőket.

32. Azokat, kiket az angyalok jókként múlasztanak el, mondják: Békesség reátok! Térjetek be a Paradicsomba azáltal, mit tettetek.

33. S nem csak arra várnak-é ők, hogy eljöjjenek hozzájuk az angyalok, avagy eljöjjön a parancsolás Uradtól? (Még azok is) így tettek, kik őelőttük. S nem vitte őket Allah a bűnbe, hanem magukat vitték bűnbe.

34. S lesújtott reájuk tetteik bűne, s körülölelte őket az, mit kigúnyoltak.

35. S mondák a bálványimádók: Ha Allah akarta volna, hát nem szolgáltunk volna Rajta kívül senkit sem mi, sem atyáink, s nem is tiltottunK volna meg az Ő (parancsolásain) kivül semmit. Eképpen tettek azok, kik őelőttük. (S más) áll-é a küldöttekre, mint a nyilvánvaló üzenés?

36. Mert bizony elküldénk minden nemzethez küldöttet, (mondván): Szolgáljátok Allahot, s kerüljétek el a hamis istenségeket. S közülük kit Allah vezetett, s közülük, kit magával ragadott az eltévelygés. Hát haladjatok a földön, s nézzétek mily beteljesedése a hazugoknak.

37. S te (ó, Muhammad) őrized az ő jó vezettetésüket. S lám! Allah nem vezeti azt, ki eltévelyít, s nincs őnékik pártfogó.

38. S ők esküt tesznek Allahra hitük törekvésével, (hogy) Allah nem támasztja fel azt, ki meghal. Mi több! Ez a valós igéret Őrajta - s hanem a legtöbb ember nem tudja -

39. Hogy kinyilvánítsa nékik azt, miben különböznek, s hogy megtudják azok, kik tagadtak: ők hazugok voltak.

40. Hanem a Mi szavunk valamihez, ha Mi akarjuk azt, hát mondjuk annak: Légy! S leszen.

41. S kik Allahért (lettek) menekültek, miután bűnbe estek, hát Mi elszállásoljuk őket a világon szépen. S a Túlvilág viszonzása nagyobb, ha tudnák!

42. Azok, kik állhatatosak, s Urukra hagyatkoznak.

43. S Mi nem küldtünk előtted (mást) csak férfiúkat, kikre Mi sugallottunk - Hát kérdjétek az Emlékeztető népet, ha ti nem tudtok.

44. A bizonyságok, s az írások által. S Mi lebocsájtánk néked az Emlékeztetőt, hogy nyilvánítsd ki az embereknek azt, mi (már) lebocsájtátott nékik, s hátha tán gondolkodnak.

45. S biztonságban vannak-é azok, kik gaztettet terveznek az elől, ha Allah elnyeleti őKet a földdel, avagy eljő hozzájuk a szenvedés onnan, honnan nem érzékelik?

46. Avagy (nem) sújtja-é Ő őket ingadozásukért? S ők nem térhetnek ki.

47. Avagy sújtja őket megfélemlítéssel? S lám! Uratok a Megszánó, a Könyörületes.

48. S nem látják-é, mit Allan teremtett valamiből, s hogy hajlik annak árnya jobbra, s balra, leborulván Allahnak, s azok megalázkodnak?

49. S Allahnak borul le, mi lény az egeken, s a földön, így az angyalok, s ők nem dölyfösek.

50. Ők félik maguk felett Urukat, s azt teszik mi megparancsoltatott nékik.

51. S mondá Allah: Ne vegyetek két istent. Hanem Ő az Egy Isten, s Engem féljetek.

52. S Ővé, mi az egeken és a földön, s Övé a hitvallás mindörökké. Hát tartotok-é számon mást, mint Allahot?

53. S mi néktek van a kegyből, hát az Allahtól való. Majd ha balszerencse érint titeket, hát néki sopánkodtok.

54. Majd ha Ő leveszi rólatok az ártást, hát lám! Egy csoport közületek Uratok mellé társakat állít,

55. Hogy megtagadják azt, mit Mi megadtunk nékik. Hát élvezkedjetek, majd megtudjátok.

56. S ők megtesznek annak, mint nem tudnak, egy részt abból, mit Mi adtunk nekik. Allahra! Hát számon lesz kérve tőletek az mit kieszeltetek.

57. S ők megteszik Allahnak a leányokat. Legyen Dicső! S önmaguknak azt, mire vágynak.

58. S ha meghirdettetne egyiküknek a leánygyermek, hát arca megfeketedve maradna, s haragra gerjedne.

59. S elbujdokol népétől a rossz miatt, mi meghirdettetett néki (magát kérdezvén): Fogja-é fel ő azt semminek, avagy temesse el a földbe? Bizony gazul ítélnek.

60. Azoknak, kik nem hisznek a Túlvilágban, gazságuk hasonló. S Allahé a Legmagasságosabb Példa. Ő a Nagyszerű, a Bölcs.

61. S ha Allah a bűnük által venné az embereket, hát nem hagyna meg (egy) előlényt (sem), hanem Ő késlelteti őket a kijelölt terminusig, s ha eljő idejük, hát nem késlekedhetnek (egy) órát (sem), s nem is siethetnek.

62. S ők azt teszik meg Allahnak, mitől ők irtóznak, s nyelveik hazugságot adnak elő, hogy övék a szép. Nem kétséges, hogy övék a Pokol tüze, s ők elhagyatottak lesznek.

63. Allahra! Mi elküldtünk (prófétákat) előtted a nemzetekhez, s megszépítette nékik a Sátán tetteiket. Hát ő az ő oltalnazójuk ma, s övék a fájdalmas szenvedés.

64. S Mi csak azért bocsájtottuk le reád az Írast, hogy kinyilvánítsd nékik azt, miben ők különböztek, s (legyen) Útmutatásként, kegyelemként a hívők népének.

65. S Allah lebocsájtott az égből vizet, s életre kelté általa a földet, annak halála után. Lám! Ebben hát a bizonyság a népnek, kik meghallanak.

66. S íme! A marha néktek tanulság. Mi itatunk titeket abból, mi annak hasában, mi a hulladék, s a vér közötti, tiszta tej, mi ízletes az (azt) ivóknak.

67. S a datolyapálma gyümölcséből, s szőlőből, melyből a mámort veszitek, s a jó táplálékot. Lám! Ebben hát a bizonyság a népnek, kik felérik.

68. S sugallotta te rád a méhre, (mondván): Vedd magadnak a hegyeket otthonul, s a fákat, s azt mit beborítanak.

69. Majd egyél minden gyümölcsből, s kövesd Urad útjait, mik (néked) behódoltak. S kijő annak belsejéből az ital, annak különböző színeiben, s benne a gyógyulás az embereknek. Lám! Ebben hát a bizonyság a népnek, kik gondolkodnak.

70. Allah megteremtett titeket, majd elmúlaszt titeket. S köztetek ki visszavétettetik a legszánalmasabb életszakaszba, hogy ne tudjon a tudás után semmit. Lám! Allah a Mindenttudó, az Erős.

71. S Allah kiváltságban részesítette néhányatokat mások felett a gondoskodásban. S azok, kik kiváltságban részesültek, nem adják át gondoskodásukat azoknak, kiket jobbjuk bír, hogy ebben ők egyénlőek legyenek. Hát Allah kegye-é az, mit megtagadnak?

72. S Allah megtett néktek magatokból feleségeket, s megtett néktek feleségeitekből fiakat, unokákat, s ő gondoskodik rólatok a jókból. Hát a hamisban hisznek-é, s Allah kegyét ők tagadják?

73. S imádják, mi Allahon kívüli, s mi nem bír nékik gondoskodással az egekből, s a földről egyáltalán, s (miknek) nincs képessége?

74. Hát ne vessetek példát Allahnak. Lám! Allah tudja, s ti nem tudjátok.

75. Példát vetett Allah: (Van) a rabszolga, ki maga a tulajdon, nem képes semmire, s (van) az, kinek megadtuk Tőlünk a szép gondoskodást, s ő áldoz abból titokban és nyíltan. Egyenlőek-é? Dicsőség legyen Allahnak! Mi több, legtöbbjük nem tudja.

76. S példát vetett Allah: Két ferfiú, egyikük néma, nem képes semmire, s ő teher az ő gazdáján. Akármerre irányítja az őt, nem hoz jót. Egyenlő-é ő azzal, ki elrendeli az igazságot, s ő az egyenes ösvényen?

77. S Allahé, (mi) Láthatatlan az egeken, s a földön, s az Óra dolga nem (más), mint egy szempillantás, avagy az közelebb. Lám! Allah Mindenre képes.

78. S Allah vezet ki titeket anyáitok hasából, (s ti) nem tudtok semmit, majd Ő megteszi néktek a hallást, a látást, s a szívet, hátha tán hálát adtok.

79. Nem látják-é az ég levegőjének alárendelt madarakat? S nem tartja őket, csak Allah. Lám! Ebben hát a bizonyságok a népnek, kik hisznek.

80. S Allah megtette néktek otthonaitokból a nyugvóhelyet, s megtette néktek a jószágok bőréből az otthont, mit könnyűnek találtok vándorlástok napján, s a napon, (midőn) megtelepedtek. S gyapját, szőrméjét, szerzetét, (hogy legyen) bútornak, kényelemnek egy időre.

81. S Allah megtett néktek abból, mit ő teremtett árnyas helyet, s megtett néktek a hegyekben búvóhelyet, s megtett néktek felöltőt, mi megőriz titeket a melegtől, s felöltőt, mi megőriz titeket saját meggondolatlanságtoktól. Eképpen viszi Ő végbe kegyét rajtatok, hátha tán megbékéltek.

82. S ha ők elfordulnak, hát rajtad áll (ó, Muhammad) a nyilvánvaló üzenés.

83. Ők tudják Allah kegyét, majd megtagadják azt, s legtöbbjük hitetlen.

84. S a Napon Mi feltámasztunk minden nemzetből egy tanút, majd nem kapnak engedelmet azok, kik tagadtak, s nem tehetik jóvá.

85. S midőn meglátják azok, kik bűnbe estek a szenvedést, hát az nem enyhül meg róluk, s nem tartatnak vissza.

86. S midőn meglátják azok, kik társakat állítottak (Allahnak) társaikat (a bálványokat), mondják: Urunk! Ezek a mi társaink, akikhez mi imádkoztunk Te helyetted. S ők feléjük vetik a mondást: Bizony ti hazugok vagytok.

87. S ezen a Napon ők felajánlják Allahnak a megbékélést, s eltévelyítette őket az, mit kieszeltek.

88. Azoknak, kik tagadnak, s gátat emelnek Allah útján, gyarapítjuk a szenvedést a szenvedés felett, miáltal rontottak.

89. S a Napon Mi feltámasztunk minden nemzetben egy tanút önmaguk (nemzete) ellen, s elhozunk téged (ó, Muhammad) tanúként ezek ellen. S Mi lebocsájtottuk néked az Írást megnyilvánítva (abban) mindent, Útmutatóként, kegyelemként, s hirdetésként a megbékélőknek (muzulmánoknak).

90. Íme! Allah az igazságot, a helyest rendeli el, s megadományozását a rokonoknak, s véget vet a ledérségnek, a csalárdságnak, az erkölcstelenségnek. S Ő int titeket, hátha tán megemlékeztek.

91. S tartsátok be Allah egyezségét, ha egyezségre léptetek, s ne szegjétek meg az esküt, miután kijelentettétek azt, s bizony megtettétek Allahot rajtatok kezessé. Íme! Allah tudja, mit tesztek.

92. S ne legyetek olyanok, mint az (asszony), ki foszlatja cérnáját miután megerősítette azt, szálakra bontván, s ti eskütöket ámításnak veszitek magatok közt, hogy a nemzet tekintélyesebb legyen (más) nemzetnél. Hanem megpróbál titeket Allah általa, s bizony kinyilvánítja Ő néktek a Feltámadás Napján azt, miben különböztetek.

93. Ha akarná Allah, hát megtenne titeket egy nemzetté, hanem Ő eltévelyíti, kit akar, s vezeti, kit akar. S számon kérettetik az, mit tettetek.

94. S ne vegyétek eskütöket ámításnak magatok közt, hisz megcsúszik a láb, annak rögzítése után, s megízlelitek a rosszat, miáltal gátat emeltetek Allah útján, s néktek a hatalmas szenvedés.

95. S ne váltsátok Allah egyezségét aprópénzre. Íme! S mi Allahnál van, az jobb néktek, ha tudjátok.

96. S mi véletek van, veszendőbe megy, s mi Allahnál, az megmarad. S bizony Mi megjutalmazzuk azokat, kik állhatatosak voltak, s bérük a jó által, mit tettek.

97. Ki jókat cselekedett, férfi vagy nő, s az hívő, hát mi felélesztjük őt üdvös élettel, s megjutalmazzuk őket. Bérük a jó által, mit tettek.

98. S midőn olvasád a Koránt, hát keress menedéket Allahban a Sátántól, a kivetettől.

99. Íme! Annak nincs hatalma azokon, kik hisznek, s Urukra hagyatkoznak.

100. Hanem az ő hatalma (csak) azokon, kik hozzá fordulnak, s azokon, kik társakat állítanak (Őhozzá).

101. S midőn Mi felváltjuk az (egyik) kinyilatkoztatást a (másik) kinyilatkoztatás helyébe - s Allah a legjobb tudója annak, mit Ő kinyilatkoztat -, mondják: Hanem ti vagytok a kieszelők. Mi több, legtöbbjük nem tudja.

102. Mondd: Kinyilatkozá ezt a Szent Lélek az Uradtól az igazzal, hogy megszilárdítsa azokat, kik hisznek, s útmutatóként, s hirdetésként a megbékélőknek (muzulmánoknak).

103. Mert bizony mi tudjuk, hogy ők mondják: Hanem (csak) egy halandó tanítja őt. S a nyelve annak, kire ők hamisan céloznak idegen, s ez (pedig) tiszta Arab nyelv.

104. Íme! Ők nem hiszik Allah kinyilatkozásait, hát Allah nem vezeti őket, s övék a fájdalmas szenvedés.

105. Hanem kieszelik a hazugságot azok, kik nem hisznek Allah kinyilatkozásaiban, s ezek ők, a hazugok.

106. Ki megtagadja Allahot hite után - kivéve az, ki kényszeríttetett, s szíve nyugodt a hit által -, s hanem ki könnyebbséget lel a hitetlenségben, hát reájuk Allah haragja, s övék a hatalmas szenvedés.

107. Ez hát, miáltal az evilági életet értékelték túl a Túlvilág felett, s Allah nem vezeti a hitetlenek népét.

108. Ezek azok, kiknek Allah pecsétet tett szíveikre, hallásukra, látásukra, s ezek a semmibe vevők.

109. Nem kétséges, hogy ők a Túlvilágon a vesztesek.

110. Majd lám! Azoknak, kik menekültek miután bomlasztottak, majd törtettek, s állhatatosak lettek, hát lám! Urad ezután (számukra) Megbocsájtó, Könyörületes.

111. A Napon minden lélek magáról érvel, s viszonoztatik minden léleknek mit tettek, s nem kárhoztatnak el.

112. S Allah példát vet: A település, mi biztonságos volt, s nyugodt, eljöve hozzá annak gondoskodása bőséggel minden helyről, s az megtagadta Allah kegyét, s megizleltette Allah véle az éhség, s a rettegés öltözékét azáltal, mit műveltek.

113. Mert bizony eljött hozzájuk a küldött közülük, s ők meghazudtolták őt. S vevé őket a szenvedés, s ők bűnbe esettek.

114. Hát egyetek abból, mit Allah néktek adott megengedettként, üdvösként, s adjatok hálát Allah kegyéért, ha Őt szolgáljátok.

115. Hanem Ő megtiltotta néktek a tetemet, a vért, a disznóhúst, s mi másnak, mint Allahnak szenteltetett. S ki arra kényszerült, (de) nem vágyból, sem törvényszegésből, hát lám! Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes.

116. S ne mondjatok arra, mit nyelvetek ír le, hazug szót: Ez megengedett s ez tilos, hogy kieszeljétek Allahra a hazug szót. Íme! Kik kieszelik Allahra a hazug szót, nem boldogulnak.

117. Élvezet(ük) kevés, s övék a fájdalmas szenvedés.

118. S azoknak, kik Zsidók megtiltottuk, mit Mi elbeszéltünk néked azelőtt. S Mi nem vittük bűnbe őket, hanem önmagukat vitték bűnbe.

119. Majd lám! Urad azoknak, kik rosszat cselekedtek tudatlanságból, majd ezután bűnbánatot vallottak s megjavultak, lám! Urad (ezeknek) ezután Megbocsájtó, Könyörületes.

120. Íme! Ábrahám nemzet volt, (mi) Allahban bizonyos volt, s egyenes. S Ő nem volt bálványimádó;

121. Hálát adó az Ő kegyéért, s Ő kivalasztá őt, vezeté őt az egyenes ösvényre.

122. S Mi megadánk néki a világon a szépet, s ő a Túlvilágon a jócselekedetűek között.

123. Majd sugallottuk néked (ó, Muhammad): Kövesd Ábrahám felekezetét egyenesen, s ne légy a bálványimádók közül.

124. Hanem kijelöltetett a szombat azoknak, kik különbözének benne, s lám! Urad ítéljen közöttük a Feltámadás Napján abban, miben különböztek.

125. Hívj Urad útjara bölcsességgel, szép intelemmel, s érvelj nékik arról, mi a szebb (út). Lám! Urad a Legjobb Tudója annak, ki letévelyedett az ő útjáról, s Ő a Legjobb Tudója a jól vezetetteknek.

126. S ha büntettek, hát büntessetek úgy, ahogy büntetve voltatok. S ha állhatatosak vagytok, hát bizony jobb az állhatatosaknak.

127. S légy állhatatos (ó, Muhammad). S a te állhatatosságod nem (más), mint Allahtól jövő. S ne szánd meg őket, s ne szűkítsen be az, mit ők ármánykodnak.

128. Lám! Allah azokkal van, kik őrizkednek, s kik jótevők.



.

17. szúra
Éjjeli utazás (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

1. Legyen Dicső Ő, ki elvezette az Ő szolgálóját éjjel a Sérthetetlen Szentélyből a Távoli Szentélybe, melynek környékét mi megáldottuk, hogy láttassuk véle a Mi bizonyságainkat. Lám! Ő a Meghallgató, a Látó.

2. S Mi megadánk Mózesnek az Írást, s megtettük azt Útmutatasként Izrael fiainak, (mondván): Ne vegyetek Rajtam kívül (más) Őrizőt.

3. (Ők) Sarjai (azoknak), kiket Mi hordoztunk Noéval. Íme! Ő hálaadó szolgáló volt.

4. S Mi elrendeltük Izrael fiainak az Írásban: S ti bizony rontani fogtok a földön kétszer, s (magatokat) nagy magasságosságnak kiáltjátok ki.

5. S midőn eljött az ideje egyiknek a kettőből, Mi rátok küldénk a szolgálóinkat, a legszilárdabb hatalmasak eleit, s ők feldúlák (a ti) otthonaitokat. S ez (egy) bevégeztetett ígéret.

6. Majd visszaadtuk néktek a fordulatot ellenükben - s megtámogatánk titeket vagyonnal, fiakkal. S megtevénk titeket számban többnek.

7. (Mondván): Ha jót tesztek, hát magatoknak tesztek jót, s ha rosszat tesztek, hát azt nékik. Midőn eljöve a másik (ítélet), (Mi ellenetek küldtük szolgálóinkat), hogy romba döntsenek, s (hogy) irányítsanak titeket belépésre a Szentélybe, ahogy ők először beléptek, s vigyék veszendőbe azt, min ők hatalmaskodtak, veszendőbe vivén (azt).

8. Uratok azon van, hogy megkegyelmezzen néktek, de ha megismétlitek (tetteteket), hát Mi is megismételjük (tettünket). S Mi megtevénk a Poklot a hitetlenek zárkájául.

9. Lám! Ez a Korán azt vezeti, ki egyenes, s hirdeti a hívőknek, kik jókat cselekesznek, hogy övék a nagy bér.

l0. S azok, kik nem hisznek a Túlvilágban, hát Mi előkészítettük számukra a fájdalmas szenvedést.

11. S fohászkodik az ember a gyarlóhoz, (ahogy) ő fohászkodik a jóhoz. S az ember elhamarkodott volt.

12. S Mi megtevénk az éjt, s a nappalt két bizonysággá. S elsötétiténk az éjjel bizonyságát, s megtevénk a nappal bizonyságát láthatóvá, hogy kívánjátok Uratok kiváltságát, s tudjatok meg az évek számbavételét, s a számvetést. S Mi minden dolgot részletesen részleteztünk.

13. S minden embernek odaerősítettük sorsát az ő nyakába, s mi előhozzuk néki a Feltámadás Napján a könyvet, melyet ő szélesre tárva talál.

14. (S mondva lesz néki): Olvasd Könyvedet. S elegendő lesz (saját) lelked a Napon ellened számvetőnek.

15. S ki jól vezetett, hát hanem az ő lelkének jó vezetése, s ki eltévelyedett, hát az (lelke) ellen tévelyedett. S nem viseli el terhelt lélek a másik terhét. S Mi nem büntetünk addig, míg el nem küldjük a küldöttet.

16. S ha Mi el akarjuk pusztítani a települést, hát elrendeljük azt (annak), kik könnyen éltek benne, s züllesztettek benne, majd érvényre jut a Mondás, s Mi azt a semmivel tesszük egyenlővé.

17. S hány nemzedéket pusztítottunk el Noé után! S Urad elegendő az Ő szolgálói bűneit Meglátni, s Értesülni (azokról).

18. S ki az (életet) siettetni akarja, hát Mi megsíettetjük néki amit Mi akarunk, s annak, kinek Mi akarjuk. Majd megtesszük néki a Poklot, hova elér megróva, megmásíthatatlanul.

19. S az, ki a Túlvilágot akarja s oda törekszik törekvéssel, s ő hívő, hát ezeknek törekvése háládatos.

20. S mindkettőt ellátjuk, ezeket is, azokat is Urad bőkezűségéből, s nincs elzárva Urad bőkezűsége.

21. Nézd, hogyan részesítettük kiváltságban egyiket a másik felett, s bizony a Túlvilágon nagyobbak a fokozatok, s nagyobb a kiváltság.

22. S ne tegyél meg Allahhal más istent, mert megróva, elhagyatva ülsz le.

23. S elrendelé a te Urad, hogy csak Őt imádjátok, s a szülékkel jók legyetek. S midőn eléri egyiküket, vagy mindkettőt nálad az öregség, hát ne mondd nékik: Pfuj! S ne taszitsd ki őket, hanem mondj nékik nemes mondást.

24. S ereszd le nékik a meghódolás szárnyát kegyelemből, s mondd: Uram! Kegyelmezz meg mindkettejüknek, ahogy ők engem kicsin neveltek.

25. Uratok a Legjobb Tudója annak, mi (rejtőzik) bennetek. S ha jókat cselekesztek, hát lám! Ő Megbocsájtó annak, ki (Hozzá) fordul.

26. S add meg járandóságát a rokonoknak, szűkölködőnek, s a vándornak, s ne tékozoljatok tékozlással.

27. Lám! A tékozlók a Satán fivérei voltak, s a Sátán (pedig) az Urának tagadója.

28. S midőn szembefordulsz vélük, kívánva a kegyelmet Uradtól, (mit) remélsz, hát mondj nékik ésszerű szót.

29. S ne tedd meg kezedet összeláncolva nyakadhoz, s ne tárd ki azt teljes kitárással, hanem ülj le megfeddve, letarolva.

30. Lám! Urad annak tárja ki az Ő gondokodását, kinek akarja, s (annak) méri szűken, (kinek Ő akarja). Íme! Ő szolgálóiról Értesült, (azokat) Látja.

31. S ne öljétek meg gyermekeiteket félve a nincstelenségbe (eséstől); Mi gondoskodunk róluk és rólatok. Lám! Az ő megölésük nagy vétek.

32. S ne közeledjetek a paráznasághoz. Íme! Az ledérség, s rossz út.

33. S ne ontsatok ki életet, mit Allah megtiltott, kivéve az igazzal. S ki helytelen ölettetett le, hát bizony megtevénk utódjának a hatalmat, s ő ne vigye túlzásba az öldöklést. Lám! Ő a pártfogolt.

34. S ne közeledjetek az árva vagyonához, csak azzal, mi szebb, mígnem eléri ereje teljét. S tartsátok meg az egyezséget. Lám! Az egyezségért felelni fogtok.

35. S tartsátok meg a mértéket, ha mértek, s súlyozzatok helyes mérlegeléssel. Ez jobb, s szebb a beteljesülés.

36. S ne állj (amellé), mihez néked nincs tudásod. Lám! A hallás, a látás, s a szív mélye, ez mind megkérdeztetik erről.

37. S ne menj a földön ujjongva. Lám! Te nem tépheted szét a földet, s nem érheted fel a hegyeket magasságban.

38. S mindez a rossz irtózatos Uradnál.

39. Ez hát (egy rész) abból, mit sugallott néked a te Urad (ó, Muhammad) a bölcsességbe. S ne tégy meg Allahhal együtt mást is istennek, mert különben a Pokolba vétetsz megkorholva, elhagyattatva.

40. S kiválasztott-é titeket Uratok (ó, Mekkaiak) fiaitok által, s hogy Ő Magához vette a női angyalokat? Lám! Bizony mondjatok hatalmas mondást.

41. Mert bizony Mi megnyilatkozunk ebben a Koránban, hogy emlékezzenek, de ez nem növeli bennük, csak az idegenkedést.

42. Mondd (ó, Muhammad): Ha más istenek (is) lennének Ővéle. ahogy mondják, hát bizony keresnék az utat a Trónuson (lévő Úr) ellen.

43. Dicsértessék Ő, s legyen Ő magasságos azok felett, kikről azt mondják: magasságos, nagy.

44. Néki ad hálát a hét Mennyország, s a föld, s ki csak rajtuk van. Legyen az bármi, az Ő dicsőségét zengi. S hanem ti nem fogjátok fel az ő magasztalásukat. Íme! Ő az Irgalmas, a Megbocsájtó.

45. S midőn olvasád a Koránt, hát Mi megtevénk közted és azok között, kik nem hisznek a Túlvilágban, egy elrejtett gátat.

46. S Mi megtevénk szíveikre a lepelt, (ne)hogy felfogják azt, s füleikre a süketséget. S midőn megemlékezel Uradról a Koránban egymagában, hát ők hátukat fordítják idegenkedve.

47. S Mi vagyunk a Legjobb Tudói annak, mit hallanak meg midőn téged hallgatnak, s midőn (titkon) tanácsot vesznek, s midőn mondják a bűnbe esettek: Ti csak egy elkápráztatott férfiút követtek.

48. Nézd, hogyan vetik néked a példákat, s eltévelyedének, s nem képesek (megtalálni) - az utat.

49. S mondák: Midőn mi csont és törmelék vagyunK, hát feltámasztatánk-e új teremtményként?

50. Mondd: Legyetek sziklák, vagy vas,

51. Avagy teremtmény, mely kebletekben nagyobbszik. Majd mondják: Ki hoz vissza minket (az életbe)? Mondd: Az, Ki elindított titeket először. Majd megcsóválják néked fejeiket, s mondják: Mikor lesz ez. Mondd: Talán, hogy közelg.

52. A Napon Ő hív titeket, s ti válaszoltok az Ő Dicsőségével, s gondoljátok, hogy csak keveset tartott néktek.

53. S mondd az Én szolgálóimnak, (hogy) mondják azt mi a szebb. Íme! A Sátán viszályt sző közöttük. Íme! A Sátán az embernek nyilvánvaló ellensége.

54. Uratok a Legjobb Tudótok, s ha Ő akar, hát megkegyelmez néktek, avagy ha akar, hát megbüntet titeket. S Mi nem küldtünk téged (ó, Muhammad) reájuk megőrzőnek.

55. S Urad a Legjobb Tudója annak, kit az egeken, s a földön, s bizony Mi kiváltságban részesíténk a prófétákat egyiket a másik felett, s megadtuk Dávidnak a Zsoltárok könyvét.

56. Mondd: Fohászkodjatok azokhoz, kiket ti sejtettetek Őhelyette, s (kik) nem bírnak megszabadítani a csapástól, mi rajtatok, sem átváltoztatni.

57. Azok, kik fohászkodnak, s vágyják az utat Urukhoz, melyik a legközelebbi, hát ők kivánják az Ő kegyelmét, s félik az Ő büntetését. Lám! A te Urad büntetése figyelmeztető.

58. S (nincs) település, mit Mi le ne rombolnánk a Feltámadás Napja előtt, avagy szörnyű szenvedéssel (ne) büntetnénk. Ez hát, mi sorokba fektetve a Könyvben.

59. S nem akadályoz Minket, hogy elküldjük a bizonyságokat, csak hogy meghazudtolták azt az elődök. S Mi megadtuk Thamudnak a tevetehenet látható jelül, s elkárhozák azt. S Mi nem küldjük a bizonyságokat, csak riasztásul.

60. S Mi mondánk néked: Íme! A te Urad körülöleli az embereket, s Mi megtevénk a látomást, mit mi láttattuk véled, csupán kísértésül az embereknek, s (ugyanúgy) a Megátkozott Fát is a Koránban. Mi ijesztjük őket, s ez nem gyarapítja őket, csak nagy zsarnoksággal.

61. S midőn mondánk az angyaloknak: Boruljatok le Ádámnak, hát leborulának, kivéve Ibliszt. Mondá: Boruljak-e le annak, kit Te agyagból teremtél?

62. Mondá: Látod-é ezt, kit Te felém becsülsz? Ha visszatartasz engem a Feltámadás Napjáig, hát én kevés kivétellel lesújtok sarjaira.

63. Mondá (az Úr): Menj, s ki téged követ közülük, hát jutalmul Pokol a jutalmuk bőséggel.

64. S izgasd közülük, kit tudsz hangoddal, s hozd reájuk paripádat, s lábadat, s légy társuk a vagyonban, s gyermekekben, s ígérj nékik. S nem ígér nékik (mást) a Sátán, mint ámítást.

65. Lám! Szolgálóimra nincsen néked hatalmad. S elegendő a te Urad őrizőnek.

66. A ti Uratok az, Ki készteti néktek a bárkát a tengeren, hogy vágyjatok az Ő bőkezűségéből. Lám! Ő Könyörületes véletek.

67. S midőn csapás ér titeket a tengeren, hát eltévelyítenek azok kikhez fohászkodtok, csak Ő nem. S midőn Ő megmenekít titeket a szárazföldre, ti szembefordultok, s az ember tagadó.

68. Biztonságban vagytok-é, ha Ő rátok borítja a földoldalt, avagy rátok küldi a homokvihart, majd nem leltek magatoknak őrizőt?

69. Avagy biztonságban vagytok-é, ha Ő visszataszít titeket belé mégegyszer, s ellenetek küldi a szélorkánt, s megfúllaszt titeket, miáltal tagadtatok, majd nem leltek magatoknak Ellenünkben megtorlót?

70. Mert bizony, Mi becsülénk Ádám fiait. S Mi hordozzuk őket a szárazföldön, tengeren, s gondoskodunk nékik a jókból, s kiváltságban részesíténk őket sokak felett azok közül, kiket Mi kiváltsággal teremténk.

71. A Napon Mi összehívunk minden embert az ő feljegyzésükkel, s kinek megadatott az ő könyve a jobbjában, hát ezek olvassák könyveiket, s szemernyit sem vezettetnek bűnbe.

72. S majdnem, hogy megkísértenek téged (ó, Muhammad) abban, mit Mi sugallottunk neked, hegy eszeld ki Ránk a mást, s bizony vegyenek téged cinkostársnak.

74. S ha Mi nem szilárdítánk meg téged, hát bizony majdnem feléjük hajlottál egy keveset.

75. Akkor Mi megízleltettük volna a kétszeres (büntetését) az életnek, s kétszeresét a meghalásnak, majd nem leltél volna magadnak Ellenünkben pártfogót.

76. S majdnem elijesztének téged a földről, hogy kimenesszenek abból, s ők nem maradnának utánad, csak keveset.

77. Ez a Mi metódusunk (azoknak) kiket Mi elküldöttünk előtted küldötteinkből, s nem leléd a Mi metódusunknak megváltoztatóját.

78. Tartsd meg az imát naplementekor az éji sötétségig, s (olvasd) a Koránt pirkadatkor. Íme! A Korán (olvasása) pirkadatkor tanúsított.

79. S az éjjelből, hát ébredj fel arra, ez adomány néked. Talán feltámaszt Urad a dicsőséges sorsra.

80. S mondd: Uram! Téríts be engem igaz betéréssel, s menessz ki engem igaz kimenéssel. S tedd meg nékem Színedből a hatalmat, pártfogást.

81. S mondd: Eljöve az igaz, s szertefoszlott a hamis. Lám! A hamis szertefoszló.

82. S Mi megnyilvánítjuk a Koránból azt, mi gyógyító, s kegyelmet a hívőknek, s (az) ne gyarapítsa a bűnösöket, csak elveszejtésben.

83. S midőn Mi kegyben részesíténk az embert, az szembe fordul, s oldalára dől. S midőn megérinti őt a kórság, hát kétségbeesett.

84. Mondd: Mindenki a maga feje szerint cselekszik, s a ti Uratok Legjobb Tudója annak, kinek útja jól vezetett.

85. S megkérdezének téged a Lélekről. Mondd: A Lélek az én Uram elrendeléséből, s nem adatott meg néktek a tudásból, csak kevés.

86. S ha Mi akarnánk, hát elmenesztenénk azt, mit Mi néked sugallottunk, majd nem lelsz magadnak ebben Ellenünkben őrizőt.

87. (Hanem) a kegyelem csak az Uradtól (való). Lám! Az Ő kiváltsága reád nagy.

88. Mondd: Ha összegyülekeznének az emberek és a dzsinnek abban, hogy elhozzanak egy olyan Koránt, mint ez, hát nem hoznának el ilyet, mégha egyik a másikának segítőtársa is lenne.

89. Mert bizony Mi megnyilvanítánk ebben a Koránban minden példából, de a legtöbb ember elutasítja, kivéve a tagadást.

90. S mondák: Sosem hiszünk neked addig, mig ki nem fakasztod nékünk a földből a patakot.

91. Avagy legyen néked egy kerted datolyapálmával, szőlővel, s kifakasztatnak a folyók amott bőséggel.

92. S reánk dúvasztatik az ég darabonként, ahogy azt elővezetted, avagy hozd el Allahot és az angyalokat egy csapatban.

93. Avagy legyen néked otthonod drágakőből, avagy hágj fel az égbe, s akkor sem hiszünk felhágásodban addig, míg le nem hozod ránk az írast, mit olvasunk. Mondd: Dicsőseg legyen Uramnak. Vagyok-é (más), mint (egy) halandó küldött?

94. S nem gátolta az embereket (semmi), hogy higgyenek, midőn eljöve hozzájuk az Útmutatás csak az, hogy mondák: Küldött-e Allah halandót küldöttnek?

95. Mondd: Ha a fö]dön angyalok lennének, (kik) nyugton sétálnának, hát Mi reájuk bocsájtanánk az égből a küldöttet angyalként.

96. Mondd: Allah elegendő Tanúnak köztem és köztetek. Íme! Ő szolgálóiról Értesült, (azokat) Látja.

97. S az, kit Allah vezet, az jól vezetett, s az, kit Ő eltévelyít, hát sosem találsz nékik pártfogókat Rajta kívül. S Mi összetereljük őket a Feltámadás Napján, arcaikon a vakság, némaság és süketség, s hajlékuk a Pokol. Mindahányszor alábbhagy, hát Mi megnöveljük a lángot.

98. Ez osztályrészük, miáltal megtagadták a Mi kinyilatkozásainkat, s mondák: Midőn mi csont, s törmelék vagyunk, hát feltámasztatunk-é új teremtményként?

99. Avagy nem látják-é, hogy Allah az, Ki megteremtette az egeket, s a földet, s Ő Képes arra, hogy olyanokat teremtsen, mint ők, s hogy megtevé nékik a sorsot, melyben nincs kétség? S elutasítják a bűnösök, kivéve a tagadást.

100. Mondd: Ha ti bírnátok Uram kegyelmének tárházát, bizony hogy visszafognátok magatokat félve az áldozást. S az ember fukar.

101. Mert bizony Mi megadánk Mózesnek kilenc jelet bizonyságként. Hát kérdezd meg Izrael fiait, midőn Ő eljött hozzájuk és mondá nékik a Fáraó: Íme! Úgy gondolom ó, Mózes, te megigézett vagy.

102. Mondd: Mert bizony te tudod, hogy nem bocsájtotta le (más) ezeket (a jeleket), mint az egek és a föld Ura bizonyságokként, s lám! Én úgy gondolom, hogy te Fáraó vesztes vagy.

l03. S el akará rémíteni őket a földről, s Mi megfúllasztánk őt, s kik ővele mindahányan.

l04. S Mi mondánk őutána Izreal fiainak: Telepedjetek meg a földön, s midőn eljő a Túlvilág ígérete, Mi elhozunk titeket felgöngyölítve.

105. S az igazzal Mi lebocsájtánk azt, s az igazzal aláereszkedett az. S Mi nem küldénk téged, csak hírdetőnek, s figyelmeztetőnek.

106. S a Korán, (miben) Mi megkülönbözteténk azt (a részt), mit időnként felolvasol az embereknek, (s mit) Mi kinyilatkozánk kinyilatkozásként.

107. Mondd: Hisztek benne, avagy nem hiszitek, lám! Azok, kiknek megadatott a tudás azelőtt, midőn az felolvastatik nékik, ha arcra ereszkednek leborulván.

108. S mondják: Dicsértessék a mi Urunk! Bizony a mi Urunk ígérete bevégeztetik.

l09. S arcra borulának, rínak, s az növeli bennük az alázatot.

110. Mondd: Fohászkodjatok Allahhoz, avagy fohászkodjatok a Mindenhatóhoz, akármelyhez fohászkodtok (ugyanaz). S az Övéi a legszebb nevek. S ne légy hangos az imádban (ó, Muhammad), sem halk, hanem keress e között utat.

111. S mondd: Dicsőség legyen Allahnak, Aki nem vett (Magának) gyermeket, s nincsen Néki társa a Teljhatalmúságban, s nincsen Néki oltalmazója kitől függjön. S magasztald Őt magasztalással.



.

18. szúra
Barlang (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

1. Dicsőség légyen Allahnak, Aki lebocsájtotta az Ő szolgálójára az Írást, s nem tette meg (azt) néki tekervényessé,

2. (Hanem megtéve azt) egyenesnek, hogy figyelmeztessen a szigorú megtorlásra az Ő Szinéből, (s hogy) hirdesse a hivőknek, kik jókat cselekesznek, hogy övék a szép bér,

3. Lakók ők abban mindörökké.

4. S (hogy) figyelmeztetve legyenek azok, kik mondják: Allah gyermeket vett (magához).

5. Nincsen nékik ebben tudásuk, sem atyáiknak. Megnagyobbodott a szó, mi kijő szájaikon. Bizony ők csak hazug (szót) mondanak.

6. S talán te gyötröd magad sajnálattal (ó, Muhammad) az ő nyomaik felett, hogy nem hiszik ezt a történést?

7. Lám! Mi megtevénk azt, mi a földön ékességként annak, hogy megpróbáljuk őket, melyikük szebb cselekedetben.

8. S lám! Mi megtevénk mindent, mi azon, kopár hanttá.

9. Avagy arra számítasz, hogy a Barlang Lakói, s az Ajánlás csodák a Mi bizonyságaink közt?

10. Midőn elmenekültek az ifjak a Barlangba, s mondák: Urunk! Add meg Színedből a kegyelmet, s formáld meg nékünk elrendelésünkre az irányt.

11. S Mi pecsétet tevénk füleikre a Barlangban számos évig.

12. Majd Mi feltámasztánk őket, hogy megtudjuk, melyik a két klán közül jobb számítója az időnek, mit (ott) töltöttek.

13. Mi elbeszéljük néked az ő történetüket az igazzal. Lám! Ők ifjak voltak, hittek Urukban, s Mi gyarapítánk őket útmutatásban.

14. S Mi megköténk az ő szíveiket midőn felálltak, s mondák: A mi Urunk az egek, s a föld Ura. Nem fohászkodunk Rajta kívül (más) Istenhez, mert bizony mi akkor szörnyűséget mondanánk.

15. Ezek hát a mi népünk, (kik) Rajta kívül vettek (maguknak)isteneket, (s ők) nem hoznak el nékik nyilvánvaló hatalmat. S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót?

16. S midőn elkülönültök tőlük, s attól mit ők szolgálnak, s (mi) nem Allah, hát meneküljetek a Barlangba. Kiterjeszti néktek Uratok az Ő kegyelmét, s megformálja a ti elrendeléstekből a vánkost.

17. S láthattad (volna) a napot, midőn felemelkedett elmozdulván barlangjuktól jobbra, midőn lenyugodott őket balra hagyta, s ők abban a hasadékban. Ez hát Allah jeleiből. Kit Allah vezet, az jól vezetett, s kit eltévelyít, hát nem lelsz számára útmutató oltalmazót.

18. S arra számítottál (volna), hogy ők ébren vannak, mig ők aludottak. S Mi átfordítánk őket jobbra, s balra, s ebük két mellső lába kinyújtva a küszöbön. Ha rájuk pillantottál (volna), hát elfordultál (volna) tőlük menekülve, s feltöltődtél (volna) tőlük rettegéssel.

19. Eképpen támasztánk fel őket, hogy megkérdezzék egymást. Mondá egy beszélő közülük: Mennyi ideig tartott néktek? Mondák: Elidőzénk egy napot, vagy a napnak egy részét. Mondák: Uratok Legjobb Tudója annak, mennyit időztetek. Hát küldjétek egyikőtöket ezzel az ezüstpénzetekkel a városba, hogy megnézze, melyik a tisztább étek, s hozza el néktek abból a gondoskodást. S legyen ő udvarias, s ne ismerjenek meg közületek egyet sem.

20. Ők, ha kiderítenek titeket, hát megköveznek, avagy visszatérítenek benneteket az ő felekezetükbe. Bizony sosem boldogultok akkor.

21. S eképpen Mi feltáránk nékik (a város lakóinak), hogy megtudják, Allah ígérete az igaz, s hogy az Órában semmi kétség. Midőn (a város lakói) tanakodának maguk közt, hát mondák: Építsetek föléjük építményt. Az ő Uruk az ő Legjobb Tudójuk. Mondák azok, kik felülkerekedtek dolgukkal: Mi bizony szentélyt teszünk meg föléjük.

22. S (néhányan) mondani fogják: Hárman (voltak), negyedik az ebük. (Mások) mondják: Öten (voltak), hatodik az ebük, találgatva az ismeretlent. (S mások) mondják: Heten (voltak), nyolcadik az ebük. Mondd (ó, Muhammad): Uram a Legjobb Tudója az ő számuknak. Nem tudják őket, csak kevesen. Hát ne erősítsétek a magatokét vélük, csak felszínes tanakvással, s ne érdeklődjetek tőlük azokról egytől sem.

23. S ne mondjatok semmit sem: Lám! Én ezt megteszem holnap.

24. Kivéve, ha Allah akarja. S emlékezz Uradra midőn feledsz, s mondd: Talán Uram elvezet engem ennél közelebbi útra is.

25. S ők elidőztek Barlangjukban háromszáz évet, s megnövelték azt kilenccel.

26. Mondd: Allah a Legjobb Tudója annak, mit időztök. Övé az egek és a föld Láthatatlansága. Ő a (legtisztább) Látója annak, s (legtisztább) Hallója. Nincs nékik Rajta kívül oltalmazó, s Ő nem állít egy társat sem az Ő kormányzóságába.

27. S olvasd azt, mi néked sugalltatott Urad Írásából. S nincs megváltoztatója az Ő szavainak, s nem találsz Rajta kívül menedéket.

28. S tedd állhatatossá önmagad azokkal, kik Urukhoz fohászkodnak reggel és este, akarván az Ő Színét, s ne vesd szemeidet át rajtuk, akarván az evilági élet pompáját. S ne engedelmeskedj annak, kinek szívét Mi zártuk el a Mi megemlélezésünk elől, s ki (saját) vágyait követi, s kinek ügye elhagyatott.

29. S mondd: Az igaz az Uratoktól (jő). S ki akar, hát higgyen, s ki akar, hát tagadjon. Lám! Mi előkészítettük a bűnösöknek a Pokol tüzét, minek sátra körülöleli őket. S ha záporra vágynak, hát olyan víz záporoztatik rájuk, mint a megolvadt ólom, mi süti az arcokat. Nyomorúsagos ital, s végzetes nyugvóhely.

30. Íme! Azok, kik hisznek, s jókat cselekedtek, lám! Mi nem vesztegetjük el bérét annak, ki szebb tettleg.

31. Ezek hát, kiké az Edén kertjei, melyek alatt folyók futnak, ott felékesíttetnek arany karkötővel, s viselnek zöld viseletet selyemből, aranyos hímzéssel rajta, (s ők) a trónusokon. Kegyes viszonzás és szép nyugvóhely.

32. S vess föl nékik példát: Két férfiú, s egyiküknek Mi megtevénk két kertet szőlővel, s körbevevénk mindkettőt datolyapálmával, s a kettő közé vetést tevénk.

33. Mindkét kert meghozta étkét, s nem tartatott vissza belőlük semmi, s Mi kifakasztánk bennük a folyót.

34. S volt néki gyümölcse. S mondá az ő társának, midőn az beszédbe elegyedik véle: Én több vagyok nálad vagyonban és hatalmasabb emberszámban.

35. S ő betért annak kertjébe, s ő elkárhozá önmagát. Mondá: Nem hiszem, hogy ez valaha is semmivé lesz.

36. S nem hiszem, hogy az Óra fennáll, s ha valóban visszatéríttettem Uramhoz, bizony ennél jobbat találok pihenőhelyül.

37. Mondá néki az ő társa, midőn az beszédbe elegyedik véle: Te megtagadod azt, Ki teremtett téged a porból, majd a cseppből, majd férfiúvá formált?

38. Hanem Ő Allah, az Uram, s nem társítok senkit az én Uramhoz.

39. Hacsak midőn betérsz kertedbe, mondod: Ez hát, mit Allah akart! Nincs erő, csak Allah által! S hogy te kevesebbnek látsz engem magadnál vagyonban, s gyermekekben?

40. Hát az én Uram azon van, hogy megadja nékem a jobbat a te kertednél, s leküldi arra a mennykőcsapást az égből, s az egy reggelre kopár hegyoldal lesz.

41. Avagy egy reggelre vizei kiapadnak, s te nem tudod annak kérését.

42. S körülvevé annak gyümölcsét (a pusztulás). Majd az lassan megszorítá az ő kezét azért, mit arra áldozott, s az romjaiban hevert lugasain, s mondá: Bár ne állítottam volna egy társat sem Uramnak.

43. S nem volt néki csapata, kik pártfogolnák őt Allah ellenében, s nem győzedelmeskedett.

44. Emitt hát az oltalmazás Allahé, az igazi. Ő jobb a viszonzásban, s jobb a beteljesülésben.

45. S vesd nékik az evilági élet példáját, (amely) mint a víz, mit Mi lebocsájtánk az égből, s elegyedik véle a föld növénye, s lesz belőle (száraz) gally, mit szerteszórnak a szelek. S Allah mindenre képesült.

46. A vagyon, s a gyermek ékességei az evilági életnek. De a fennmaradó jó cselekedetek jobbak Uradnál viszonzásul, s jobbak reményül.

47. S a Napon Mi megindítjuk a hegyeket, s látod a földet kiemelkedni, s Mi összetereljük őket s nem hagyunk el közülük egyet sem.

48. S rendbe szedetnek Urad előtt, (s mondva van nékik): Mert bizony ti (úgy) jöttetek el Hozzánk, ahogy Mi teremténk titeket először. Mi több ti feltettétek, hogy Mi sohasem teszünk meg néktek találkozót.

49. S a Könyv kihelyeztetett, s láthatod a gaztevőket rettegve attól, mi benne, s ők mondják: Jaj nekünk! Miféle ez a Könyv, mi nem hagyja meg sem a kicsit sem a nagyot, hanem számon tartja azt. S meglelék mit tettek jelenvalónak, s nem visz bűnbe a te Urad senkit sem.

50. S midőn mondánk az angyaloknak: Boruljatok le Ádámak, hát leborulának, kivéve Ibliszt. Ő dzsinn volt, hát züllesztette az ő Ura parancsát. S veszitek-é őt és az ő sarjait oltalmazókként Helyettem, (midőn) ők néktek ellenség? Nyomorúság a bűnösöknek cserébe.

51. S Én nem láttattam meg vélük az egek és a föld teremtését, sem a saját maguk megteremtését, s nem vettem eltévelyedetteket segítőül.

52. S a Napon Ő mondja: Szólítsátok az Én társaimat, kiket ti feltettetek (magatokban). S ők hívják őket, de nem adnak választ azok nékik. S Mi megtevénk közöttük a kínokat.

53. S megláták a gaztevők a Pokol tüzét, s úgy vélék, hogy ők beleejtetnek abba, s nem lelnek abból kitérést.

54. S bizony kiállítánk ebben a Koránban az embereknek minden példából, de az ember több dolgot vitat.

55. S nem gátolá (semmi) az embereket, hogy higgyenek, midőn eljöve hozzájuk az Útmutatás, s hogy Uruk bűnbocsánatáért esedezzenek, hacsak el nem jŐ hozzájuk metódusa az elődöknek, avagy el nem jő hozzájuk szemtől szembe a szenvedés.

56. S Mi nem küldjük a küldötteket, csak mint hirdetők, s figyelmeztetők. Azok kik tagadnak hamisan érvelnek, hogy megcsúfolják általa az Igazat. S vegyék az Én kinyilatkozásaimat, s ne tartsák a figyelmeztetést tréfának.

57. S ki bűnösebb annál, mint az, kit emlékeztetnek Ura kinyilatkozásaira, szembefordul véle, s elfeledkezik arról, mit kezei megelőlegeznek. Lám! Mi megtevénk szíveikre a fátylat, hogy (ne) fogják fel azt, s füleikre a süketséget. S ha hívod őket az Útmutatáshoz, hát így nem lehetnek jól vezetettek sohasem.

58. S Urad a Megbocsájtó, a Kegyelmes. Ha Ő azáltal venné őket, mit elnyertek, hát Ő megsiettetné számukra a szenvedést. Mi több, nékik megjelölt az idejük a találkozóra, s nem lelnek Rajta kivül Elrettentőt.

59. S azok a települések! Mi elpusztítánk őket, midőn bűnbe estek, s megtevénk az ő elpusztításuknak idejét.

60. S mondá Mózes az ő szolgájának: Nem adom fel, míg el nem érek (oda, hol) a két tenger összesedik, avagy menetelék korokat.

61. S midőn elérének (oda, hol) összesedik, hát megfeledkezének halukról, s az vevé útját a tengerbe szabadon.

62. S midőn tovahaladának, mondá az ő szolgájának: Hozd nékünk ebédünket! Mert bizony összetalálkozánk ezen utunkon a kimerültséggel.

63. Mondá: Lattad-é, midőn menedékre lelénk a sziklánál, hát én megfeledkezém a halról - s nem feledteté el azt vélem, hogy említsem, csak a Sátán - s az vevé útját a tengerbe csodásan.

64. Mondá: Ez hát, mire vágytunk. S visszaidézék nyomdokaikat elbeszélve (azt).

65. S meglelék a Mi szolgálóink közül a szolgálót, kinek Mi megadtuk a kegyelmet Tőlünk, s megtanítánk őt Színünkből a tudásra.

66. Mondá néki Mózes: Követhetlek-é téged, hogy megtaníts engem a helyes irányra, mire te taníttattál?

67. Mondá: Lám! Te nem bírod vélem állhatatossággal.

68. S hogyan vagy állhatatos arra, mit értesülésed nem ölel fel?

69. Mondá (Mózes): Te állhatatosnak fogsz találni engem, ha Allah is úgy akarja, s nem mondok ellent néked semmit.

70. Mondá: Hát ha követsz engem, hát ne kérdezz engem semmiről addig, mig én nem teszek néked arról említést.

71. Hát nekiindulának, mígnem midőn hajóra szállának, az léket vág belé. Mondá (Mózes): Léket vágtáal belé, hogy megfulladjék népe? Mert bizony szörnyűséges dologgal jöttél.

72. Mondá: Nem mondtam-é néked, hogy nem bírod vélem állhatatossággal?

73. Mondá (Mózes): Ne végy engem azáltal, miről megfeledkeztem, s ne szegülj szembe vélem hibás dolgom miatt.

74. Hát nekiíndulának, mígnem midőn találkozának egy fiúval, s az megölé őt. Mondá (Mózes): Megölted-é a lelket (mi) tiszta, nem más lélek fejében? Mert bizony ocsmány dologgal jöttél.

75. Mondá: Nem mondottam-é néked, hogy nem bírod vélem állhatatossággal?

76. Mondá (Mózes): Ha megkérdezlek téged valamiről utána hát ne végy társaságodba engem. Bizony mentegetődzést kaptál színemből.

77. Hát nekiindulának, mígnem midőn eljövének népéhez a településnek, hát ételt kérének annak népétől. De azok dölyfösködtek, hogy vendégül lássák őket. S lelének abban egy falat, mely össze akar roskani, hát ő felállítá azt. Mondá (Mózes): Ha akarnád, hát bért vehetnél érte.

78. Mondá: Ez a különbség köztem és közted! Én kihirdetem néked értelmezését annak, mire nincsen néked állhatatosságod.

79. Hanem a hajó a szegényeké volt, kik a tengeren dolgoznak, s én tönkre akartam tenni azt, (mert) mögöttük volt a király, ki minden hajót elvesz erővel.

80. S hanem a fiú, hát az ő szülei hívők voltak, s mi féltünk, hogy ő szenbeszegül vélük zsarnokian, tagadón.

81. S mi azt szándékozánk, hogy az ő Uruk változtassa őt át jobbá tisztaságban, s közelebbé a kegyelemhez.

82. S hanem a fal a két városi árva fiúé volt, s alatta kincs volt nékik. Az ő atyjuk jócselekedetű volt, s Urad szandékozá, hogy ők elérjék teljüket, s kivegyék kincsüket Urad kegyelméből, hát nem a (saját) parancsolásom alapján tettem azt. Ez hát értelmezése annak, mire nem volt néked állhatatosságod.

83. S megkérdeznek a Kétszarvúról, mondd: Olvasok néktek róla emlékeztetőt.

84. Íme! Mi megtelepíténk őt a földön, s megadánk néki mindenből az okot.

85. S ő követé az okot.

86. Mígnem midőn elére oda, hol nyugovóra tért a nap, ő úgy találta, hogy az egy sáros patakba nyugszik le, s annál egy népet talált. Mondánk: Ó, Kétszarvú! Vagy büntess, vagy vedd fel köztük a szépet.

87. Mondá: Hanem ki bűnbe esett, hát mi megbüntetjük azt, majd visszatéríttetik Urához, s Ő rettegett szenvedessél bünteti azt.

88. Hanem ki hisz, s jókat cselekszik, hát néki viszonzásul a szép, s Mi mondunk néki enyhét parancsolásunkból.

89. Majd ő követé az okot.

90. Mignem midőn elére oda, hol felkel a nap, s úgy találta, hogy az egy nép felett kel, kiknek Mi nem tevénk meg amott a fedelet.

91. Eképpen hát. S bizony Mi felölelénk mindazt értesülésben, mit ő.

92. Majd ő követé az okot.

93. Mignem midőn elére a két gát közé, melyen innen népet talált, kik alig fogják fel a mondást.

94. Mondák: Ó, Kétszarvú! Lám! Góg és Magóg megrontók a földön. Hát fizessünk-é néked sarcot, hogy megtedd köztünk, s közöttük a gátat?

95. Mondá: Mit az én Uram ebben megtelepített nékem jobb, (mint a sarc), hát támogassatok erővel, s megteszek köztetek, s köztük a sáncot.

96. Adjatok nékem darab vasakat addig, míg szintre nem emelem (a sáncot) a két sziklával. (Mondá: Fújjátok! Addig, mig ő megtevé azt tűzzé. Mondá: Adjatok nékem olvadt rezet, mivel kiöntsem.

97. S nem tudták (Góg és Magóg) azt átszárnyalni, s nem tudták azt általtörni.

98. Mondá: Ez kegyelem Uramtól, s midőn eljő Uram ígérete, hát Ő megteszi azt alászállóvá, s Uram ígérete az igazi.

99. S a Napon Mi hagyjuk őket egymás ellen hömpölyögni, s a Harsona megfúvattatik. S Mi mindnyájukat összegyűjtjük.

100. S felkínálván Mi felkínáljuk ezen a Napon hitetleneknek a Poklot,

101. Kiknek szemei takarva voltak az Én emlékezésemtől, s nem tudtak hallani.

102. S számlálják-é azok, kik tagadnak, hogy az Én szolgálóimat veszik oltalmazókkul Helyettem? Íme! Mi előkészitettük a Poklot, a hitetleneknek szálláshelyül.

103. Mondd: Megjövendöljük-é Mi, hogy kik a legelveszettebbek tettekben?

104. Azok, kiknek eltévelyedik törekvése az evilági életben, s ők úgy számítják jót művelnek.

105. Azok ők, kik megtagadják Uruk kinyilatkozásait, s az Ő találkozóját. Hát összeomlanak az ő müveik, s Mi nem értékeljük súllyal őket a Feltámadás Napján.

106. Ez hát viszonzásuk: Pokol, miáltal tagadtak, s vették az Én kinyilatkozásaimat, s küldötteimet tréfaként.

107. Lám! Azok kik hisznek, s jókat cselekesznek, hát övék a Paradicsomi kertek szálláshelyül.

108. Ebben ők mindörökkön örökké, s nem vágyják abból az átmenetet.

109. Mondd: Ha a tenger tinta lenne Uram szavaihoz, hát előbb kiapadna a tenger, minthogy Uram szavai kiapadnának; mégha Mi még hoznánk is olyat segítségül.

110. Mondd: Hanem én halandó vagyok, mint ti. Sugalltatott reám, hogy a ti Istenetek Egy Isten, s ki kívánja az ő Ura találkozóját, hát tegyen jó cselekedeteket, s ne társítson senkit sem fohászában Urához.



.

19. szúra
Mária (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

1. Káf. Há. Yá. Áin. Sad.

2. Megemlékezés Urad kegyelméről az ő szolgálójára Zakariásra.

3. Midőn az szólítá az ő Urát megbúvó szólítással.

4. Mondá: Uram! Lám! Erőtlenné váltak a csontok bennem, s őszen gyúlik ki fejem, de nem voltam a Te fohászodban Uram áldatlan.

5. Íme! Én félem a leszármazást utánam, s asszonyom meddő. Hát adományozz nékem a Te Színedből oltalmazót.

6. (S ki) örököl utánam, s örököl Jakab nemzetségétől? S tedd őt Uram (Tebenned) megelégedetté.

7. Ó, Zakariás! Lám! Mi kihirdetjük néked a fiúgyermeket, kinek neve János. S Mi nem tevénk meg elnevezést (ilyet) (ő) előtte.

8. Mondá: Uram! Hogyan lehetne nékem fiam, s asszonyom meddő, s elértem aggságomra az erőtlenséget.

9. Mondá (az Úr): Eképp. Mondá Urad: Ez Nékem könnyű, s bizony megteremtettelek téged azelőtt, midőn semmi sem voltál.

10. Mondá: Uram! Tegyél meg nékem bizonyságot. Mondá (az Úr): A te bizonyságod, hogy nem beszélsz az emberekhez három éjjelen át, (s te) ép vagy.

11. Majd kijöve népéhez a szentélyből, s sugallotta nékik: Dicsőítsétek (az Urat) hajnalon, s az este.

12. (S mondva volt fiának): Ó, János! Tartsd meg erővel az Írást. S Mi megadánk néki a bölcsességet, s ő gyermek,

13. S részvéttel a Mi Színünkből a tisztaságot, s ő őrizkedő,

14. S szófogadó az ő szüleinek, s nem volt hatalmaskodó, ellenszegülő.

15. S békesség reá a napon, melyen született, a napon melyen elhal, s a Napon, midőn élővé támasztatik.

16. S emlékezz meg az Írásban Máriáról, midőn ő visszahúzódott népétől a keletre (néző) helyisébe,

17. S ő vette kívülük az elzárkózást. S Mi leküldénk hozzá a Mi Lelkünket, mi (úgy) tűnt néki, (mint) egy tökéletes halandó.

18. Mondá (Mária): Lám! Én menedéket keresek a Mindenhatóban tőled, ha őrizkedő vagy.

19. Mondá: Hanem én a Te Urad küldötte vagyok, hogy adományozzak néked szeplőtelen fiúgyermeket.

20. Mondá (Mária): Hogyan lehetne nékem gyermekem, s halandó nem érintett engem, s nem voltam kívánó.

21. Mondá: Eképp. Mondá Urad: Ez Nékem könnyű. S Mi megtesszük őt kinyilatkoztatásul az embereknek, kegyelemnek Tőlünk, s ez a dolog elrendeltetett.

22. S ő megfogant véle, s visszahúzódott véle egy távoli helyre.

23. S eljöve reá a nyilallás a pálmafa tövénél. Mondá: Bár meghaltam volna ezelőtt, s lettem volna romlott, s elfeledett.

24. Majd szólítá őt (egy hang) alulról, (mondván): Ne bánkódj! Bizony megtevé a te Urad alattad a patakot.

25. S rázd meg magad felé a pálmafa törzsét, s reád hullajtod az érett datolyákat.

26. S egyél, igyál, s vigasztalódjon szemed. S midőn ha bárki halandót látsz, hát mondd: Lám! Én felajánlottam a böjtöt a Mindenhatónak, s ma nem beszélhetek emberhez.

27. Majd ő elhozta azt népéhez, hordozván őt. Mondák: Ó, Mária! Bizony te bámulatos dologgal jöttél.

28. Ó, Áron nővére! Atyád nem volt dolgában bűnös, s nem volt szülőd sem kivánó.

29. Majd ő (Mária) reá mutatott. Mondák: Hogyan beszéljünk ahhoz, ki bölcsőben van csecsszopóként?

30. Mondá (a gyermek): Íme! Én Allah szolgálója vagyok. Ő megadta nékem az Írást, s megtett engem Prófétává.

31. S Ő megtett engem áldottá akárhol is vagyok, s előírta nékem az imát, a kötelező alamizsnát, amíg csak élek.

32. S szófogadóvá tett szülőmmel szemben, s nem tett meg engem hatalmaskodóvá, áldatlanná.

33. S békesség a napra, melyen születtem, a napra melyen elhalok, s a Napra, midőn életre támasztatok.

34. Ez hát Jézus, Mária fia. (Ez az) Igaz állitása, melyben ők kétkednek.

35. S nem Allahra vall, hogy (Magának) gyermeket vegyen. Legyen Dicső! Midőn Ő elrendeli a dolgot, s hanem mondja néki: Légy! S lészen.

36. S lám! Allah Uram, s Uratok. Hát szolgáljátok Őt. Ez az egyenes ösvény.

37. S összekülönbözének a klánok maguk közt: S jaj azoknak, kik tagadják a hatalmas Nap tanúságát.

38. Halld őket, s lásd, a Napon ők eljönnek Hozzánk! Hanem a bűnbe esettek ma nyilvánvaló eltévelygésben vannak.

39. S figyelmeztesd őket a gyötrelem Napjára, midőn a dolog elrendeltetik. S (most övék) az érdektelenség, s nem hisznek.

40. Lám! Mi, csakis Mi lépünk örökébe a földnek, s ki azon, s Hozzánk téríttetnek meg.

41. S emlékezz meg (ó, Muhammad) az Írásban Ábrahámról. Íme! Ő szent volt, s próféta.

42. S mondá ő az ő atyjának: Ó, atyám! Miért imádod azt, mi nem hall, s nem lát, s nem segít rajtad semmit?

43. Ó atyám! Íme! Bizony eljöve hozzám a tudásból, mi hozzád nem jött el. Hát kövess engem, s én téged az Ő ösvényére vezetlek.

44. Ó, atyám! Ne szolgáld a Sátánt. Lám! A Sátán a Mindenhatónak ellenszegülője.

45. Ó, atyám! Lám! Én félek, hogy megérint téged a szenvedés a Mindenhatótól, s a Sátánnak leszel oltalmazója.

46. Mondá: Kérdőre vonod-é te az én isteneimet, ó Ábrahám? Ha (ennek) nem vetsz véget, hát megkövezlek, s elűzlek mellőlem hosszú távra.

47. Mondá: Békesség reád! Bűnbocsánatért esedezem néked Uramtól. Lám! Ő vélem (mindig) kedvesen bánt.

48. S elzárkózom tőled, s azoktól mikhez fohászkodtok Allah helyett, s én Allahhoz fohászkodom. Azon vagyok, hogy a fohászban Uramhoz ne legyek áldatlan.

49. S midőn ő elzárkózott tőlük, s azoktól, mikhez fohászkodtak Allah helyett, Mi adományozánk néki Izsákot és Jakabot. S mindkettőt Mi megtevénk prófétának.

50. S Mi adományozánk nékik a Mi kegyelmünkből, s megtevénk nékik az igaz és magas hírnevet.

51. S emlékezz meg az Írásban Mózesről. Lám! Ő kiválasztott volt, (Allah) küldötte, próféta,

52. S Mi szólítánk őt a Hegy jobb oldaláról, s közelíténk felé a menedéket.

53. S Mi adományozánk néki a Mi kegyelmünkből fivérét, Áront prófétául.

54. S emlékezz meg az Írásban Izmáelről. Íme! Ő igaz tartója volt az ígéretnek, s volt (Allah) küldötte, próféta.

55. S ő elrendelte népének az imát, a kötelező alamizsnát, s lett Uránál befogadott.

56. S emlékezz meg az Írásban Idriszről. Lám! Ő szent volt, próféta.

57. S Mi felemelénk őt magas helyre.

58. Ezek hát azok, kiket Allah kegyében részesített a próféták közül, Ádám sarjai közül, s azok közül, kiket Mi hordoztunk Noéval, Ábrahám és Izráel sarjai közül, s azok közül, kiket Mi vezettünk, s kiválasztottunk. Midőn olvastatnak nékik a Mindenható kinyilatkozásai, hát leereszkednek leborulván, ríván.

59. S örökükbe léptek kik őutánuk nemzedék, s elveszejtették az imát, s kővették a vágyakat, hát találkozni fognak az elszédelgéssel.

60. Kivéve ki megbánja bűneit, hisz, s jókat cselekszik. Ezek hát betérnek a Mennyországba, s nem ejtetnek bűnbe egyáltalán.

61. A mennyei Éden kertjei, mit a Mindenható ígér az Ő szolgálóinak a Láthatatlanban. Lám! Az Ő ígérete beteljesíttetik.

62. Nem hallanak ott üres szólamot, csak Békességet. S Övék az Ő gondoskodásuk benne reggel és este.

63. Ez hát a Mennyország, minek örökébe léptetjük szolgálóink közül azokat, kik őrizkedők.

64. S mi (angyalok) nem ereszkedünk le, csak a te Urad parancsolatára. Ővé az, mi előttünk, s mi mögöttünk, s mi ezek között. S Urad nem feledő.

65. Ura az egeknek, a földnek, s mi a kettő között. Hát szolgáld Őt, s légy állhatatos az Ő szolgálásában. Tudsz-é véle (együtt) nevezni (mást)?

66. Mondja az ember: Midőn ha meghalok, hát bizonyos hogy élővé hozattatok elő?

67. Avagy nem emlékezik az ember, hogy Mi teremténk meg őt azelőtt, midőn az semmi sem volt?

68. S a te Urad által, Mi összetereljük őket, s a Sátánokat, majd körbevisszük őket a Poklon lekuporodván.

69. Majd Mi kiszedegetjük minden kammunából, kik a legelvetenültebbek a Mindenható ellen lázadókként.

70. Mi vagyunk bizony a Legjobb Tudói azoknak, kik elsők abban égetésre.

71. S bizony köztetek nem egy, ki közelíti azt. Uradon áll bizonyosan az elrendelés.

72. Majd Mi megmenekítjük azokat, kik őrizkednek, s otthagyják benne a bűnösöket lekuporodva.

73. Midőn olvastatnak nékik a Mi kinyilatkozásaink bizonyságokként, mondák azok, kik tagadnak azoknak, kik hisznek: Melynek a két csoport közül jobb a helyzete, s szebb a kiállása?

74. S hány nemzedéket pusztítottunk Mi el őelőttük, s ők szebbek voltak szerelésben, s kinézetben!

75. Mondd: Ki eltévelygésben van, hát nyújtsa meg néki a Mindenható a távot addig, mig ők meg nem látják azt, mi nékik ígértetett, akár büntetés, akár az Óra, s ők meg fogják tudni ki rosszabb helyzetben, s gyengébb seregben.

76. S gyarapítja Allah azokat, kik helyesen vezettetnek útmutatással s a fennmaradó jó cselekedetek jobbak Uradnál viszonzásul és jobb a szállás.

77. Láttad-é azt, ki megtagadta a Mi kinyilatkozásainkat, s mondá: Bizonyos, hogy megadatik nékem a vagyon, s a gyermek?

78. Áthatolt-é ő a Láthatatlanon, avagy vevé a Mindenhatónál az egyezséget?

79. Sőt, Mi feljegyezzük mit ő mond, s megnyújtjuk néki távolira a szenvedést.

80. S Mi örökébe lépünk annak, mit mond, s Hozzánk (csak) egymaga jő el.

81. S ők megtevék Allahon kívül az isteneket, hogy legyen nékik erejük.

82. Sőt, ők megtagadják az ő imádásukat, s lesznek reájuk ellenzők.

83. Nem látod-é, hogy Mi elküldtük a Sátánokat a hitetlenekre, hogy semmisítsék meg őket megsemmisüléssel?

84. Hát ne siess ellenük (ó, Muhammad). Hanem Mi számoljuk nékik a (napok) számát.

85. A Napon Mi összetereljük az őrizkedőket a Mindehatóhoz elküldésre.

86. S Pokolra vezetjük a bűnösöket falkában.

87. Nem bírnak ők közbenjárást, csak az ki vevé a Mindenhatónál az egyezséget.

88. S mondák: Vevé a Mindenható a gyermeket.

89. Mert bizony szörnyű dologgal jöttetek.

90. Az egek majdhogynem meghasadnak ettől, s megrepedezik a föld, s összeomlanak a hegyek romokká.

91. Bizony kikiáltják Mindenhatónak a gyermeket.

92. S nem kell a Mindenhatónak, hogy gyermeket vegyen.

93. Bizony minden, mi az egeken, s a földön, csakis szolgálóként jött a Mindenhatóhoz.

94. Mert bizony Mi megtudtuk őket, s számba vettük őket számmal.

95. S mindegyikük eljő Hozzá a Feltámadás Napján egymagában.

96. Lám! Azok, kik hisznek, s jókat cselekednek, hát megteszi nékik a Mindenható a szeretetet.

97. S hanem Mi megkönnyítjük ezt (az írást) a te nyelvedre, (ó, Muhammad), hogy hirdess általa az őrizkedőknek, s figyelmeztesd általa a konok népet.

98. S hány nemzedéket pusztítánk el őelőttük! Érzékelsz-é (ó, Muhammad) egyet is közülük, avagy hallod-é őket a leghaloványabban is?



.

20. szúra
Taha (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

1. Ta. Ha.

2. Hanem Mi kinyilatkozánk néked (ó, Muhammad) a Koránt, hogy ne aggódj,

3. Csupán csak emlékeztetőül annak, ki fél,

4. Kinyilatkoztatásként Attól, Ki megteremtette a földet, s a magasságos mennyeket.

5. A Mindenható, Ki a Trónuson megállapodott,

6. Övé mi az egeken, s mi a földön, s mi a kettő közt, s mi a rög alatt.

7. S ha nagy hangot adsz a mondásnak, hát lám! Ő tudja a titkot, mi (még) rejtettebb.

8. Allah! Nincs Isten, csak Ő. A legszebb nevek az Övéi.

9. S eljött-é hozzád Mózes története?

10. Midőn tüzet látott, s mondá nemzetségének: Várjatok! Lám! Én megpillantottam a tüzet a távolban. Talán elhozom néktek abból a parazsat, avagy meglelem a tűzben az Útmutatást.

11. S midőn eljött ahhoz, hát szólítva volt: Ó, Mózes!

12. Íme! Én vagyok a te Urad, hát vesd le lábbelidet, s lám! Te a Tuwa szent völgyében vagy.

13. S Én kiválasztottalak téged, hát halld mi sugalltatik.

14. Íme! Én, csakis Én vagyok Allah. Nincs Isten, csak Én. Hát szolgálj Engem, s tartsd meg az imát az Én megemlékezésemre.

15. Lám! Az Óra eljövend. Én majdhogy elrejtetem azt, hogy viszonoztassék minden léleknek az, mire törekedő.

16. Hát ne térítsen le az téged róla, ki nem hisz benne, s követi (saját) vágyait, hogy rombolj.

17. S mi az a jobbodban, ó, Mózes?

18. Mondá: Ez a botom, melyre dőlök, s suhintok véle birkáimra, s nékem benne az egyéb hasznok.

19. Mondá (az Úr): Vessd el azt, ó, Mózes!

20. Hát ő elveté azt, s lám! Az kígyó, mi siklik.

21. Mondá (az Úr): Vedd azt, s ne félj. Mi visszaállítjuk azt első megjelenésébe.

22. S told kezed hónaljadhoz, s fehérré lesz sérelem nélkül. (Ez egy) másik bizonyság.

23. Mi megláttatunk véled (néhányat) a nagyobb bizonyságainkból.

24. Menj a Fáraóhoz! Lám! Ő zsarnok.

25. Mondá (Mózes): Uram! Magyarázd meg nékem, mi kebelemben,

26. S könnyítsd meg nékem dolgomat.

27. S lazítsd meg a csomót nyelvemről,

28. (Hogy) fogják fel beszédem,

29. S tedd meg nékem a csatlóst nemzetségemből,

30. Áront, a fivérémet,

31. Megszilárdul véle erőm,

32. S részt adok néki dolgomban,

33. Hogy mi dicsőíthessünk Téged sokat

34. És sokat emlékezzünk Rád.

35. Lám! Te a mi Látónk voltál.

36. Mondá (az Úr): Bizony megadatott a te kérésed, ó, Mózes.

37. S bizony a Mi jóindulatunk rajtad mégegyszer,

38. Midőn Mi sugallottuk azt a te szülő anyádra, mi sugalltatott,

39. (Mondván): Bizony hajítsd őt a frigyládába, s hajítsd őt a folyóba, s vesse ki a folyó őt a partra, s vevé őt az Én ellenségem, s az ő ellensége. S vetém reád a szeretetet Tőlem, hogy műveld azt mi a Szememre (van írva).

40. Midőn méne a te nővéred, hát mondá: Kijelöljem-é néktek azt, ki gondozza őt? Majd Mi visszatéríténk téged a te szülőanyádhoz, hogy felviduljanak szemei, s ne bánkódjon. S te megöltél egy embert, hát Mi megmenekíténk téged a gyötrelemtől, s próbával Mi megpróbálánk téged. Hát elidőztél éveket Midián népénél, majd eljöttél a gondviselés által, ó, Mózes,

41. S Én téged Magamhoz csatoltalak.

42. Menj hát te és fivéred az Én bizonyságaimmal, s ne halványodjék (bennetek) az Én megemlékezésem.

43. Menjetek hát a Fáraóhoz. Íme! Az zsarnok.

44. S mondjatok néki lágy szólamot, hátha tán emlékezik, avagy megretten.

45. Mondák: Urunk! Lám! Félünk, hogy ránk sem hederít, avagy, hogy zsarnokoskodik.

46. Hát menjetek hozzá, s mondjátok: Íme! Mi a te Urad két küldötte vagyunk, hát küldd velünk Izrael fiait, s ne kínozd őket. Bizony mi elhoztuk néked a te Uradtól a bizonyságot, s békesség arra, ki követi az Útmutatást.

47. Lám! Bizony sugalltatott reánk, hogy kínszenvedés arra, ki hazug, s elforduló.

48. Mondá (a Fáraó): S ki az hát, a ti kettőtök Ura, ó, Mózes?

49. Mondá: A mi Urunk az, Ki adta minden dolgok

50. Megteremtését, majd helyesen vezette (azokat).

51. Mondá: S mi hát az elődök nemzedékeinek sorsa?

52. Mondá: Annak tudása az én Uramál a könyvben. Az én Uram nem tévelyít el, s nem (is) felejt,

53. Aki megtevé néktek a földet bölcsőül, s átfűzte azt néktek utakkal, s lebocsájtá az égből a vizet, s Mi kihozánk általa a különféle növénypárokból.

54. (Mondván): Egyetek, s legeltessétek jószágtokat. Íme. Ebben hát a bizonyságok a gondolkodás emberének.

55. Ebből teremténk Mi meg titeket, ebbe viszünk vissza titeket, s ebből hozunk vissza titeket mégegyszer.

56. S bizony Mi megláttatánk véle a Mi összes bizonyságainkat, de ő meghazudtolta, s lenézte.

57. Mondá: Jöttél-é hozzánk, hogy kivezess minket földünkről a te mágiáddal, ó, Mózes?

58. Hát mi elhozunk néked ilyenféle mágiát, hát tedd meg köztünk, s közted a találka idejét, mit nem tévesztünk el sem mi, sem te, egy megállapodott helyen.

59. Mondá (Mózes): Találkátok ideje a dőzsölés napja, s hogy gyűljenek egybe az emberek pirkadatkor.

60. S megfordult a Fáraó, s összegyűjté fondorlatát majd eljött.

61. Mondá nékik Mózes: Jaj néktek! Ne eszeljetek ki Allahra hazug szót, mert kiirt Ő titeket a büntetéssel. S bizony (ki) ezt kieszeli, elbukik.

62. S összekülönbözének ők maguk közt dolgukban, s eltitkolták a tanácsot.

63. Mondák: Íme! Ez itt két mágus, kik el akarnak vezetni titeket földetekről mágiájukkal, s lábbal tiporják a ti legszebb hagyományaitokat.

64. Hát gyűjtsétek össze fondorlatotokat, majd jöjjetek rendekben. S bizony az boldogul, ki ma felülmarad.

65. Mondák: Ó, Mózes! Avagy vess (elsőnek), avagy legyünk mi az elsők vetésben?

66. Mondá: Mi több, vessetek! S lám! Köteleik, botjaik úgy tűntek néki az ő mágiájuk által, (mintha) futnának.

67. S félelmet táplált magában Mózes.

68. Mondánk: Ne félj! Lám! Te vagy a legkimagaslóbb.

69. S vesd el, mi a jobbodban! Az felfalja azt, mit ők műveltek. Hanem mit nűveltek, az fondor mágia, s nem boldogul a mágus, akárhová jő.

70. S levetettettek a mágusok leborulván. Mondák: Hiszünk Áron és Mózes Urában.

71. Mondá (a Fáraó): Ti hisztek néki, (még) mielőtt én (ezt) megengedném néktek? Íme! Mert ő a ti nagyságotok, ki megtanítja néktek a mágiát. Hát én levágattatom kezeiteket, s lábaitokat átellenben, s megfeszíttetlek titeket a pálmafák törzsein, s ti (majd) megtanuljátok melyikünk szörnyűbb, s maradandóbb büntetésben.

72. Mondák: Nem emelhetünk téged afölé, mi eljött hozzánk a bizonyságokból, s Annak fölé, ki elindított minket. Hát rendeld el azt, minek te elrendelője vagy, hanem mit elrendelsz ezzel, (csupán) az evilági élet.

73. Lám! Mi hiszünk Urunkban, hogy Ő megbocsájtja nékünk a mi hibáinkat, s a mágiát, melyre te kényszerítettél minket. S Allah jobb és maradandóbb.

74. Lám! Az, ki Urához bűnösként jő el, hát bizony néki a Pokol. Nem hal meg benne, s nem is él.

75. S ki eljő Hozzá hívőként, s ő jókat cselekedett, hát ezek azok, kiké a legfelsőbb fokozat.

76. Éden Kertjei, mely alatt folyók futnak, s ebben ők mindörökkön örökké. Ez hát jutalma annak, ki gyarapszik.

77. S bizony Mi sugallottuk Mózesnek, (mondván): Meneszd el az Én szolgálóimat (az éj folyamán), s vágj nékik száraz utat a tengerben, s ne félj a felfedéstől , s ne rettenj meg.

78. S követé őket a Fáraó az ő seregével, s beborítá őket az ő beborítójuk, a tenger.

79. S eltévelyítette az ő népet a Fáraó, s nem helyesen vezette.

80. Ó, Izrael fiai! Bizony Mi megmenekíténk titeket a ti ellenségtektől, s ígéretet tevénk néktek a szentséges Hegy oldalában, s lebocsájtánk reátok a mannát, s a fürjeket.

81. Egyetek a jókból, mit Mi adományoztunk néktek, s ne zsarnokoskodjatok abban, mert kioldódik reátok az Én dühöm, s az kire kioldódott dühöm, bizony elveszett.

82. S lám! Én Megbocsájtó vagyok annak, ki bűnbánatot vall, hisz, s jól cselekszik, majd jól vezettetik.

83. S (mondva volt): Mi siettetett téged el a te nepedtől, ó, Mózes?

84. Mondá: Ők szorosan az én nyomomban, s én siettem Tehozzád Uram, hogy megelégedj.

85. Mondá (az Úr): Íme! Mi megkísérténk a te népedet teutánad, s As-Samiri eltévelyítette őket.

86. Hát visszatért Mózes az ő népéhez dühösen, szánakozón. Mondá: Ó, nép! S nem ígért-é néktek Uratok szép Ígéretet? Hosszúra nyúlt-é néktek az egyezség? Avagy azt akarjátok, hogy kioldódjék reátok a harag Uratoktól (azáltal), hogy megtévesztétek a találka idejét vélem?

87. Mondák: Nem téveszténk meg a találka idejét véled a mi bírásunkból, hanem mi teherrel voltunk megrakodva a nép ékességeiből. Hát mi (tűzre) hajítánk azt, s eképpen vetett As-Samiri (is).

88. S ő elővezeté nékik a borjút, a sáfrányszínűt, a zengő hangút, s mondák: Ez hát Istenetek, s Mózes Istene, de ő elfeledé.

89. Hát nem látják-é, hogy az nem viszonozza nékik a szólást, s nem bír nékik sem ártalommal, sem haszonnal?

90. S bizony mondá nékik Áron azelőtt: Ó, nép! Hanem ti megkísértettétek általa, s íme! Uratok a Mindenható, hát kövessetek engem, s engedelmeskedjetek parancsolásomnak.

91. Mondák: Mi nem vetünk véget annak, hogy az ő imádói legyünk addig, míg vissza nem tér hozzánk Mózes.

92. Mondá (Mózes): Ó Áron! Mi gátolt meg téged, midőn láttad őket eltévelyedni?

93. Nem követsz-é engem? S megszeged-é parancsolásomat?

94. Mondá: Ó, szülőanyám fia! Ne kapaszkodj szakállamban, sem fejemben. Lám! Én féltem, hogy azt mondod: Te megosztást tettél Izrael fiai közt, s nem éred be szólásom.

95. Mondá: Hát mi a te szólamod, ó Samiri?

96. Mondá: Én megláttam, mit ők nem láttak meg, s egy maréknyit markoltam a küldött nyomából, majd elhajítám azt. Eképpen parancsolta meg nékem lelkem.

97. Mondá (Mózes): Hát menj! S lám! Néked az evilág arra való, hogy mondd: Ne érints meg engem! S lám! Néked a találka ideje, mit el nem tévedhetsz. S nézz a te istenedre, melynek az imádója maradtál. Hát Mi elégetjük azt, majd szétszórjuk annak hamvát a tengerbe.

98. Hanem a ti Istenetek Allah, nincs Isten, csak Ő, Aki átöleli tudásban a mindeneket.

99. Eképpen beszélünk el néked (ó, Muhammad) a történésekből, mi bizony már megtörtént, s Mi megadánk néked a Mi Színünkből az Emlékeztetőt.

100. S ki szembeszegül véle, hát bizony a Feltámadás Napján terhet hordoz.

101. Ebben ők mindörökkön örökké, s iszonyú a rakomány nékik a Feltámadás Napján.

102. A Napon megfúvattatik a harsona. S Mi összetereljük az elsápadott gaztevőket ezen a Napon.

103. S ők mormolják maguk közt: Ti csak tíz (napig) időztetek.

104. Mi vagyunk a Legjobb Tudói annak mit mondanak, midőn az ő legszebb modorú (társuk) mondja: Ti csak egy (napot) időztetek.

105. S megkerdezének téged a hegyekről, hát mondd: Porrá zúzza azt Uram.

106. S Ő meghagyja azt sivár síknak,

107. S nem látsz rajta törekvényt, sem rögöt.

108. Ezen a Napon ők a hívőt követik, kinek nincs tekervényessége, s a hangok elnémíttatnak a Mindenhatónak, s nem hallasz (mást), mint zümmögést.

109. Ezen a Napon nem használ a közbenjárás, csak kinek a Mindenható engedi, s kinek szavával Ő megelégszik,

110. Ő tudja azt, mi előttük, s mi mögöttük, s mit nem ölelnek át tudással.

111. S megalázkodnak az arcok az Éltetőnek, az Örökkévalónak, s bizony elbukik, ki a bűnt hordozza.

112. S ki tesz a jókból, s ő hívő, hát ne féljen a bűnbeeséstől, sem a lekicsinyléstől.

113. S eképpen nyilatkozánk ki ezt az Arab Koránt, s állítánk ki benne az ígéretekből, hátha tán őrizkednek, avagy meghozza nékik az emlékezést.

114. Hát legyen Magasságos Allah, az Igaz Király! S ne siess a Koránnal, (ó, Muhammad), mielőtt el nem rendeltetik néked annak sugallása. S mondd: Uram! Gyarapíts engem tudásban.

115. S bizony Mi azelőtt egyezséget vevénk Ádámtól, ki feledett, s nem lelénk néki kitartását.

116. S midőn mondánk az angyaloknak: Boruljatok le Ádámnak, hát ők leborulának, csak Iblisz dölyfösködött.

117. S mondánk: Ó, Ádám! Bizony ez néked ellenség, s párodnak, hát ne vezessen ki ő titeket a Mennyorszagból, hogy vesződj.

118. Bizony, néked áll, hogy ne éhezz benne, s ne légy csupaszon,

119. S te ne szomjazz benne, s ne hevülj fel.

120. S a Sátán súgott néki, mondá: Ó, Ádám! Elvezesselek-é téged a halhatatlanság fájához, s a bírásához, mi ki nem merül?

121. Hát egyetek ebből, s kitűnt nékik kettejük bűne, s elbujdokoltak, magukra a Kert leveleiből aggatván. Hát ellene szegült Ádám Urának, s letévedt.

122. Majd kiválasztá őt Ura, s megenyhült felé, s vezette.

123. Mondá: Ereszkedjetek le innen mindketten, egyik a másikának ellensége. S midőn eljövend néktek Tőlem az Útmatatás, hát ki követi az Én Útmutatásomat, nem tévelyedik el, s nem vívódik.

124. S ki szembeszegül az Én megemlékezésemmel, hát néki a szűkös megélhetés, s Mi összetereljük őt a Feltámadás Napján vakon.

125. Mondá: Uram! Miért tereltél engem vakon, s bizony én látó voltam?

126. Mondá (az Úr): Eképp! Eljöttek hozzád a Mi kinyilatkozásaink, s te elfelejtetted azokat. S eképp felejtetsz el te is (ezen) a Napon.

127. S eképp viszonzunk annak, ki tékozolt, s nem hitte az ő Ura kinyilatkozásait. S a Túlvilág szenvedése bizony szörnyűbb, s maradandóbb.

128. S nem vezette-é őket az, hogy hány nemzedéket pusztítánk Mi el őelőttük, kik otthonaikba mentek? Lám! Ebben hát a bizonyságok a gondolkodás embereinek.

129. S a szó a te Uradtól már elhangzott, hogy (eljő) a szükségszerű, s a terminus meghatározott.

130. S légy állhatatos (ó, Muhammad) arra, mit mondanak, s zengd a te Urad dicsőségét a nap pirkadása előtt, s lenyugvása előtt. S szakában az éjnek, hát magasztald Őt, s a nap két végén, hátha tán befogadtatsz.

131. S ne mereszd két szemed arra, mit Mi élvezetessé tettünk közülök a (házas)pároknak, az evilági élet virágát, hogy Mi megkísértsük őket benne. A te Urad gondoskodása jobb és maradandóbb.

132. S rendeld el népednek az imát, s légy abban állhatatos. Mi nem kérjük tőled a gondoskodást, Mi gondoskodunk rólad. S a beteljesedés az őrizkedésé.

133. S mondá: S ha csak elhozná a bizonyságot az ő Urától! Avagy nem jött-é nékik kinyilatkozás, mi az első oldalakon?

134. S ha Mi elpusztítánk őket előtte kínzással, bizony mondának: Urunk! S ha csak elküldted volna hozzánk a küldöttet, hát mi követtük volna a Te kinyilatkozásaidat még mielőtt megaláztatunk, s meggyaláztatunk.

135. Mondd: Mindenki magában várakozik, hát várakozzatok magatokban! S meg fogjátok tudni, kik az elegyengetett ösvény gazdái, s ki a jól vezetett.



21. szúra