. 5. szúra Asztal (Medinai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Ó, kik hisznek! Teljesítsétek a szerződéseket! Megengedett néktek a marha-jószág, kivéve mi olvastatott néktek. Nem megengedett a vadászat (vadhús), ha ti zarándoklaton vagytok. Íme! Allah azt ítél, mit akar. 2. Ó, kik hisznek! Ne gyalázzátok meg Allah jelképeit, sem a Sérthetetlen Hónapot, sem az adományokat, sem a füzéreket, sem a Sérthetetlen Ház felé igyekvő hívőket, kik keresik a kiváltságot Uruktól és az Ő megelégedését! De midőn megengedhetitek (elhagyjátok a Sérthetetlen területet), hát vadásszatok! Ne váltson ki belőletek gyűlöletet a nép, kik akadályoznak titeket a Sérthetetlen Szentély (felé menet), hogy törvényt szegjetek! Működjetek együtt a helyesben s az őrizkedésben, és ne működjetek együtt a bűnben s a törvényszegésben! Tartsátok számon Allahot! Íme! Allah Bűntető. 3. Megtiltatott néktek a tetem, a vér, a disznóhús, s mi nem Allahnak szentelt, a fojtott, az agyonvert, a lezuhant, az agyondöfött, s mit felfalt a ragadozó, kivéve, ha nem vágjátok torkát, sem a bálványoknak áldozott. (Megtiltatott néktek) hogy esküt tegyetek a varázslatra, s az gyűlöletes. Ezen a napon kétségbeesnek azok, kik megtagadták hitvallástokat, hát ne féljétek őket, hanem féljetek Engem. Ezen a napon teljesítem be néktek hitvallástokat, s teljesítem ki reátok kegyem, s megelégítelek titeket az iszlámmal hitvallásként. Ki éhségében kényszerült, s nem szánt szándékkal, hát nem bűn számára. Allah a Megbocsájtó a Könyörületes. 4. Kérdeznek (ó, Muhammad), mi engedett meg nékik, mondd: Megengedettek néktek a jók. S mit betanítottatok a ragadozókból mint a vadászkutyát, hát tanítsátok meg nékik, mire tanított titeket Allah, s egyetek abból, mit elfognak számotokra és említsétek meg azon Allah nevét. Tartsátok számon Allahot! Íme! Allah a gyors Számvető. 5. Ezen a napon a jók megengedett néktek. Az étkük azoknak, kiknek megadatott az Írás megengedett néktek, s étketek megengedett nékik. A jótét lelkű (asszonyok) a hívők közül, s a jótét lelkű (asszonyok) azok közül, kiknek megadatott az Írás előttetek (szintén megengedtetnek néktek), midőn megadjátok nékik részesedésüket (hozományt), s becsületben éltek, nem fajtalankodásban, nem ágyasnak véve őket. S ki megtagadja a hitét, hát cselekedetei hiábavalókká válnak, s ő a Túlvilágon a vesztesek között (lesz) 6. Ó, kik hisznek! Ha imára álltok fel, hát mossátok meg arcotokat, kezeteket könyékig, s töröljétek meg fejeteket, lábatokat bokáig. Ha tisztátalanok vagytok, hát tisztuljatok meg! S ha betegek vagytok, vagy úton vagytok, vagy egyiktek árnyékszékről jön, vagy asszonyokkal érintkeztetek, s nem találtok vizet, hát végezzetek földdel való tisztálkodást, tiszta (talajjal), s töröljétek meg arcotokat, s kezeiteket benne. S Allah nem akar terhet helyezni reátok, hanem meg akar tisztítani titeket, hogy beteljesítse rajtatok kegyét, hátha tán megköszönitek. 7. Emlékezzetek meg Allah kegyéről irántatok, és az ő egyezségéről, miben megegyezett véletek, midőn mondtátok: Hallunk és engedelmeskedünk! Tartsátok számon Allahot! Lám! Allah Tudója, mit (rejtenek) a kebelek. 8. Ó, kik hisznek! Legyetek kitartó hitvallói Allahnak igazságossággal, s ne vigyen bűnbe titeket a nép, mely azon van, hogy ne legyetek igazságosak. Legyetek igazságosak, (ez) közelebb (áll) az őrizkedéshez. Tartsátok számon Allahot! Lám! Allah, mit tesztek, arról Értesült. 9. Allah megígérte azoknak, kik jókat cselekednek a megbocsátást, és a hatalmas bért. 10. Akik tagadnak és meghazudtolják kinyilatkoztatásainkat, azok a Pokol követői 11. Ó, kik hisznek! Emlékezzetek Allah kegyére irántatok midőn a nép ki akarta nyújtani felétek (ellenetek) karjaikat, s hát ő visszatartotta karjaikat tőletek. Tartsátok számon Allahot, s Allahra hagyatkozzanak a hívők! 12. S bizony vevé Allah egyezségét Izrael fiainak, s Mi elküldénk közülük tizenkét törzsfőt. Allah mondá: Íme! Én véletek vagyok! Ha megtartjátok az imát, ha kötelező alamizsnát adtok, ha hisztek küldötteimben, s ha támogatjátok őket és ha hiteleztek Allahnak szép hitelt, hát leveszem rólatok bűneiteket, hogy bejuttassalak titeket a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak. S ki ez után (is) tagad közületek, hát az rossz útra tévelyedik. 13. Miáltal megszegék egyezségüket, megátkozánk őket, s szívüket rideggé tettük. Kiforgatják a szavakat helyükből (értelmükből), s elfeledék a részt, mire figyelmeztetve voltak. Mindig leleplezed a megalkuvást közöttük, csak kevesen nem (ilyenek) közülük. Hát viseld el tőlük, s nézd el! Lám! Allah szereti a megjavulókat 14. Azok közül, kik mondták: Íme! Mi Keresztények vagyunk! vevénk egyezségüket, de elfeledék a részt, mire figyelmeztetve voltak. Hát keltettünk közöttük ellenségeskedést, s gyűlölködést a Feltámadás Napjáig, s Allah ki fogja hirdetni nékik, mit műveltek. 15. Ó, Írás Népe! Bizony eljött hozzátok a Mi Hírnökünk, s kinyilvánítja néktek azt a sokat abból, mit elpalástoltatok az Írásból, és feloldoz sokat. Bizony eljött néktek Allahtól a világosság, s a nyilvánvaló Írás. 16. Azt vezeti általa Allah, ki az Ő megelégedését keresi a béke útjain. Ő kivezeti őket a sötétségből a világosságba az Ő engedelmével, s rávezeti őket az egyenes ösvényre. 17. Mert valóban tagadnak, kik mondják: Íme! Allah, ő a Messiás, Mária fia. Mondd: Ki az, ki bír (magának) valamit is Allah ellen, ha Ő azt akarná, hogy elpusztítsa a Messiást, Mária fiát, anyját, s ki a földön van mindenkit. Allahé Mindenhatósága az egeknek, földnek, s mi a kettő között (van). Azt teremt, mit akar. Allah Mindenre képes. 18. Mondák a zsidók és a keresztények: Mi vagyunk Allah fiai és az ő szerettei. Mondd: Hát miért büntet Ő titeket bűneitekért? Sőt! Ti halandók vagytok azokból, kiket Ő teremtett. Annak bocsát meg, kinek akar, s azt bünteti, kit akar. Allahé Mindenhatósága az egeknek, földnek s mi a kettő között (van), s Hozzá vezet a menet. 19. Ó, Írás Népe! Mert eljött hozzátok a Mi Hírnökünk, hogy megerősítse néktek a küldöttek után egy idővel, hogy ne mondjátok: Nem jött el hozzánk ki hirdet, sem, ki figyelmeztet. Mert bizony eljött hozzátok ki hirdet, s ki figyelmeztet. Allah Mindenre képes. 20. S midőn mondá Mózes népének: Ó, nép! Emlékezzetek Allah kegyére irántatok, midőn Ő megtevé közétek a prófétákat, s Ő királyokká tett titeket, és néktek adta, mit nem adta senkinek sem a világon. 21. Ó, nép! Térjetek be a szent földre, mit megírt néktek Allah. S ne fogjátok menekülőre, mert vesztesként fordultok meg. 22. Mondák: Ó, Mózes! Lám! Rajta roppant nép (lakik), s mi nem térünk be, míg ők ki nem jönnek belőle, s ha kijőnek belőle, hát mi betérünk. 23. Mondá két férfi azok közül, kik féltek, s akiket Allah kegyekben részeltetett: Térjetek be hozzájuk a kapun, s ha azon tértek be, hát ti vagytok a győztesek. Allahra hagyatkozzatok, ha hívők vagytok. 24. Mondák: Ó, Mózes! Mi sohasem térünk be egyáltalán, míg bent vannak. Hát menj te, s Urad, és harcoljatok!. Mi itt ülünk. 25. Mondá: Uram! Nincs hatalmam senki felett, kivéve magam és fivérem, hát tégy különbséget közöttünk és a züllöttek népe között! 26. Mondá (az Úr): (Ezért ez a föld) megtiltatik nékik negyven évig, s ők a földön bolyonganak. S nincs sajnálat a züllöttek népe számára. 27. S olvasd nékik Ádám két fiának esetét igaz módon! Midőn mindkettő felajánlá az áldozatot, egyiküktől elfogadtatott, másikuktól nem fogadtatott el. (Egyikük) mondá: Meg (foglak) ölni téged. (Másikuk) mondá: Hanem Allah az őrizkedőktől fogad el (áldozatot). 28. Még ha te ki is nyújtád felém kezed, hogy megölj engem, én nem nyújtom ki kezem feléd, hogy megöljelek téged: Íme! Én félem Allahot, a Világok Urát. 29. Íme! Én azt akarom, hogy viseld (következményeit) az (ellenem elkövetett) vétkeknek s (más) vétkeidnek, s légy a Pokol követője. Ez a gonoszok osztályrésze. 30. Kiváltotta belőle gondolatban fivére megölését, hát megölte őt, és vesztessé lett. 31. Elküldött Allah egy hollót, (ami) keresgél (kapirgál) a földön, hogy megmutassa néki hogyan bújtassa el fivére tetemét. Mondá: Jaj nékem! Nem vagyok képes olyan lenni, mint ez a holló, hogy elbújtassam fivérem tetemét. S bűnbánóvá lett. 32. Ennek érdekében megírtuk Izrael fiainak, hogy ki embert öl a földön lelketlenül vagy romlottságból olyan, mintha megölné az embereket mindahányat, s ki megvédi azt olyan, mintha megvédené az embereket mindahányat. Eljöttek hozzájuk prófétáink a kinyilatkoztatásokkal, majd lám! Sokan közülük ezután a földön tékozlóvá lettek. 33. Hanem részesedése azoknak az, kik háborúban állnak Allahhal és az ő Hírnökével, s azon vannak a földön, hogy megrontók legyenek, hát hogy megölettetnek, vagy keresztre feszíttetnek, avagy levágattatik ellentétes oldali kezük és lábuk, avagy kiűzettetnek a földről. Ez nékik megaláztatottság az evilágon, s övék a Túlvilágon a hatalmas szenvedés 34. Kivéve, kik megbánják, mielőtt lebírod őket. Tudjátok meg, hogy Allah Megbocsájtó, Könyörületes! 35. Ó, kik hisznek! Tartsátok számon Allahot, s keressétek az utat (Őhozzá), s küzdjetek az Ő útján, hátha tán boldogultok! 36. Íme azok, kik hitetlenek! Ha az övék lenne a földön minden, s megannyi avval, hogy megváltsák (magukat) általa a szenvedéstől a Feltámadás Napján, hát nem fogadtatnék el tőlük, s övék a fájdalmas szenvedés. 37. Ki akarnak ők jőni a Pokolból, de nem jőnek ki belőle, s övék a tartós szenvedés. 38. Aki tolvaj, s tolvajnő, hát vágjátok le (mindkettőnek) a kezét! Részesedésük (ez), azáltal mit tettek, példaadásként Allahtól. Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 39. De ki megbánást tanúsít miután bűnözött, s megjavult, hát, lám! Allah megenyhül felé. Íme! Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 40. Nem tudod-é, hogy Allah, az Övé az egek és föld Mindenhatósága, azt büntet, kit akar, annak bocsát meg, kinek akar, s Allah Mindenre képes. 41. Ó, Hírnök! Ne szomorítsanak el azok, kik vetélkednek a hitetlenségben, kik mondják szájukkal: Hiszünk, de nem hisz szívük. S a zsidók közül, kik a hazugságot hallgatják, más nép (vallás) hallgatói, kik nem jöttek Hozzád. Kiforgatják a szavakat helyükről, (értelmükből), s mondják: Ha megadatott néktek ez, hát vegyétek! S ha nem adatott meg néktek ez, hát vigyázzatok! S kit akar Allah, hogy megkísértse, hát sosem bírhatsz őnéki Allah ellenében semmit. Ezek azok, kiknek nem akarja Allah, hogy megtisztuljon szívük. Számukra evilágon a becstelenség, s számukra Túlvilágon a hatalmas szenvedés. 42. Hazugság hallgatói! Elnyelői a jogtalan haszonnak! Ha eljönnek Tehozzád (ó, Muhammad), hát ítélj közöttük, avagy szállj szembe vélük. S ha szembeszállsz vélük, hát sosem tesznek benned semmiféle kárt. S ha ítélsz, hát ítélj közöttük igazsággal! Íme! Allah szereti az igazságosakat! 43. Hogyan kérnek tőled ítéletet, miközben náluk van a Tóra, benne Allah ítélete? Majd ezek után elfordulnak, s nem ők a hívők. 44. Íme! Mi kinyilatkoztattuk a Tórát, amelyben az Útmutatás és világosság (van), (hogy) ítéljenek általa a próféták, kik muszlimként megbékéltek, s azok, kik zsidók. Rabbik és papok (azáltal ítéltek), mit megtartottak Allah Írásából, s ennek ők hitvallói voltak. S ne féljétek az embereket, hanem féljetek Engem! S ne váltsátok igéimet aprópénzre! S ki nem azáltal ítél, mit Allah kinyilatkoztatott, hát azok a hitetlenek. 45. S megírtuk nékik benne: életet életért, szemet szemért, orrot orrért, fület fülért, fogat fogért, a sebért megtorlást, s ki tartózkodik ettől, hát legyen az néki kiengesztelés. Ki nem azáltal ítél, mit Allah kinyilatkoztatott, hát azok a bűnösök 46. S reá állítottuk nyomdokaikba Jézust, Mária fiát, megerősítve azt, mi előtte megnyilvánult a Tórából, s néki adánk az Újszövetségi Szentírást, benne a világossággal, megerősítvén azt, mi előtte megnyilvánult a Tórából, útmutatásként, s intelemként az őrizkedőknek. 47. Hadd Ítéljen az Újszövetségi Szentírás népe azáltal, mit Allah kinyilatkoztatott benne. S ki nem azáltal ítél, mit Allah kinyilatkoztatott, hát ezek a züllöttek. 48. Kinyilatkoztattuk Néked az Írást az Igazzal, megerősítve azt, mi előtte megnyilvánult az Írásból, őrizve azt. Hát ítélj közöttük azáltal, mit Allah kinyilatkoztatott, s ne kövesd vágyaikat, (mely) félreesik az Igaztól, mi eljött Néked. Mindahányatoknak közületek megalkotánk a törvényt, s az életutat. Ha Allah akarná, hát egy nemzetté tenne titeket, de hadd próbáljon ki titeket abban, mit néktek adott, hát versengjetek a jókban. Allahhoz (vezet) visszautatok mindnyájatoknak, s ő kihirdeti néktek azt, miben különböztetek. 49. Hát ítélj közöttük azáltal, mit Allah kinyilatkoztatott, s ne kövesd vágyaikat, s vigyázd őket, nehogy megkísértsenek néhány olyanban, mit Allah kinyilvánított Néked. Ha elfordulnak, hát tudd meg: hanem Allah akarja, hogy sújtsa őket néhány vétkük által. Íme! Sokan züllöttek az emberek közül. 50. (A pogánykori) tudatlanság ítélkezését keresik-é? S ki ítél jobban Allahnál a népnek, kik bizonyosak 51. Ó, kik hisznek! Ne vegyétek a zsidókat és keresztényeket oltalmazónak! Ők egymás oltalmazói. Ki feléjük fordul közületek, hát ő közülük való (lesz). Íme! Allah nem vezeti a bűnösök népét. 52. S lásd azokat, kiknek szívében betegség (van), s ebben ők versengnek. Mondják: Félünk, hogy fordulat sújt le ránk. Hát Allah azon van, hogy győzelmet hozzon (Néked), s parancsot őtőle. S lesznek ők annak, mit magukban titkoltak bűnbánói. 53. S mondják a hívők: Ezek-é azok, kik esküt tettek Allahra hitük törekvéséről, s hogy ők véletek vannak? Összeomlottak tetteik, s vesztesekké lettek. 54. Ó, kik hisznek! Ki levetkőzi közületek hitvallását (tudjátok, hogy) Allah elhozza a népet, kiket szeret, s ők szeretik Őt, kik alázatosak a hívőkkel, s zordak a hitetlenekkel, s kik küzdenek Allah útján, s nem félik a nép gáncsát. Ez Allah kiváltsága, mit annak ad, kinek akar, s Allah a Mindent Átfogó, Mindent tudó. 55. Hanem oltalmazótok Allah, az ő Hírnöke, akik hisznek, akik megtartják az imádságot, kötelező alamizsnát adnak, s ők a meghajlók. 56. S kik Allahhoz fordulnak, s az Ő Hírnökéhez, s akik hisznek, hát lám! Allah pártja, ők a győztesek. 57. Ó, kik hisznek! Ne vegyétek oltalmazóknak azokat, kik hitvallástokat nevetségesnek, játéknak vették azok közül, kiknek megadatott az Írás előttetek, sem a hitetleneket! Tartsátok számon Allahot, ha hívők vagytok! 58. Midőn ha imára hívtok, ők azt nevetségesnek, játéknak veszik. Ez azért van, mert ők olyan nép, ki nem éri fel ésszel. 59. Mondd: Ó, Írás Népe! Hibáztattok-é minket másért, minthogy hiszünk Allahban, s azért mi megnyilatkozott nékünk, s mi megnyilatkozott azelőtt, s mert többségtek züllött? 60. Mondd: Hirdetem-é néktek az ebből fakadó rosszat viszonzásképpen Allahtól? (A rossz azoké), kiket elátkozott Allah, kikre (lesújt) Allah haragja, kikből majmokat, s disznókat tett meg, s kik bálványimádók. Ezek helye rossz, s letévelyedtek a sima útról. 61. Ha eljönnek hozzátok, mondják: Hiszünk! De bizony behatoltak a hitetlenséggel, ők azzal is jőnek ki. Allah jobban tudja, mit fedtek el 62. S látod, sokan közülük versengenek a bűnben, az ellenségeskedésben, s abban mit elnyelnek (uzsora) jogtalan. Fertő, mit tesznek. 63. Miért nem vetnek véget a rabbik és a papok bűnös beszédeiknek, s a jogtalan elnyelésnek? Fertő, mit művelnek. 64. Mondák a zsidók: Allah keze megbéklyózott. (S hanem) az ő kezük béklyóztatott meg, s (ők) átkoztattak meg azáltal, mit mondtak. Sőt, az Ő két keze, a kitárulkozó, úgy adományoz, ahogy akar. Hadd növekedjék sokukban közülük (azáltal), mi kinyilatkoztatott Néked Uradtól a zsarnokság s a hitetlenség. S Mi közéjük veténk az ellenségeskedést és a gyűlölködést a Feltámadás Napjáig. Mindahányszor háborúnak világát gyújták, Allah kioltá azt. Azon vannak a földön, hogy rontsanak, s Allah nem szereti a megrontókat. 65. S ha hitt volna az Írás Népe, s őrizkedett volna, hát levennénk róluk bűneiket, s bevezetnénk őket a gyönyörök Mennyeibe. 66. S ha megtartották volna a Tórát, az Újszövetségi Szentírást, s mi kinyilatkoztatott nékik Uruktól, hát táplálkozhatnának (mindabból), mi felettük és lábuk alatt (van). Van közöttük egy nemzet, mely mértéktartó, de sokan közülük bűn, amit tesznek. 67. Ó, Hírnök! Add át mi kinyilatkoztatott Néked Uradtól! S ha nem teszed, hát nem adod át a Tőle való küldetést. Allah megóv az emberektől. Íme! Allah nem vezeti a hitetlenek népét. 68. Ó, Írás Népe! Nincsen néktek semmitek, míg meg nem tartjátok a Tórát, az Újszövetségi Szentírást, s azt mi kinyilatkoztatott néktek Uratoktól. Hadd növekedjék sokukban közülük (azáltal), mi kinyilatkoztatott Néked Uradtól a zsarnokság, s a hitetlenség. S nincs búslakodás a hitetlenek népe felett. 69. Lám! Kik hisznek, s kik zsidók, szabeusok, keresztények, - kik hiszik Allahot és az Ítélet Napját, s jókat cselekszenek - hát nincs félelem rajtuk, s nem ők bánkódnak 70. Mert bizony vevénk Izrael fiainak egyezségeit, s küldénk hozzájuk a küldötteket. Mindahányszor eljött a küldött hozzájuk (azzal), mit önmaguk nem kívántak, hát egy részük megtagadtatott, s (más) részük leölettetett. 71. Arra számítának (Izrael fiai), hogy nem lészen kísértés, hát megvakulának, s megsüketülének. Majd megenyhült Allah irántuk, majd (mégis) sokan közülük (újra) vakok és süketek (lettek). Allah Látója annak, mit tesznek. 72. Mert bizony tagadnak, kik mondják: Íme! Allah, ő a Messiás, Mária fia. Mondá a Messiás (maga): Ó, Izrael fiai! Imádjátok Allahot, Uramat és Uratokat! Lám! Ki társat (bálványt) állít Allahnak, hát megtiltja néki Allah a Mennyországot, s hajléka a Pokol (lesz). A bűnösöknek nincs pártfogó. 73. Mert bizony hitetlenek, kik mondják: Íme! Allah a harmadik a háromból. S nincs Istenből, csak Egy Isten. S ha nem fejezik be, mit mondanak, hát megérinti őket, kik tagadnak közülük, a fájdalmas szenvedés. 74. S nem fordulnak-é enyhülésért Allahhoz, s esedeznek bűnbocsánatáért? Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 75. S nem (volt más) a Messiás, Mária fia, csak küldött. Bizony elmulának őelőtte (más) küldöttek. Az ő anyja jámbor (volt). Mindketten (földi) étket ettek. Lásd hogyan nyilvánítjuk ki nékik az igéket, majd lásd hogyan térnek ki. 76. Mondd: Imádjátok-é Allah helyett azt, mi nem bír számotokra kárral, sem haszonnal? Allah, Ő a Meghallgató, a Mindenttudó. 77. Mondd: Ó, Írás Népe! Ne erőltessetek hitvallástokban mást mint igazat, s ne kövessétek a nép vágyát, kik eltévelyedtek ezelőtt, s eltévelyítettek sokakat, s eltévelyedének a sima útról. 78. Megátkoztattak azok, kik tagadtak Izrael fiai közül Dávid, Jézus, Mária fia nyelve által, mert akadályoztak (másokat), és ellenségeskedtek. 79. Nem fékezték magukat a megtagadásban, hanem magasra emelték azt. Fertő, mit tettek. 80. Látsz közülük sokat, kik olyanokhoz fordulnak, kik hitetlenek. Fertő az, mit ők maguk előlegeznek meg önmaguknak. Allah haragja reájuk, s szenvednek ők mindörökkön örökké. 81. S ha hitték volna Allahot és a Prófétát, s mi kinyilatkoztatott Néki, hát nem vették volna őket patrónusnak, s hanem sokan közülük züllöttek. 82. Úgy fogod találni, hogy a hívők legesküdtebb ellenségei azok, kik zsidók, s a bálványimádók. Úgy fogod találni azok (állnak) legközelebb szeretetben azokhoz, kik hisznek, akik mondják: Keresztények vagyunk. Ez miáltal közöttük lelkészek és szerzetesek (vannak), s ők nem fellengzenek. 83. Midőn meghallák mi kinyilatkoztatott a Hírnöknek, látod, hogy szemük megtelik könnyel azáltal, mit megtudtak az Igazból, mondák: Urunk, hiszünk! Jegyezz minket a hitvallók közé! 84. S mit nékünk, hogy ne higgyük Allahot s azt, mi eljött hozzánk az Igazból? Sóvárgunk, hogy Urunk a jótét néppel együtt vezessen be. 85. Viszonzá Allah, mit mondtak, Mennyekkel, mely alatt folyók futnak, s ők abban mindörökkön örökké (időznek). Ez részesedése a megjavultaknak. 86. S azok, kik tagadnak és meghazudtolják kinyilatkoztatásainkat, azok a Pokol követői. 87. Ó, kik hisznek! Ne tiltsátok meg a jókat, mit megengedett Allah néktek, s ne hágjátok át a határt! Lám! Allah nem szereti a törvényszegőket. 88. Egyetek mindabból, mit Allah adott néktek megengedettként, jóként! S tartsátok számon Allahot, Akit ti hisztek. 89. Nem büntet titeket Allah azáltal, mi önkéntelen fogadalmatokban, hanem büntet titeket amiatt, mit megköttök hittel. Jóvátételül tápláljatok tíz szegényt átlagos módon, (abból) miből családtokat tápláljátok, avagy ruháztassátok őket, avagy szabadítsatok fel rabszolgát. S ki nem talál, hát böjtöljön három napot. Ez jóvátétele hiteteknek, ha megesküdtetek. Tartsátok hiteteket! Eképpen nyilvánította ki néktek Allah az Ő igéjét, hátha tán megköszönitek. 90. Ó, kik hisznek! Hanem a mámoros ital, a szerencsejáték, a fétisek s a varázslat (mind) becstelenség, a Sátán műve, hát vessétek félre, hátha tán boldogultok. 91. Hanem azt akarja a Sátán, hogy közétek ejtse az ellenségeskedést, a gyűlölködést a mámoros itallal, a szerencsejátékkal, s hogy akadályozzon titeket megemlékezéstekben Allahra, s az imádságban. Ti vagytok-é a (becstelenségnek) véget vetők? 92. Engedelmeskedjetek Allahnak, s engedelmeskedjetek a Hírnöknek, s vigyázzatok! Ha elfordultok, hát tudjátok, hogy a Mi Hírnökünknek (feladata) a nyilvánvaló üzenés. 93. Nem vétség azoknak, kik hisznek és jókat tesznek, amit étkeztek (azelőtt). Midőn nem őrizkedtek (nem) hittek, (nem) tettek jókat, majd őrizkedtek, s hittek, majd őrizkedtek, s megjavultak. Allah szereti a megjavulókat. 94. Ó, kik hisznek! Tegyen próbára titeket Allah valamelyest a vadászattal, mit kivívtok kezetekkel és dárdáitokkal, hogy megtudja Allah ki féli őt az ismeretlenben. S ki törvényt szeg ezek után, hát néki a fájdalmas szenvedés (jön el). 95. Ó, kik hisznek! Ne öljétek le a vadat, mikor ti zarándoklatot tartotok. Ki leöli azt közületek szánt szándékkal, hát térítsen meg (annyit), mint mit leölt, háziállatból. Ítélje ezt két törvénytudó közületek, kik úgy vezessék, mint felajánlást a Kába szentélyének, avagy mint jóvátételt. Tápláljon szegényeket, vagy egyenlően ezzel tartson böjtöt, hogy megízlelje, s felfogja dolgát, (mit tett). Feloldozza Allah, mi már megtörtént, de ki visszaesik, hát elégtételt vesz Allah tőle. Allah a Nagyszerű, a Megtorló. 96. Megengedett néktek a tengeri vad (hal) és étke, (ez) gondoskodás rólatok, s arról, ki a tengeren jár. S megtiltatott néktek a szárazföldi vad mindaddig, míg a zarándoklat tart. Tartsátok számon Allahot, Ő az, kinél összetereltettek. 97. Tevé Allah a Kábát, a Sérthetetlen Házat gyülekezési- és virrasztóhellyé embereknek, (s megírá) a Sérthetetlen Hónapot, a felajánlásokat, s a füzéreket. Ez (azért van), hogy megtudjátok: Allah tudja, mi az egeken, s mi a földön (van). Allah minden dolgok Tudója. 98. Tudjátok meg, hogy Allah szigorú Büntető, s hogy Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 99. S mit a Hírnöknek kell (tennie) nem más, mint a közvetítés. Allah tudja, mit kijelentetek, s mit elfedtek. 100. Mondd: Nem egyenlő a gonoszság a jóval, még ha (olyannyira) is tetszene néktek a sok gonoszság. Hát tartsátok számon Allahot, ó, megértés emberei, hátha tán boldogultok. 101. Ó, kik hisznek! Ne kérdezzetek a dolgokról, ha kijelentettek (azok) néktek, mert ez rosszat tesz néktek. S ha kérdeztek róla, midőn már a Korán kinyilatkoztatott, (hát ebben) kijelentetnek néktek. Allah feloldozza ezt, Allah Megbocsájtó, Irgalmas. 102. Bizony kérdezte ezeket már egy a nép előttetek, majd mégis hitetlenek lettek. 103. Nem jelölé ki (néktek) Allah Bahairát, Szaibát, Vaszijlát és Hámot (pogány tehénbálványok), hanem, kik tagadnak eszelik ki Allahra (ezt) a hazugságot, s többségük nem éri fel (ésszel). 104. Midőn mondva van nékik: Jöjjetek ahhoz, mit kinyilvánított Allah, s a Hírnökhöz! Mondák: Elég nékünk, miben megtaláljuk atyáinkat. Jaj nékik! Apáik nem tudtak semmit, s nem vezettettek. 105. Ó, kik hisznek! Magatokra tartozik önmagatok. Nem károsít titeket, ki eltévelyedett, ha vezetve vagytok. Allahhoz vezet vissza utatok mindahányotoknak, s Ő kihirdeti néktek azt, mit (valaha) tettetek. 106. Ó, kik hisznek! Legyenek köztetek tanúk midőn megjelenik egyikteknél a halál; midőn végrendelkezés(re kerül sor), hát kettő (tanú), kik törvénytudók közületek, avagy két másik, kik mások, mint ti (a másik törzsből), ha ti (éppen) a földet járjátok, s csapásként sújtott le reátok a halál. Számítsatok kettőjükre, miután imát (mondtak), esküdjenek meg Allahra, ha kétségetek lenne (mondván): Nem váltjuk ezt értékre (senki sem tud tőlünk hamis tanúvallomást venni), még ha a rokon lenne is, s nem fedjük el Allah tanúbizonyságát, mert bizony mi akkor vétkesek lennénk. 107. Ha bebizonyosodott, hogy kettőjük kiérdemelte a bűnt, hát két másik álljon helyükre azok közül, kik arra az elsőknél érdemesebbek. Hát kettőjük esküdjenek meg Allahra, (mondván): Tanúságtételünk igazabb, mint kettejük tanúságtétele, s nem szegjük meg (azt), mert különben mi lennénk a bűnösök. 108. Így helyesebb, ha az ő (Allah) arcára esküdnek, vagy félnek, hogy visszavétetik az eskü eskütételük után. Tartsátok számon Allahot, és halljátok: Allah nem vezeti a züllöttek népét. 109. Azon a Napon összegyűjti Allah a küldötteket, s mondja: Mi a választok? Mondják: Nincs nékünk tudásunk. Íme! Te vagy Tudója az Ismeretleneknek. 110. Mondá Allah: Ó, Jézus, Mária fia! Emlékezz kegyemre irántad s szülőanyád iránt, midőn megtámasztálak a Szent Lélekkel, hát beszélj az embereknek bölcsőben s férfikorban! Megtanítám néked az írást, a Bölcsességet, a Tórát, s az Újszövetségi Szentírást. S teremtéd agyagból a madáralakzatot az Én engedelmemmel, majd reá lehelettel, hát lészen az madár az Én engedelmemmel. S meggyógyítád a vakokat, leprásokat az Én engedelmemmel, feltámasztád a halottat az Én engedelmemmel. S Én visszatartám tőled Izrael fiait midőn te elhozád nékik a kinyilatkoztatásokat, s mondák, kik tagadnak közülük: Nem más ez, mint nyilvánvaló mágia. 111. Sugallánk a tanítványoknak, hogy higgyenek Bennem s az Én Hírnökömben. Mondák: Hiszünk és valljuk, hogy mi megbékéltek (muszlimok) vagyunk. 112. Mondák a tanítványok: Ó, Jézus, Mária fia! Képes-é Urad arra, hogy lebocsásson reánk (megterített) asztalt az égből? Mondá: Tartsátok számon Allahot, ha hívők vagytok. 113. Mondák: Enni akarunk arról, hát nyugtasd meg szívünket (általa), s mi tudjuk, hogy bizony igaz voltál hozzánk, s erről mi vallomást teszünk. 114. Mondá Jézus, Mária fia: Ó, Allah! Urunk! Bocsáss le reánk (megterített) asztalt az égből! (Ez) ünnep lesz nékünk elsőnktől az utolsónkig, bizonyságképpen Tőled. S gondoskodj rólunk! S te vagy a Legjobb Gondoskodó! 115. Mondá Allah: Lám! Lebocsájtom Én ezt reátok. S ki tagad közületek ezután, hát bizony megbüntetem (olyan) büntetéssel, (ahogy még) nem büntettem senkit sem a teremtmények közül. 116. Mondá Allah: Ó, Jézus, Mária fia! Te mondád-é az embereknek: Vegyetek engem és szülőanyámat két istennek Allah helyett! Mondá: Légy Dicső! Nem áll az nékem, hogy mondjam mihez nékem nincs jogom. Ha mondtam volna azt; bizony Te tudnád azt. Te tudod mi (van) a lelkemben, s én nem tudom, mi (van) a Te lelkedben. Íme, Te, csakis Te vagy Tudója az Ismeretleneknek. 117. Nem mondtam nékik, csak mit megparancsoltál nékem, (mondván): Imádjátok Allahot, Uramat, és Uratokat! Tanú voltam ellenük midőn közöttük forogtam. S midőn visszahívtál engem Magadhoz, hát Te lettél reájuk Felülvigyázó, Te, a minden dolgokra Tanú. 118. Ha megbünteted őket, hát lám, ők a Te szolgáid. S ha megbocsátasz nékik, hát íme! Te és csakis Te vagy a Nagyszerű, a Bölcs. 119. Mondá Allah: Ezen a Napon hasznot nyújt az igazaknak igazuk, övéik a Mennyek, mely alatt folyók futnak, ők abban mindörökkön örökké (tartózkodnak), az idők végezetéig. Megelégíti őket Allah, s ők is megelégítik Őt. Ez a hatalmas diadal. 120. Allahé az egek és a Föld Mindenhatósága, s mi bennük van. Ő Mindenre képes. . 6. szúra Jószág (Mekkai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Dicsőség Allahnak, Ki megteremtette az egeket és a földet, s megtevé a sötétséget s a világosságot. Majd kik tagadták Urukat, kiigazíttatnak. 2. Ő az, Ki titeket agyagból teremtett, majd elrendelte (néktek) a sorsot. A sors kijelölt Őnála, majd ti kétségbe vonjátok. 3. És Ő Allah az egeken és a Földön. Tudja titkotokat, arculatotokat (megnyilvánulásaitokat), s tudja mit elnyertek. 4. Nem jött el (még) hozzájuk az ige Uruk igéiből, csak úgy, ha ők annak ellenzői voltak. 5. Mert bizony meghazudtolták az Igazat, midőn az eljött hozzájuk, majd el fognak jőni a prófétálások, amit ők mindenképp megcsúfolnak. 6. Nem látják-é, hány nemzedéket pusztítottunk el előttetek, kiket úgy helyeztünk le a földre, ahogy még titeket sem helyeztünk, s reájuk küldtük az égből a záport, lehelyeztük a folyókat, mik alattuk futnak? Hát elpusztítánk őket bűneik által, s megalapítánk utánuk a másik nemzedéket. 7. S ha lebocsájtánk Néked (ó, Muhammad) az Írást pergamenen, hát megérintik azt kezükkel, s kik tagadnak, mondják: Nem egyéb ez mint nyilvánvaló mágia. 8. Mondják: Miért nem bocsájtatott le néki az angyal? Ha lebocsájtottuk volna az angyalt, hát elrendeltettek volna a dolgok, majd nem kaptak volna haladékot. 9. S ha lehelyeztünk volna egy angyalt, hát férfi alakjában helyeztük volna le őt, hadd ruházzuk fel őket azzal (a zavarodottsággal), mit viselnek. 10. Mert bizony megcsúfoltattak a küldöttek előtted, hát körülölelé azokat közülük, kik gúnyolódtak, saját csúfolódásuk. 11. Mondd: Haladjatok a földön, majd nézzétek hogyan akadályoznak a hazugok! 12. Mondd: Kié az mi az egeken és a földön (van)? Mondd: Allahé. Előírta Magának a kegyelmet, hogy összegyűjtsön titeket a Feltámadás Napján, amihez semmi kétség (sem fér). Akik elveszejtették önmagukat, azok nem hisznek. 13. S Övé mi az éjben, s mi a nappalban (van), s Ő a Meghallgató, a Mindenttudó. 14. Mondd: Vegyek-é mást, mint Allahot oltalmazónak? Teremtője az egeknek s a földnek. Ő az, ki táplál, de nem tápláltatik. Mondd: Elrendeltetett, hogy én legyek az első ki muszlimként megbékél (megtér). S ne légy (Ó, Muhammad) bálványimádó. 15. Mondd: Félek, ha felkelek Urammal (szemben), a büntetés (nem marad el) a Hatalmas Napon. 16. S ki elől (a büntetés) azon a Napon eltéríttetik, hát bizony az az Ő kegyelme, s az nyilvánvaló győzelem. 17. S ha megérint téged Allah a bajjal, hát nem enyhíti azt más, csak Ő. S ha megérint téged a jóval, hát Ő Mindenre képes. 18. Ő Teljhatalmú az Ő szolgái felett, és Ő a Bölcs, az Értesült. 19. Mondd (Ó, Muhammad): Mi az, mi a legnagyobb tanúságtételül? Mondd: Allah a Tanú köztem és köztetek. S sugallott nékem ez a Korán, hogy figyelmeztesselek titeket általa, s azt kit elér. Avagy tesztek-é tanúságot (amellett), hogy Allahhal van más isten (is)? Mondd: Nem vallom. Mondd: Hanem Ő az Egy Isten, s íme! Én ártatlan vagyok abban, amit mellé társítotok. 20. Azok, kiknek megadtuk az Írást tudják azt, ahogy tudják fiaik. Kik elveszejtik önmagukat, hát ők nem hisznek. 21. S ki bűnösebb annál, mint ki kieszel Allahra hazug szót, avagy meghazudtolja kinyilatkozásait? Lám! Nem boldogulnak a bűnösök. 22. S a Napon összetereljük őket mindahányan, majd mondjuk azoknak, kik társat állítottak (Allah mellé): Hol vannak társaitok, kiknek látszatát keltettétek? 23. Majd nem lészen zaklatásuk feltéve, ha mondják: Allah a mi Urunk, kit nem társítottunk (senki mellé). 24. Nézd, hogy hazudnak önmaguknak, s tévelyednek el azáltal, mit kieszeltek. 25. S közöttük (van), ki hallgat Téged, de Mi fátyolt helyezénk szíveikre, hogy (így) érjék fel (ésszel) azt, s füleikre a süketséget. S ha minden csodát látnak is, hát nem hisznek benne addig, míg el nem jőnek Hozzád vitára véled. Mondják, kik tagadnak: Ez nem más, mint az ősök mítosza. 26. S ők megakadályozzák azt, hogy ártsanak néki, csak önmaguknak (ártanak), s nem érzik. 27. S ha láttad volna, midőn állanak a Pokol (kapujában), s mondák: Ó! Bár visszatérhetnénk! Nem hazudtolnánk meg Urunk igéit, s hívők lennénk. 28. Sőt! Megjelent nékik, mit azelőtt elfedtek. S ha visszafordíttatnának, hát visszatérnének ahhoz, mi tiltott volt, s ők a hazugok. 29. Mondák: Ez nem volt más, mint evilági életünk, s mi nem leszünk feltámasztottak. 30. S ha láttad volna midőn megállának Uruk előtt! Ő mondá: Nem ez az igaz? Mondák: Bizony Urunk! Mondá: Hát ízleljétek meg a szenvedést miáltal tagadók voltatok! 31. Bizony vesztesek, kik meghazudtolják Allahhal a találkozót addig, míg el nem jő az Óra váratlanul, s mondják: Ó, borzalmas nékünk az, mit mellőztünk! S ők hátukon viselik terhüket, s bűnök azok, mik terhelik őket. 32. S nem más az evilági élet, mint játék és nevetség. Lakóhelyül a Túlvilág jobb azoknak, kik őrizkednek. Hát nem éritek-é fel (ésszel)? 33. Bizony tudjuk, hogy az mit mondanak elszomorít Téged, de ők nem hazudtolnak meg Téged, hanem kik bűnösök, azok veszik semmibe Allah igéit. 34. Mert bizony meghazudtoltattak a küldöttek előtted, s ők állhatatosak voltak abban, miben meghazudtoltattak s üldöztettek mindaddig, míg meg nem adtuk nékik pártfogásunkat. S nincs visszájára fordítója Allah szavainak. S bizony eljött már Hozzád a küldöttek híre. 35. S ha nagyképűség, mit veled szemben tanúsítanak, ha képes vagy hát keress lejáratot a földbe, avagy lépcsőt az égre, s így adj nékik bizonyságot. Ha Allah akarja, hát összegyűjti őket az útmutatásra. Hát ne legyetek tudatlanok! 36. Hanem azok fogadnak be, kik hallanak. S a halottakat feltámasztja Allah, majd őhozzá téríttetnek meg. 37. Mondák: Miért nem nyilváníttatott ki reá a bizonyság Urától? Mondd: Allah Képes arra, hogy bizonyságot nyilvánítson ki, hanem legtöbbjük nem tudja. 38. Nincs földön járó lény, sem mi két szárnyon repül, mi ne alkotna hozzátok hasonlatos társadalmat. Nem mellőztünk az Írásból semmit. Majdan Uruknál összetereltetnek. 39. Azok, kik meghazudtolták kinyilatkozásainkat süketek s némák a sötétségben. Kit akar, Allah eltévelyít, kit akar, ráhelyezi őt az egyenes ösvényre. 40. Mondd: Látjátok-é magatokat, hogy jő el hozzátok Allah büntetése, vagy jő el hozzátok az Óra? Hívtok-é mást mint Allahot, ha igazak vagytok? 41. Sőt! Csak Őt hívjátok segítségül (a bajban), s Ő felfedi azt, ami miatt segítségül hívjátok, ha ő akarja. S (akkor már) elfelejtitek, mit társítottatok (Őmellé). 42. Mert bizony elküldtünk (küldötteket) a nemzetekhez, kik előtted valának, s vevénk őket a nyomorba, s csapásba, hátha tán megalázkodnak. 43. S csak ha eljő hozzájuk a mi sanyargatásunk, alázkodnak meg! Hanem szívük megridegült, s feldíszítette nékik a Sátán, mit tettek. 44. Midőn elfelejték miáltal említve voltak, hát Mi kitáránk nékik a mindeneknek kapuit, mígnem örülni (kezdtek) annak, mi megadatott nékik, (s akkor) vevénk őket váratlanul, s lám! ők a meglepettek. 45. S levágattatik maradványa a népnek, mely bűnösek. Dicsőség Allahnak, a Világok Urának. 46. Mondd: Láttátok-é, hogy Allah elveszi hallástokat, látástokat, s megpecsételi szíveteket? Ki Isten más, mint Allah, Ki megadja néktek ezt? Nézd, hogyan jelenítjük meg a kinyilatkoztatásokat, majd ők kitérnek! 47. Mondd: Láttátok-é magatokat, hogy jött el hozzátok Allah büntetése váratlanul avagy nyilvánvalóan? Elpusztíttatik-é más, mint a bűnösök népe? 48. Nem küldtünk küldötteket, csak olyanokat, kik hirdetők, s figyelmeztetők is voltak. S ki hisz és jókat tesz, hát nem félnek, s nem ők bánkódnak. 49. S kik meghazudtolták kinyilatkozásainkat, szenvedés kínozza őket, miáltal züllesztettek. 50. Mondd (ó, Muhammad): Mondd: Egyenlő-é a vak a látóval? S nem gondolkodtok-é? 51. Figyelmeztesd ezzel azokat, kik félnek, hogy összetereltetnek Urukhoz. Nincs számukra őnélküle patrónus, sem közbenjáró, hátha tán őrizkednek. 52. S ne űzd el azokat, kik Urukat hívják reggel és este, (kik) az Ő orcájának fényességét akarják. Terád ők nem számíthatnak egyáltalán, s te sem számíthatsz őrájuk egyáltalán. S ha kiűzöd őket, hát bűnös vagy. 53. S eképpen tesszük próbára (az embereket), egyiket a másikával, hogy mondják: Ezek-é azok, kikre Allah (kiváltsága szállt) közülünk? S nem Allah az, ki Legjobb Ismerője azoknak, kik köszönetet mondanak? 54. S midőn eljőnek hozzád azok, kik hiszik kinyilatkozásainkat, hát mondd: Béke reátok! Megírta Uratok Magára a kegyelmet, s az, ki köztetek rosszat tett tudatlanságból, majd megbánta ezután, s jókat cselekszik, hát lám! Ő a Megbocsájtó, a Könyörületes. 55. Eképpen részletezzük a kinyilatkoztatásokat, hogy megnyilvánuljon a gaztevők útja. 56. Mondd: Megtiltatott nékem, hogy imádjam azokat, kik arra hívnak, mi Allah nélküli. Mondd: Nem követem vágyaitokat, mert bizony eltévelyednék, s én nem lennék a vezetettek között. 57. Mondd: (Várom) a bizonyságot az Uramtól, ti meghazudtoltátok Őt. Nem tőlem függ az, amit siettetnétek. Az ítélet csak Allahé. Ő elmeséli az Igazat, s Ő a Legjobb Döntőbíró. 58. Mondd: Ha tőlem függne az, amit siettetnétek, akkor köztem és köztetek lenne a döntés. Allah a Legjobb Tudója a bűnösöknek. 59. S Őnála vannak az ismeretlenség kulcsai, s nem ismeri azt, csak Ő. Ő tudja, mi van a szárazföldön s a tengeren. S nem hullik le a levél úgy, hogy Ő azt ne tudná, sem gabonaszem a sötétségben a földre, s nincs nedvesség, sem szárazság, csak (úgy, ahogy) a nyilvánvaló írásban (feljegyeztetett). 60. S Ő az, ki elmúlaszt titeket az éjjel, s tudja, mi sértett meg titeket nappal. Mikor feltámaszt titeket, hogy elrendeltessék a kijelölt sors. Majd Őhozzá (vezet) visszautatok, majd kihirdeti, mit tettetek. 61. S Ő Teljhatalmú az Ő szolgái felett. S elküldi reátok az őrizőket addig míg el nem jő egyikőtökhöz a halál. S a Mi küldötteink (angyalaink) elmulasztják őt, s ők nem mellőznek (senkit). 62. Majd visszakerülnek (az emberek) Allahhoz, Felségükhöz, az Igazhoz. Csak az Övé az ítélkezés, s Ő a számvetők leggyorsabbja. 63. Mondd: Ki szabadit meg titeket a szárazföld, s tenger sötétjétől? Hivjátok Őt alázattal, rejtve (mondván): Ha megmenekíttetünk ettől, hát hálaadók leszünk. 64. Mondd: Allah megszabadít titeket attól, s minden gyötrelemtől, majd ti társat állítotok (Néki). 65. Mondd: Ő képes arra, hogy elküldje reátok a szenvedést fentről, avagy lábaitok alól, vagy felruházzon titeket a viszálykodással, s megízlelteti néhánytokkal néhányuk zsarnokságát. Nézd, hogy jelenítjük meg a kinyilatkoztatásokat, hátha tán felfogják! 66. Meghazudtolta azt néped (ó, Muhammad), s az (pedig) az Igaz. Mondd: Nem vagyok én néktek az, kire hagyatkozzatok. 67. Minden hirdetésnek (megvan a maga) időszaka, s (ezt) ti meg fogjátok tudni. 68. Ha látod azokat, kik beléártották magukat kinyilatkozásainkba, hát állj szembe vélük addig, míg más beszédbe nem avatkoznak (kezdenek). S ha a Sátán miatt belefelejtkezel a beszélgetésbe, amint emlékezel (észreveszed), ne maradj a bűnösök népével. 69. S nem tartoznak semmi elszámolással azok, kik őrizkednek, csak emlékezzenek (vegyék észre), tán őrizkednek. 70. S pártolj el azoktól, kik hitvallásukat játéknak, nevetségnek veszik, s elámítja őket az evilági élet! Hát emlékeztess arra, hogy elkárhoztatik a lélek azáltal, amit elnyert! Nincs néki Allah helyett patrónusa, sem közbenjárója, s ha kárpótlást nyújt, hát egy ellenszolgáltatás sem fogadtatik el tőle. Ezek azok, kik elkárhozták azt, mit elnyertek. Rájuk fortyogó ital, s fájdalmas szenvedés vár, miáltal tagadtak. 71. Mondd: Esdeklünk-é Allah helyett ahhoz, mi nem használ nékünk, s nem is árt nékünk, és sarkon fordulunk-é, miután Allah vezetett minket, akár az, kit elképesztettek a Sátánok a földön, s megszállottá tették? Az ő társai hívják őt az útmutatásra (mondván): eljössz hozzánk? Mondd: Íme! Allah útmutatása az az (igazi) útmutatás, s az megparancsolja nékünk, hogy béküljünk meg a Világok Urában. 72. Tartsátok meg az imát, s tartsátok számon Őt, s Ő az, Kihez összetereltettek. 73. Ő az, ki az egeket és földet teremtette az Igazzal. S azon a Napon mondja (Allah): Légy, s lészen! Mondása az Igaz, s Övé a Nap Mindenhatósága, (midőn) megfúvatnak a harsonák. Tudója az Ismeretlenségnek s a Láthatónak, s ő a Bölcs, az Értesült. 74. Mondá Ábrahám atyjának, Ázárnak: Veszel-é bálványt istenül? Lám! Én látlak téged és népedet a nyilvánvaló tévelygésben. 75. S eképpen mutatánk meg Ábrahámnak az egek és a föld királyságát, hogy legyen a bizonyosak közül való. 76. Midőn reá sötétedett az éj, meglátá az égitestet (csillagot). Mondá: Ez az én Uram! S midőn letűnt, mondá: Nem szeretem a letűnőket. 77. S midőn meglátá a Holdat felkelni, mondá: Ez az én Uram! S midőn letűnt, mondá: Amíg nem vezet engem Uram, az eltévelygő népből vagyok. 78. S midőn meglátá a Napot felkelni, mondá: Ez az én Uram! Ez a Legnagyobb! S midőn letűnt mondá: Ó, nép! Íme! Én ártatlan vagyok abban, mivel (őt) társítjátok. 79. Íme! Fordítám arcom afelé, ki megalkotá az eget és a Földet becsülettel, s én nem vagyok a bálványimádók közül (való). 80. S az ő népe vitába elegyede véle. Mondá: Vitatkoztok-é vélem Allahról, pedig Ő vezetett engem? S nem félek egyáltalán attól, mivel társítjátok Őt, hacsak Uram nem akarja. Bőséges az én Uramnak mindenről a tudása. Hát nem emlékeztek-é? 81. S hogyan féljek (attól), mit (néki) társul állítottatok, s ti nem féltek társat állítani Allahnak, s olyat, kit Ő nem bocsájtott le reátok hatalommal? S melyik a két csoport közül igazabb a bizonyságban? (Mondjátok), ha tudjátok! 82. Kik hisznek, s nem öltöztetik hitüket bűnbe, hát azoké a bizonyosság, s ők jól vezetettek. 83. Ez a mi érvünk: megadtuk azt Ábrahámnak népével szemben. Azt emeljük fokokra, kit akarunk. Lám! Urad Bölcs, Mindenttudó. 84. S adományozánk néki Izsákot, Jakabot, s mindkettőt vezettük, s Noét, kit mi azelőtt vezettünk, s utódait: Dávidot, Salamont, Jóbot, Józsefet, Mózest, Áront. Eképpen jutalmazzuk a megjavultakat. 85. S Zakariást, Jánost, Jézust és Éliást, mindannyian jótevők. 86. S Izmáelt, Illést, Jónást és Lótot. Mindannyiokat kiváltságunkban részesítettük a teremtmények felett. 87. S atyáik, utódaik, s testvéreik közül is. Kiválasztánk őket, s vezeténk őket az Egyenes ősvényen. 88. Ez Allah útmutatása, azt vezeti általa, kit akar az Ő szolgálói közül. S ha ők társat állítanak (őmellé), hát omoljék össze az, mit tettek. 89. Azok ők, kiknek adtuk az Írást , az ítélkezést, s a hirdetést. S ha ők megtagadták ezt, hát bizony ráhagyjuk azt a népre, (kik) nem lesznek ennek tagadói 90. Azok ők, kiket Allah vezet, hát vezettetésüket tartsd magad előtt. Mondd (ó, Muhammad): Nem kérek tőletek érte bért. Íme! Ez nem más, mint Emlékeztetés a teremtményeknek. 91. S nem mérték fel Allahot, az Ő valós képességét, midőn mondák: Nem nyilatkozott ki Allah a halandóknak semmit. Mondd: Ki kinyilatkoztatta az Írást, mely eljött Mózesnek világosságként és útmutatásként az embereknek, hát ti pergamenre helyeztétek azt, hogy kinyilvánítsátok, de sokan elpalástoljátok azt. Megtanítottatok arra, mit nem tudtatok ti, sem atyáitok. Mondd: Allah. Majd hagyd őket gáncsoskodásukban játszani! 92. Ez az Írás, mit megáldva bocsájtottunk le, megerősítve azt, mi azelőtt kinyilatkoztatott, hogy figyelmeztesd a települések (Mekka) nemzetét, s kik körülöttük (élnek). Azok (ők), kik hisznek a túlvilágban, hiszik azt, s ők imádságaikat megtartják. 93. S ki bűnösebb annál, mint ki hazug szót eszel ki Allahra, s mint ki mondja: reám sugaltatott, s nem sugaltatott reá semmi. S ki mondja: olyat fogok kinyilvánítani, mit Allah nyilvánított ki. Ha láttad volna, midőn a bűnösök haláltusában, s az angyalok kinyújták kezüket, mondván: Bocsájtsátok ki lelketeket! Azon a Napon ők megfizettetnek a lealacsonyodás gyötrelmével, miáltal Allahra mást mondtak, mint az igazat, s az Ő igéit lekicsinyelték. 94. Mert bizony eljövének egyenként, ahogy teremténk őket legelőször, s hátatok mögött hagyják azt, mit nékik adományozánk, s nem látjuk vélük közbenjáróikat, kiket igényeltek, hogy ők bennük társakká legyenek. Mert bizony a szakadás (van) köztük, s eltévelyítette őket az, mit igényeltek. 95. Lám! Allah a gabonaszem, s a mag megrepesztője. Kihozza az élőt a halottból, s kihozója a halottnak az élőből. Ez Allah, hát hogyan ferdülhettek el? 96. Meghasítója a reggelnek, s Ő megtevé az éjszakát lenyugvásra, a Napot, Holdat számvetésre. Ez hát mértéke a Nagyszerűnek, a Mindenttudónak. 97. Ő az, ki kijelölé a csillagokat néktek, hogy vezettessetek általa a szárazföld és a tenger sötétjében. Bizony Mi részletezénk az igéket a népnek, mely tud. 98. S Ő az, ki megalkotott titeket egyetlen lélekből, s (adott) tartózkodó helyet, s nyughelyet. Bizony Mi részletezénk a kinyilatkoztatásokat a népnek, mely felfogja. 99. Ő az, ki lebocsájtá az égből a vizet, s Mi kibujtatánk általa mindenféle növényt, s kihozánk belőle a zöldet, miből kihozzuk az összefűzött gabonaszemet s a datolyapálmát az ő porából; füzéreket, fürtöket, s szőlőskerteket, olivát, gránátalmát s ehhez, vagy máshoz hasonlóakat. Nézzetek gyümölcsére, midőn gyümölcsöznek, s érésére! Íme! Ezekben (vannak) az igék a népnek, kik hisznek. 100. S ők megtevék Allahnak társakként a dzsinneket, (kiket) Ő teremtett, s hamisan tulajdonítának Őnéki fiakat, s lányokat tudástalanul. Legyen Ő Dicső, s kiemelkedett azok közül, mit néki írnak. 101. Teremtője az egeknek és a Földnek! Hogyan legyen Őnéki gyermeke, nem lévén Néki hitvestársa, s megalkotta Ő a mindent. S Ő a Minden Dolgok Tudója. 102. Ez Allah, Uratok. Nincs Isten csak Ő, a mindenek Megteremtője, hát imádjátok Őt. S ő mindenre felügyel. 103. S nem éri el Őt a látás, de Ő eléri a látást. Ő a Jó, az Értesült. 104. Bizony eljöttek hozzátok a szemmel látható (bizonyságok) Uratoktól, s ki nézi azt, hát az magának tudhatja, s ki vak, hát (csak) reá (tartozik). S Én nem vagyok a ti megtartótok. 105. S úgy jelenítjük meg a kinyilatkoztatásokat, hogy mondhassák (neked, ó, Muhammad): kitanultad. S kinyilvánítjuk azt a népnek, mely tud. 106. Kövesd mi néked sugalltatott Uradtól! Nincs Isten csak Ő, szállj szembe a bálványimádókkal! 107. Ha akarná Allah, hát nem imádnának bálványokat. S nem tevénk meg Téged az ő megtartásukra, s nem vagy Te az nékik, kire hagyatkozzanak. 108. S ne becsméreljétek azokat, kik (imára) hívnak Allahon kívül más (istenség) tiszteletére, mert (akkor) ők (is) becsmérlik Allahot ellenségként, tudatlanul. Eképpen szépíténk meg minden nemzet tetteit, majd Urukhoz (vezet) visszaútjuk, s kihirdettetik nékik az, mit tettek. 109. S esküt tesznek Allahra hitük törekvésével, hogy ha eljönne nékik az ige, hát hinnének benne. Mondd: Hanem az Igék Allahnál (vannak). És mi érezteti veletek azt, hogy mikor azok eljönnek, ők nem hisznek? 110. Kiforgatjuk szívüket s látásukat, amiért nem hittek benne elsőre, s meghagyjuk őket makacsságukban vakon. 111. S ha Mi lebocsájtanánk nékik az angyalokat, s a halottak beszélnének hozzájuk, s összeterelnénk ellenük mindent sorban, (hát) nem hinnének, hacsak Allah nem akarja. De legtöbbjük tudatlan. 112. Eképpen jelölénk ki minden prófétának ellenséget: az emberek Sátánjait, dzsinneket, (kik) sugallják, egyik a másikának, az ámító beszédet fortélyként. Ha akarná Urad, nem tennék ezt, hát hagyd meg őket (abban) mit kieszeltek. 113. S hadd hajoljon efelé szívük azoknak, kik nem hisznek a Túlvilágban, s hadd egyezzenek ki ebben, s hadd nyerjék el azt, minek ők elnyerői. 114. Vágyom-é másra, mint Allahra ítélkezőnek, s Ő az, Ki kinyilvánította néktek az Írást részleteiben? S azok, kiknek adtuk az Írást, tudják, hogy az az Uradtól nyilváníttatott ki az Igazzal. Hát ne legyetek az ingatagok közül (valók)! 115. Bevégeztetett Urad Szava igazon s igazsággal. Nincs megváltoztatója az Ő szavainak. S Ő a Meghallgató, a Mindenttudó. 116. Ha engedelmeskedsz legtöbbnek a földön, (hát ők) letérítenek Allah útjáról. S (ők) nem követik, csak a (sejtést) s ők nem mások, mint találgatók. 117. Íme! Urad, Ki a legjobban tudja, ki tévelyedett le útjáról, s Ő a Legjobb Tudója a vezetetteknek. 118. Hát egyetek abból, mi fölött Allah neve megemlíttetett, ha kinyilatkoztatásainak hívői vagytok. 119. Mit néktek nem enni abból, mi fölött Allah neve megemlíttetett; s bizony részletezé néktek, mi megtilttatott néktek, hacsak nem kényszerültök reá. Lám! Sokan tévelyednek el vágyaik által, tudatlanul. Lám! Urad Legjobb Tudója a törvényszegőknek. 120. S hagyjatok fel a vétek látszatával, s annak mivoltával. Lám! Kik kiérdemlik a vétket, viszonzásul megkapják, mit elnyertek. 121. S ne egyetek abból, mi fölött nem említtetett meg Allah neve, s ez irtóztató. Íme! A Sátánok hadd sugalljanak patrónusaiknak, hogy vitába menjenek véletek. S ha engedelmeskedtek nékik, hát bálványimádók vagytok. 122. Az, ki halott volt, s feléleszténk őt, s világosságot helyezünk le néki, (hogy) járjon általa az emberek között olyan-é, mint az, ki a sötétségben (jár), s ebből nincs kijárása? Eképpen díszíttetett fel a hitetleneknek az, mit tettek. 123. S eképpen helyezénk le minden településre komoly bűnözőket, hogy ármányt szőjenek bennük. De nem szőnek ármányt, csak önmaguk ellen, s nem érzik. 124. Midőn eljöve hozzájuk a bizonyság, mondák: Nem hiszünk addig, míg meg nem adatik nékünk az, mi megadatott Allah küldötteinek. Allah a Legjobb Tudója annak, hogy kire helyezze küldetését. S Ő lesújt azokra, kik bűnöztek. S megszégyenítés (vár) Allahnál, s szigorú büntetés, miáltal ármányt szőttek. 125. S az, kit Allah akar, hogy vezessen, hát (annak) ő szélesre tárja az ő keblét, a megbékélésre (iszlámra). S kit Ő akar, hogy eltévelyedjék, hát (annak) szűkké, keskennyé teszi annak kebelét, mintha az az égre mászna. Eképpen jelöli ki Allah a gyalázatot azokra, kik nem hisznek. 126. S ez Urad egyenes ösvénye. S bizony részletezénk a kinyilatkoztatásokat a népnek, mely megemlékezik. 127. Számukra a békesség lakóhelye (van) Uruknál. S ő Patrónusa azoknak abban, mit tettek. 128. Azon a Napon összetereli őket mindahányukat, (mondván): Ó, dzsinnek gyülekezete! Bizony sok embert elcsábítatok. S mondák híveik az emberek közül: Urunk! Hasznot hoztunk egyike a másikának, s elérkezett az időnk, mit Te kijelöltél nékünk. Mondja Ő: A Pokol a ti otthonotok, s abban (tartózkodtok) mindörökkön örökké, kivéve az, (kinek) Allah (mást) akar. Lám! Urad a Bölcs, a Mindenttudó! 129. S eképpen tevénk patrónusokká egyeseket a bűnösök közül a többi fölött azért, mit elnyertek. 130. Ó, dzsinnek és emberek gyülekezete! Nem jöttek-é el hozzátok a küldöttek közületek, (hogy) előadják néktek az Én Igéimet, s (hogy) figyelmeztessenek titeket a találkozóra azon a Napotokon? Mondák: Magunk ellen voltunk. S megszédíté őket az evilági élet, s maguk ellen vallanak, hogy ők voltak a tagadók. 131. S ez (azért van), mivel Urad nem volt elpusztítója a településnek a bűn által, (míg) lakói tudatlanok (voltak). 132. S mindegyikőjük aszerint (kapja) a rangját, mit tett. S nem Urad az, Ki tudatlan arról, mit tesznek. 133. Urad a Korlátlan, a Kegyelmes. Ha ő akarja elmeneszt titeket, s az következik utánatok, mit ő akar, más nép magvából. 134. Íme! Mit ígértek, hát eljő, s ti nem kerülhetitek el. 135. Mondd (Ó, Muhammad): Ó, nép! Műveljétek azt, mi lehetőségtek. Íme! Én is tevékenykedem. S meg fogjátok tudni, kinek teljesedik be a (túlvilági) lakhely. Lám! A bűnösök nem boldogulnak. 136. S ők megtevék Allahnak abból, mit Ő alkotott, a terményből s a jószágból, a részt, s mondják: Ez Allahé! - látszatkeltésük által - s ez, a társainké (bálványoké). S mi társaiké (bálványaiké), hát nem éri el Allahot, s mi Allahé, hát az társaikhoz elér. Fertő, amint ítélnek. 137. S eképpen szépítik sokaknak a bálványimádók közül gyermekeik megölését az ő bálványaik, hogy visszavessék őket, s reájuk ruházzák hitvallásukat. Ha Allah akarná, hát nem tennék ezt, de rájuk hagyja, mit kieszeltek. 138. Mondák: Eme jószág és termény tilos. Nem táplálkozhat belőle senki, csak kit mi akarunk - látszatkeltésük által - a jószág, minek háta megtiltatott (amire tilos felszállni), s a jószág, mi fölött nem említik meg Allah nevét. (Ez) kieszelés őellene. S Ő viszonozza nékik azt, mit kieszeltek. 139. Mondák: S mi ezen jószágnak hasában van, hát készen áll a férfiainknak és megtiltatott feleségeiknek. S ha elmúlva (jönne világra), hát ők ebben részesek. S ő majd viszonozza nékik jegyeiket. Lám! Ő Bölcs, Mindent tudó. 140. S veszítenek, kik megölék gyermekeiket félkegyelműen, tudatlanul, s megtilták, mit Allah adott nékik, kieszelve (hazug szót) Allahra. Bizony eltévelyedtek, s ők nem vezetettek. 141. S ő az, ki megalkotá a Mennyeket fellugasozva, s nem fellugasozva, s a datolyapálmát, a különböző ízű terméseket, az olivát, a gránátalmát, s mi ehhez és máshoz hasonló. Egyétek gyümölcsét, midőn gyümölcsöznek, s adjátok meg a betakarítás napjának járandóságát, s ne tékozoljatok! Lám! Ő nem szereti a tékozlókat. 142. S a jószágból mi terhet von, s mi éteknek (való). Egyetek abból, mit Allah adott néktek, s ne kövessétek a Sátán lépteit! Lám! Az néktek nyilvánvaló ellenségtek. 143. Nyolc(at teremtett) párban: birkából kettőt, kecskéből kettőt. Mondd: Megtiltotta-é Ő néktek a két hímet vagy a két nőstényt, avagy, mit a két nőstény méhe befogadott? Hirdessétek ki nékem tudással, ha igazak vagytok. 144. S a tevéből kettőt, s a tehénből kettőt. Mondd: Megtiltotta-é Ő néktek a két hímet, vagy két nőstényt, avagy mit a két nőstény méhe befogadott? Avagy tanúi voltatok, midőn elrendelte néktek ezt Allah? S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót, hogy eltévelyítse véle az embereket tudatlanul. Íme! Allah nem vezeti a bűnösök népet. 145. Mondd: Nem találom meg abban, mi nékem sugalltatott a tiltottat az evőre, hogy (ne) egye azt, kivéve ha az tetem, kiömlő vér vagy disznóhús, mert az irtóztató, avagy gyűlöletes, mi nem Allahnak szentelt. S ki rákényszerül, (de) nem vágyból, sem törvényszegésből, hát íme! Urad Megbocsátó, Könyörületes. 146. Azoknak, kik zsidók, megtiltánk mindent mi körmös (állat). A tehénből s a birkából megtiltottuk nékik azok faggyúját, kivéve, ha az nem azok hátán, zsigerein viseltetett, avagy mi csonttal keveredett. Emígy viszonozzuk nékik lázadásukat. S lám! Mi Igazak vagyunk. 147. S ha meghazudtolnak Téged (ó, Muhammad) hát mondd: Uratok kegyelmes, Mindent Átfogó, s nem vonja vissza haragját a bűnözők népéről. 148. Azok, kik bálványt állítottak mondják: Ha Allah akarta volna, nem állítottunk volna bálványt, sem atyáink, s nem tiltott volna meg nékünk semmit. Eképpen hazudtak azok, kik előttük voltak, addig, míg meg nem ízlelték haragunkat. Mondd: Van-é néktek tudástok, hogy azt számunkra kibocsájtsátok? Íme! Nem követitek, csak mit elgondoltok. Lám! Ti csak találgattok. 149. Mondd: Allahé a végső érv, s ha akarta volna, hát mindahányatokat vezette volna. 150. Mondd: Állítsátok ki tanúitokat, kik vallják, hogy Allah ezt megtiltotta. S ha vallják, hát ne valljatok vélük! S ne kövesd vágyaikat azoknak, kik meghazudtolták kinyilatkozásainkat, s azokat, kik nem hiszik a Túlvilágot, s ők Urukat (mással) egyenlőnek tartják. 151. Mondd: Jöjjetek, felolvasom, mit Uratok megtiltott nektek: hogy ne állítsatok Őnéki semmiféle társat, tegyetek jót a szülőkkel, s ne öljétek le gyermekeiteket az ínség miatt - mit tinéktek adtunk őértük -, s ne közeledjetek a ledérekhez sem nyilvánvalóan, sem leplezve. S ne öljétek le a lelket, mit Allah megtiltott, kivéve joggal. Ezt rendelé el Ő néktek, hátha tán feléritek (ésszel). 152. Ne közeledjetek az árva vagyonához, kivéve azzal, mi néki jobb addig, míg el nem éri érettségét! Adjátok meg a teljes mértéket és súlyt igazsággal! Ne bízz meg senkit, csak azzal mi képessége! S ha mondotok (valamit), hát teljesítsétek, még ha az egy rokon (kárára is válik), s Allah szövetségét megtartsátok! Ezt rendelé el Ő néktek, hátha tán emlékeztek. 153. S ez az Én egyenes ösvényem, hát kövessétek azt! S ne kövessetek (más) utakat, mert (ezek) leválasztanak titeket az Én utamról. Ezt rendelé el Ő néktek, hátha tán őrizkedtek. 154. Majd Mi megadtuk Mózesnek az Írást, mi teljes, azok számára, kik jótét (lelkek), s a magyarázatát minden dolognak útmutatásként, kegyelemként, hátha tán a találkozót Urukkal hiszik. 155. Ez az Írás, mit Mi megáldva bocsájtottunk le, hát kövessétek azt, s őrizkedjetek, hátha tán kegyelmet nyertek. 156. Hát mondjátok: Hanem az Írás két közösségnek nyilvánított ki (csak) előttünk, s mit ők tanultak, mi aziránt figyelmetlenek voltunk (ez idáig). 157. Avagy mondjátok: Ha az Írás nékünk nyilváníttatott volna ki, hát mi náluk jobban vezetettek lennénk. Mert bizony eljöve a bizonyság hozzátok Uratoktól, az útmutatás, s a kegyelem. S ki bűnösebb annál, mint ki meghazudtolja Allah igéit, s szembeszáll vélük? S szenvedéssel jutalmazzuk azokat, kik szembeszállnak igéinkkel azért, amiért szembeszálltak. 158. Nem arra várnak-é csak, hogy eljöjjenek hozzájuk az angyalok, avagy eljöjjön Urad, vagy eljöjjön Urad néhány jele? Azon a Napon eljő Urad néhány jele, (s az ebbe vetett) hit nem használ a léleknek, ki nem hitt azelőtt (az evilágon), avagy ki elnyerte annak (a jelnek) hitében a jót. Mondd: Várjatok! Lám! Mi (is) várunk. 159. Íme! Azokhoz, kik különváltak hitüktől szakadárként, ne legyen semmi közöd! Hanem dolgaik Allahhoz (térnek meg), majd Ő kihirdeti nekik azt, mit tettek. 160. S ki (hívő) eljő a jóval, hát azé tízannyi az olyanból (jutalomból), s ki eljő a rosszal, hát nem viszonoztatik, csak ugyanazzal, s ők nem lesznek megrontva. 161. Mondd: Lám! Elvezetett engem az Uram az Egyenes Ösvényre, (hol) a helyes hitvallás, (mi) Ábrahám tisztes felekezete, s ő nem volt bálványimádó. 162. Mondd: Lám! Imám, áldozatom, életem és halálom Allahé, a Világok Uráé. 163. Nincs társa Néki. Ez, mi nékem parancsoltatott, s én vagyok a megbékélő muszlimok elsője. 164. Mondd: Vágyom-é másra, mint Allahra Úrnak, s Ő a Mindenség Ura! S minden lélek csak azt nyeri el, mi az övé, s nem viseli a terhet hordó más terhét. Majd Uratokhoz (vezet) visszautatok, s Ő kihirdeti néktek azt, miben különböztetek. 165. Ő az, Ki helytartókká tett titeket a földön, s egyikteket a másik fölé emelte fokozatokkal, hogy próbára tegyen titeket abban, mit néktek adott. Íme! Urad a Gyors Bűntető, s lám! Ő a Megbocsátó, a Könyörületes. . 7. szúra Magaslatok (Mekkai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mim. Szad. 2. Az Írás kinyilatkoztatott Néked, hát ne legyen kebledben levertség miatta, hát figyelmeztess általa, s (ez) emlékeztető azoknak, kik hisznek. 3. Kövessétek mi kinyilatkoztatott néktek Uratoktól, s ne kövessetek oltalmazókat Rajta kívül! Kevés az, mire emlékeztek. 4. S hány települést pusztítánk el, s eljött oda haragunk éjszakai álmukban, avagy (amint) délután lenyugodtak. 5. S nem volt mentségük, midőn eljött hozzájuk haragunk, csak azoknak, kik mondták: Íme! Mi bűnösök voltunk. 6. Hát kérdezzük meg azokat, kikhez küldetett, s kérdezzük meg a küldötteket! 7. Hát elbeszéljük nékik (az esetet) tudással, s Mi nem hiányoztunk (midőn az megtörtént). 8. A megmérettetés azon a Napon az igaz. S ki megmérettetésekor nehéznek (bizonyul), hát azok boldogulnak. 9. S az, ki megmérettetéskor könnyűnek (bizonyul), hát azok elveszejtették önmagukat miáltal kinyilatkoztatásainkat megrontották. 10. Mert bizony elhelyezénk titeket a földön, s kijelölénk számotokra a megélhetést. Kevés az, mit megköszöntek. 11. Mert bizony megteremténk titeket, majd képre formáltunk titeket, majd mondánk az angyaloknak: Boruljatok le Ádámnak! Hát leborultak, kivéve Ibliszt, ki nem volt a leborulók közt. 12. Mondá (az Úr): Mi tart vissza téged attól, hogy leborulj, midőn én megparancsoltam néked? Mondá (Iblisz): Én jobb vagyok nála. Te tűzből teremtettél engem, s őt agyagból teremtéd. 13. Mondá (az Úr): Hát szállj le innen, s nem lehet néked, hogy dölyfösködj, hát ki innen! Íme! Te a lealacsonyultak közt vagy. 14. Mondá (Iblisz): Várj vélem (addig) a Napig, (midőn) feltámasztatnak. 15. Monda (az Úr): Íme! Te a haladékot kapottak közt vagy. 16. Mondá (Iblisz): Miáltal engem félre állítottál, hát lesben állok reájuk a Te egyenes ösvényeden, 17. Majd megadom nékik (megostromlom őket) előről, hátuk mögül, jobb oldalukról, s bal oldalukról, és nem találod legtöbbjüket hálásnak. 18. Mondá (az Úr): Ki innen megalázva, száműzve! S kik követnek téged közülük, hát megtöltöm véletek a Poklot mindahányotokkal. 19. Ó, Ádám! Lakj te és párod a Mennyországban, egyetek belőle annyit, amennyit akartok, de ne közeledjetek ehhez a fához, mert elkárhoztok. 20. S suttogott nékik a Sátán, hogy előhozza nékik a szégyenkezést, mi előlük elrejtetett, s mondá: Eltiltott titeket Uratok ettől a fától, de csak azért nehogy két angyal legyetek, vagy nehogy örökkévalókká váljatok. 21. S megesküdött nékik: Íme! Én néktek (igaz) tanácsadótok vagyok. 22. S ármánnyal vezette őket. Midőn megízlelék a fát, hát eljött nékik szégyenkezésük, s elfedték (magukat), aggatván magukra a Kert leveleiből. Szólítá őket Uruk: Nem eltiltottalak-é titeket ettől a fától és mondtam néktek: Íme! A Sátán néktek nyilvánvaló ellenségtek? 23. Mondák: Urunk! Elkárhoztuk önmagunkat. S ha Te nem bocsátasz meg nékünk, s nem kegyelmezel, hát vesztesek leszünk. 24. Mondá (az Úr): Szálljatok le egyik a másikának ellensége, számotokra a földön van lakóhely és gondoskodás egy időre. 25. Mondá: Ezen éltek, s ezen haltok, s ebből hozattok elő. 26. Ó, Ádám fiai! Bizony lebocsájtánk rátok öltözéket, (hogy) elfedje szégyenkezésteket, s ruházatot, de az önmegtartóztatás öltözéke, az a legjobb. Ez Allah Igéje, hátha tán emlékeztek. 27. Ó, Ádám fiai! Ne kísértsen meg titeket a Sátán, ahogy kimenesztette ősszülőtöket a Mennyországból, s letépte róluk ruháikat, hogy megmutassa nékik szégyenkezésüket. Íme! Ő és a törzse onnan lát titeket, ahonnan ti őket nem látjátok. Íme! Én kijelölém a Sátánt patrónusnak azoknak, kik nem hisznek. 28. Midőn teszik a ledérséget, mondják: Ezen találtuk atyáinkat, s Allah (is) ezt parancsolta nékünk. Mondd: Lám! Allah nem parancsol ledérséget. Mondtok-é Allahra olyat, mit nem tudtok? 29. Mondd: Megparancsolta Uram az igazságosságot. S tartsátok arcotokat (őfelé) minden mecsetben, s fohászkodjatok Hozzá színtiszta vallásossággal. Ahogy Ő megelevenített titeket, úgy tértek vissza. 30. Egy csoportot ő vezet, (más) csoportnak jussa az eltévelyedés. Íme! Ők a Sátánt vették patrónusnak Allah helyett, s úgy számítják, hogy ők jól vezettetnek. 31. Ó, Ádám fiai! Vegyétek ékességeiteket minden mecsetben, egyetek, igyatok, ne tékozoljatok! Lám! Ő nem szereti a tékozlókat. 32. Mondd: Ki tiltotta meg Allah ékességét, amit Ő kihozott az Ő szolgáinak, s a jókat, mit Ő adományozott? Mondd: Ez azoknak (jár) a Feltámadás Napján, kik hittek az evilági életben odaadóan. Eképpen részletezzük a kinyilatkoztatásokat a népnek, mely tud. 33. Mondd: Hanem megtiltotta Uram a súlyos bűnöket, miről nyilvánvaló, s mi rejtett, a vétket, s az igaztalan szándékot. S (azt), hogy bálványt állítsatok Allahnak, minek nem bocsájtatott le hatalom, s hogy mondjátok Allahra azt, mit nem tudtok. 34. Minden nemzetnek a (megvan a maga) időszaka, s midőn eljő idejük, hát nem késlekedhetnek órányit sem, s nem is jöhetnek előbb. 35. Ó, Ádám fiai! Eljövének hozzátok a küldöttek közületek, s elbeszélik néktek kinyilatkoztatásaimat, s ki őrizkedett, jókat tett, hát nincs rajtuk félelem, s nem ők bánkódnak. 36. Akik meghazudtolták kinyilatkoztatásainkat, s fennhéjázva vették azt, azok a Pokol követői, s abban (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké! 37. S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót, avagy meghazudtolja az ő kinyilatkoztatásait? Ezek kivívják részüket, mi számukra megíratott addig, míg el nem jőnek küldötteink (angyalaink), s elmulasztván őket mondják: Hol van az, mihez fohászkodtatok Allah helyett? Mondák: Azok eltévelyítettek minket. S ők megvallák önmagukra, hogy ők hitetlenek voltak. 38. Mondá az Úr: Térjetek be a Pokolba a dzsinnek és emberek nemzetei közé, mik bizony előttetek múlottak el! Mindahányszor betér (egy) nemzet, megátkozza társnemzetét addig, míg egymás nyomába nem kényszerülnek mindahányan. Mondák utolsóik eleiknek: Urunk! Ezek eltévelyítettek minket, hát hozd reájuk a Pokol kétszeres szenvedését! Mondá (az Úr): Mindegyiknek kétszeres (jár), de ti nem tudjátok. 39. Mondá az első csapat az utolsónak: Nem volt néktek velünk szemben előnyötök, hát ízleljétek meg a szenvedést azért, mit elnyertetek. 40. Lám! Kik meghazudtolják kinyilatkoztatásainkat, s fennhéjázva veszik azt, hát nem nyittatnak meg nékik az ég kapui, s nem térnek be a Mennyországba addig, míg át nem bújik a teve a tű fokán. Eképpen jutalmazzuk a gonoszokat. 41. Nékik a Pokol a nyugvóhely, s fölöttük (is az) a takaró. Eképpen jutalmazzuk a bűnösöket. 42. S kik hittek és jókat tettek, (s mivel) hát nem bízzuk meg a lelket, csak (azzal) mi képessége, ezek a Mennyország követői, s ők abban (tartózkodnak) mindörökkön örökké! 43. S megszüntetjük a gyűlölködést, mi kebleikben (honolt), s (lakhelyük) alatt folyók futnak. Mondják: Dicsőség Allahnak, aki ide vezetett minket. Nem vezettettünk volna jól, ha nem Allah vezetett volna minket. Mert bizony Urunk küldöttei elhozták az Igazat. Szólíták őket: Ez a Mennyország. Ezt örököltétek azért, mit tettetek 44. S szólíták a Mennyország követői a Pokol követőit: Bizony megtaláltuk azt, mit Urunk ígért nékünk, az Igazat. Hát ti megtaláltátok-é, mit Uratok ígért, az Igazat? Mondák: Igen. S kiáltá a kikiáltó közöttük: Allah átka a bűnösökre! 45. Azok, kik akadályoznak Allah útján, s vágyják azt, (hogy az legyen) tekervényes, hát ők a Túlvilág felől hitetlenek. 46. Kettejük között lepel van. S a Magaslatokon emberek (állnak), kik ismerik őket tulajdonságaik szerint. S szólítják ők a Mennyország követőit: Béke reátok! Nem térnek be oda, s ők (csak) sóvárognak (felé). 47. Midőn tekintetük odairányult, s találkozott a Pokol követőivel, mondák: Urunk! Ne tégy minket együvé a bűnösök népével! 48. Szólíták a Magaslatok lakói az embereket, kik ismerik őket tulajdonságaik szerint. Mondák (azok a bűnösöknek): Miben gazdagított titeket társaságtok, s mit dölyfösködtetek? 49. Ezek azok, kikkel kapcsolatban esküt tettetek, hogy nem érdemlik ki Allah kegyelmét? (Mondá az Úr a Magaslatok lakóinak): Térjetek hát be a Mennyországba, s ne legyen rajtatok félelem, s ne ti bánkódjatok! 50. Szólítják a Pokol követői a Mennyország követőit: Juttassatok nékünk a vízből, s abból, mit Allah adományozott néktek! Mondák: Íme! Allah mindkettőt megtiltotta a hitetleneknek. 51. Azok ők, kik hitvallásukat nevetségesnek, játéknak veszik, kiket az evilági élet elámít. De azon a Napon Mi elfeledjük őket, ahogyan ők elfeledték találkozójukat azon a Napon, s mert Igéinket megtagadták. 52. Mert bizony elhoztuk nékik az Írást, részleteztük azt tudással Útmutatásként, s kegyelemként a népnek, mely hisz. 53. Várnak-é mást, mint annak beteljesedését? Azon a Napon eljő annak beteljesedése, s azok, kik elfeledték azt azelőtt, mondják: Bizony Urunk küldöttei elhozták az Igazat. Hát vannak-é nékünk közbenjáróink, kik közbenjárnak miérettünk? Avagy visszatérjünk, s mást tegyünk mit tettünk? Bizony ők elveszejték önmagukat, s eltévelyíté őket az, mit kieszeltek. 54. Íme! Uratok Allah, ki megteremtette az egeket és a földet hat nap alatt, majd elhelyezkedett a Trónon. Ő elfedi az éjjelt a nappallal, mi folyton-folyvást követi azt, s a Nap, Hold, s a csillagok az Ő parancsának alárendeltjei. Csakis az Övé a teremtés s a parancsolás. Áldassék meg Allah, a Világok Ura. 55. Fohászkodjatok Uratokhoz nyíltan és rejtve! Lám! Ő nem szereti az ellenségeskedőket. 56. S ne rontsatok a földön annak megjavítása után, s fohászkodjatok (őhozzá) félve és sóváran! Íme! Allah kegyelme közel a jótét lelkekhez. 57. S ő az, ki elküldi a szeleket jó hírt hozni a kezei közül (áradó) kegyelemről. Addig amíg nehéz fellegeket nem szállítanak egy halott ország felé, s le nem bocsájtánk általa vizet, s elő nem hozánk általa mindenféle gyümölcsöt. Eképpen támasztánk föl a holtakat, hátha tán emlékeztek. 58. S az, mely jó föld, növényét meghozza Ura engedelmével, s az, mely rossz, nem hozza meg csak nehézkesen. Eképpen tudatjuk a bizonyságokat a néppel, mely hálát ad. 59. Mert bizony elküldtük Noét az ő népéhez, s mondá: Ó nép! Imádjátok Allahot! Nincs néktek más Isten, csak Ő. Íme! Féltelek titeket a Hatalmas Nap szenvedéseitől. 60. Mondák az ő népének törzsfői: Íme! Téged mi a nyilvánvaló eltévelyedésben látunk. 61. Mondá: Ó, nép! Nincs bennem eltévelyedés, hanem én küldött vagyok a Világok Urától. 62. Tudatom véletek Uram üzeneteit, tanácsot adok néktek, és tudom azt Allahtól, mit ti nem tudtok. 63. Avagy elálmélkodátok, hogy eljő hozzátok egy Emlékeztető Uratoktól ember (képében) közületek, hogy figyelmeztessen titeket, s hogy őrizkedjetek, hátha tán megkegyelmez (néktek Allah)? 64. Hanem meghazudtolák őt, s Mi megmenekíténk őt, s azokat kik ővéle voltak a bárkában, és megfullasztánk azokat, kik meghazudtolták Igéinket. Íme! Ők vak nép voltak. 65. S (elküldénk) Aád (törzséhez) fivérüket Húdot. Mondá: Ó nép! Imádjátok Allahot! Nincs néktek más Isten csak Ő. Nem őrizkedtek-é? 66. Mondák a törzsfők, kik tagadtak népéből: Lám! Téged mi félkegyelműségben látunk, s íme! Mi téged hazugnak tartunk. 67. Mondá (Húd): Ó , nép! Nincs bennem félkegyelműség, hanem én küldött vagyok a Világok Urától. 68. Tudatom véletek Uram üzeneteit, s én néktek hű tanácsadótok vagyok. 69. Avagy elálmélkodátok, hogy eljő hozzátok egy Emlékeztető Uratoktól ember (képében) közületek, hogy figyelmeztessen titeket? Emlékezzetek hogyan tett meg titeket ő helytartókká Noé népe után, s megnövelte testmagasságtokat, hát emlékezzetek Allah bőkezűségére, hátha tán boldogultok! 70. Mondák: Azzal jössz-é hozzánk, hogy egyedül imádjuk Allahot, s áldozzuk fel, mit apáink imádtak? Hát hozd el nékünk azt, mivel fenyegetsz bennünket, ha igaz vagy. 71. Mondá: Bizony reátok esik Uratoktól az iszonyat és a düh. Civakodtok-é vélem a neveken, (ahogy) ti nevezétek el őt, s apáitok, (mire) Allah nem bocsájtott hatalmat? Hát várjatok, s íme! Én véletek várok. 72. Hát megmenekíténk őt, s kik ővéle (voltak) a Mi kegyelmükből, és kiirtottuk írmagját is azoknak, kik meghazudtolták a Mi kinyilatkozásainkat, s nem voltak hívők. 73. S (elküldénk) Thamud (törzséhez) fivérüket, Szalihot. Mond: Ó. nép! Imádjátok Allahot. Nincs néktek más Isten, csak ő. Bizony eljött hozzátok a jel Uratoktól. Ez Allah nőstény tevéje, mi tinéktek bizonyság. Hát tápláljátok azt, egyen az Allah földjéről, s ne ártsatok néki, mert lesújt reátok a fájdalmas szenvedés 74. S emlékezzetek midőn Ő megtett titeket helytartókká Aád után, s elszállásolt titeket a földön. Ti annak síkságára várakat építettetek, s a hegyekbe vágátok a házakat. Hát emlékezzetek Allah bőkezűségére, s ne gonoszkodjatok a földön megrontókként. 75. Mondák a törzsfők, kik dölyfösködtek az ő népéből azoknak, kiket megvetettek, nékik, kik hittek közülük: Tudjátok-é, hogy Szalih az ő Urának küldötte? Mondák: Lám! Mi azt miért küldetett, hisszük. 76. Mondák kik dölyfösködtek: Íme! Mi azt, miben hisztek, tagadjuk. 77. Hát lebéníták a nőstény tevét, és gúnyt űzének Uruk parancsából, s mondák: Ó, Szalih! Hozd el nékünk azt, mivel fenyegetsz bennünket, ha a küldöttek közül (való) vagy. 78. S lesújtott reájuk a földindulás, s a reggel őket otthonaikban kiterítve találta. 79. Hát elfordult tőlük Szalih, s mondá: Ó, nép! Bizony tudattam véletek Uram üzenetét, s tanácsot adtam néktek, hanem ti nem szeretitek a tanácsadókat. 80. És Lót! Midőn mondá népének: Elhoztátok a bujaságot, mit előttetek egy teremtmény sem? 81. Lám! Ti elhoztátok a férfiúknak az asszony nélküli vágyat, mi több ti feslett nép vagytok. 82. S nem volt más válasza népének, csak mint mondák: űzzétek el őket településeitekről! Övék a nép, mely megtisztul. 83. S megmenekíténk őt és nemzetségét, kivéve asszonyát, aki hátramaradott. 84. S zúdítánk reájuk az esőt, hát nézd, mily volt beteljesülése a bűnösöknek. 85. S (elküldénk) Midián lakóihoz fivérüket Suejbet (Réhuelt). Mondá: Ó, nép! Imádjátok Allahot! Nincs néktek más Isten, csak ő. Bizony eljött hozzátok a jel Uratoktól, hát jól mérjetek a rőffel és a mérleggel, s ne tegyetek rosszat az embereknek, és ne rontsatok a földön annak megjavítása után. Ez így jobb néktek, ha hívők vagytok. 86. S ne lapuljatok meg minden ösvényen, hogy fenyegessétek (a vándort), és ne akadályozzátok Allah útján azt, ki hiszi Őt, mikor az ő útját kacskaringóssá vágyjátok tenni. S emlékezzetek, midőn kevesen voltatok, Ő megsokszorozott benneteket és nézzétek mily volt beteljesülése a megrontóknak. 87. S ha egy csapat közületek hiszi azt, miáltal én küldettem, s (a másik) csapat nem hiszi, hát legyetek állhatatosak addig, míg Allah nem ítél közöttünk, s Ő a Bírák Legjobbika. 88. Mondák a törzsfők, kik dölyfösködtek az ő népéből: Mi elűzünk téged, ó Suejb, és kik véled hisznek településünkről, avagy betérsz felekezetünkbe. Mondá: Még ha (felekezetetek) vissza is taszít minket? 89. Bizony hazug szót eszelnénk ki Allahra, ha betérnénk felekezetetekbe azután, hogy Allah megmenekített bennünket attól. S nincs számunkra oda betérés, csak ha a mi Urunk, Allah akarja. Mindent átfogó a mi Urunk tudása. Allahra hagyatkozunk. Urunk, Tárd fel közöttünk és népünk között az igazat, s Te vagy a Feltárók Legjobbika. 90. Mondák a törzsfők, kik tagadtak az ő népéből: Ha Suejbet követitek, bizony vesztesek lesztek. 91. S lesújtott reájuk a földindulás, s a reggel őket házaikban kiterítve találta. 92. Azok, kik meghazudtolták Suejbet, mintha nem is időztek volna ott (ővéle). Azok, kik meghazudtolták Suejbet, voltak a vesztesek. 93. Hát elfordult (ő) tőlük, és mondá: Ó, nép! Mert bizony tudattam véletek Uram üzeneteit, s tanácsot adtam néktek, hát hogy bánkódnék a hitetlenek népe miatt? 94. S Mi nem küldénk egy településre sem prófétákat anélkül, hogy ne sújtanánk le annak (hitetlen) nemzetségére gyötrelemmel, s hányattatással, hátha tán meghunyászkodnak. 95. Majd felváltottuk a rossz állapotot jóra, amíg gyarapodtak bőségben, s mondák: Bizony megérintette apáinkat a gyötrelem s a kimerülés. Hát Mi lesújtottunk reájuk váratlanul, s ők nem érzik. 96. S ha a település nemzetsége hitt, s őrizkedett volna, hát reájuk nyitottuk volna az ég és föld áldásait, hanem ők hazudtak, hát sújtánk őket azzal, mit (maguknak) megszereztek. 97. Hát biztonságban van-é a település népe, ha eljő hozzájuk a Mi haragunk rajtaütésként, s ők alszanak? 98. Avagy biztonságban van-é a település népe, ha eljő hozzájuk a Mi haragunk nappal, s ők játszadoznak? 99. Avagy biztonságban vannak-é ők Allah cselszövésétől? S nem érzi magát biztonságban Allah cselszövésétől, csak a vesztesek népe. 100. Avagy az nem útmutatás-é azoknak, kik öröklik a földet annak régebbi lakóitól, hogyha Mi akarjuk, hát sújtjuk őket vétkeikkel, s lepecsételjük szívüket, s ők nem hallanak? 101. Ezek voltak hát a települések. Elbeszéljük Néked (ó, Muhammad) azok híreit. Mert bizony eljöttek hozzájuk az ő küldötteik a bizonyságokkal, s nem hittek (nékik), mit meghazudtoltak már annak előtte. Eképpen pecsételi le Allah a hitetlenek szívét. 102. S nem lelénk meg többségükben a szövetséget, hanem meglelénk többségükben a züllöttséget. 103. Majd elküldénk őutánuk Mózest a bizonyságokkal Fáraóhoz és törzsfőihez, de ők visszautasíták azokat. Hát nézd hogyan lesz beteljesülése a megrontóknak! 104. S mondá Mózes: Ó, Fáraó! Íme! Én a Világok Urától vagyok a küldött. 105. Igazságot teszek azáltal, hogy nem mondom Allahra, csakis az igazat. Bizony eljöttem hozzátok a bizonyságokkal Uratoktól, hát küldjétek énvélem Izrael fiait! 106. Mondá (Fáraó):Ha bizonysággal jöttél, hát add elő, ha igaz vagy! 107. Hát meglendíté botját, mikor az kimondottan (nagy) kígyóvá lett. 108. S elővevé kezét, mikor az fehérré lett az őt nézőknek. 109. Mondák a törzsfők Fáraó népéből: Lám! Ez tudója a mágiának. 110. El akar titeket űzni földetekről, hát mit rendeltek el? 111. Mondák (Fáraónak): Tedd őt és fivérét félre (egy időre), s küldj a városokba hírvivőket! 112. Hozzák el ők néked valamennyi tudóját a mágiának! 113. S eljövének a mágusok Fáraóhoz, s mondák: Legyen miénk a díj, ha mi nyerünk. 114. Mondá: Igen! Ti vagytok, kik közel kerültök (hozzám). 115. Mondák: Ó, Mózes! Avagy te dobsz (elsőnek), avagy mi leszünk a dobók. 116. Mondá: Dobjatok! S midőn hajítának elkápráztaták az emberek szemét, s megfélemlíték őket. Hatalmas mágiával jöttek. 117. S Mi sugallottuk Mózesnek: Hajítsd el botodat! S valóban! Az elnyelte az ő káprázatukat. 118. S megnyilvánult az igaz, s hamis volt az mit ők tettek 119. S emitt ők legyőzettek és megaláztattak. 120. S földre veték magukat a mágusok leborulva. 121. Mondák: Hiszünk a Világok Urában, 122. Mózes és Áron Urában. 123. Mondá Fáraó: Hisztek-é őbenne még mielőtt én megengedem néktek? Íme! Ez hát az ármány, mit ti szőttetek a városban, hogy kivezessétek abból népét! Hát meg fogjátok tudni! 124. Levágom kezeteket és lábatokat egymással ellentétes oldalon, majd megfeszítelek benneteket mindahányotokat. 125. Mondák: Íme! Mi a mi Urunkhoz térünk meg. 126. S te csak azért állsz bosszút rajtunk, mert mi hisszük Urunk Igéit, melyek eljövendtek hozzánk. Urunk! Tölts belénk állhatatosságot és muszlim megbékélőkként mulassz el bennünket! 127. S mondák a törzsfők Fáraó népéből: Semmibe veszed-é Mózest s az ő népét, hogy rontsanak a földön, s ő semmibe vesz téged és a te isteneidet. Mondá: Megöljük fiaikat, s élve hagyjuk asszonyaikat és lám! Mi erőben felettük állunk. 128. Monda Mózes az ő népének: Keressetek menedéket Allahnál, s legyetek állhatatosak! Íme! A föld Allahé, annak örökíti, kinek akarja az Ő szolgálói közül. S a beteljesedés az őrizkedőké! Mondák: üldöztek bennünket még mielőtt eljöttél hozzánk, s azután is, miután eljöttél hozzánk. 129. Mondá: Uratok azon van, hogy elpusztítsa ellenségteket és helytartókká tegyen titeket a földön, hogy nézze, hogyan tevékenykedtek. 130. Mert bizony sújtánk Fáraó nemzetségét ínséggel és gyümölcsök hiányával, hátha tán megemlékeznek. 131. S midőn eljött hozzájuk a jó, mondák: Ez a miénk! S ha a rossz sújtja őket, Mózes rosszindulatú szemmel verésének tudják be, s azokénak kik ővéle vannak. Hanem az ő sorsuk Allahnál van, de legtöbbjük nem tudja. 132. S mondák: Akármilyen bizonyságot is hoztál el nékünk, hogy elkápráztass bennünket általa, mi nem hiszünk néked. 133. Hát Mi elküldtük reájuk az áradatot, a sáskákat, a férgeket, a békákat és a véresőt nyilvánvaló bizonyságokként. Hanem ők dölyfösködtek, s bűnös nép lettek. 134. S midőn rettegés ereszkedett le reájuk, mondák: Ó, Mózes! Hívd el hozzánk Uradat, miáltal az (Ő) szövetségét te bírod. S ha eloszlatod rólunk a rettegést, hát hiszünk néked és elküldjük véled Izrael fiait. 135. S midőn Mi eloszlattuk róluk a rettegést egy időre, s ők ezt felfogták, hát lám! ők az egyezségszegők. 136. S elégtételt vevénk rajtuk, és megfullasztánk őket a tengerbe, miáltal meghazudtolták a Mi kinyilatkozásainkat, s azokkal nem törődtek. 137. És Mi örökítettük a népre, mely lenézett volt, a kelet és nyugat földjét, mit Mi megáldottunk. És beteljesedett Urad szép szava Izrael fiain, miáltal állhatatosak voltak, s megsemmisíténk azt, mit Fáraó és az ő népe művelt, s mit azok kiagyaltak. 138. S átszelettük Izrael fiaival a tengert, s ők elérkezének a néphez, mely a saját bálványainak engedte át magát. Mondák: Ó, Mózes! Jelölj ki nékünk egy istenséget, minthogy nékik isteneik vannak. Mondá: Lám! Ti tudatlan nép vagytok. 139. Márpedig áldatlan állapot, miben ők vannak, s hasztalan az, mit ők tesznek. 140. Mondá: Keressek-é néktek más istenséget, mint Allah, mikor Ő az, ki kiváltságban részesített titeket az (összes) teremtmény felett? 141. S midőn Mi megmenekíténk titeket a Fáraó nemzetségétől, mely lesújtott reátok gyötrelmes kínokkal, levágták fiaitokat, életben hagyták asszonyaitokat. S ebben (volt) Uratoktól a hatalmas megpróbáltatás. 142. S kijelölénk Mózesnek harminc éjszakát, s kiteljesíténk azt (még) tízzel, hát letölté Ura határozatát, a negyven éjszakát. S mondá Mózes fivérének, Áronnak: Válts fel engem népemnél, tégy jót, s ne kövesd a megrontók útját! 143. S midőn eljött Mózes a Velünk való találkozóra, s az ő Ura szavakkal szólt véle, mondá: Uram! Mutasd meg nékem (Magad), hogy én Téged lássalak. Mondá (Ő): Sohasem látsz Engem, hanem tekints a hegyre. Ha az nyugton van a helyén, hát meglátsz. S midőn kinyilvánította az Úr (az Ő) dicsőségét a hegynek, hát összeomlasztotta azt. S összeesett Mózes öntudatlan. Midőn feléledt, mondá: Dicsőség Néked! Hozzád fordulok feloldozásért, s én vagyok az első hívő. 144. Monda (Ő): Ó, Mózes! Én kiválasztottalak Téged az emberek fölé üzenéseim és beszédem által. Hát vedd azt, mit néked adok, s légy hálaadó! 145. Megírtuk néki a táblákra intelmét minden dolgoknak, s részletezését mindeneknek. Hát tartsd meg azt erővel, és rendeld el népednek, hogy tartsák meg annak jóságát! Majd megmutatom néktek a züllöttek hajlékát. 146. Elterelem kinyilatkozásaimtól azokat, kik dölyfösködnek a földön igaztalanul, (kik) ha látják a megannyi jelet, nem hisznek benne, s ha látják a kijelölt utat, nem veszik azt (saját) útjuknak, s ha látják a tevés utat, azt veszik (saját) útjuknak. Ez, miáltal ők meghazudtolták a Mi kinyilatkozásainkat, s nem vették azokat semmibe sem. 147. Azoknak, kik meghazudtolják a Mi kinyilatkozásainkat és a Túlvilági találkozót, hát megsemmisül munkájuk. Megjutalmaztatnak-é másért, mint azért, mit tettek? 148. S vevé Mózes népe ő utána (Mózes hegyre menetele után) ékességeik közül a borjút, a díszest, ami úgy tűnt, mintha bőgne. Hát nem látták-é, hogy az nem beszél hozzájuk, s nem vezeti őket az útra? Ők azt vevék, s elkarhozának. 149. Amidőn (minden) összeomlott kezükben, s látták, hogy ők bizony eltévelyedtek, mondák: Amíg nem kegyelmez meg nékünk Urunk, és nem bocsát meg nékünk, mi vesztesek vagyunk. 150. S midőn visszatért Mózes az ő népéhez, haragos és bánatos (volt). Mondá: Iszonyat az mit távollétemben tettetek. Sürgetitek-é Uratok elrendelését? S elhajítá a táblákat, megragadá fivére fejét, magához vonván azt. Mondá (Áron): Anyám fia! Íme! A nép gyengének ítélt meg engem, s majdnem megöltek. Hát ne vidd győzelemre a haragod énrajtam, s ne tégy engem együvé a bűnösök népével! 151. Mondá (Mózes): Uram! Bocsáss meg nékem és fivéremnek, s vonj be minket kegyelmedbe! Te vagy a Legkegyelmesebb a kegyesek közt. 152. Íme! Azok, kik a borjút vették, hát reájuk tör Uruk haragja, és megaláztatottság az osztályrészük az evilági életben. Eképpen jutalmazzuk azt, ki kieszeli (a hazug szót). 153. Azok, kik rosszakat cselekedtek, majd bűnbánatot gyakoroltak azután, s hisznek, lám! Urad ezután Megbocsátó, Könyörületes. 154. S midőn elillant Mózesről a düh, hát vevé a táblákat, melynek soraiban útmutatás és kegyelem (volt) azoknak, kik félik Urukat. 155. S kiválasztott Mózes népéből hetven férfiút a Velünk való találkozásra, s midőn lesújtott reájuk a földindulás, mondá: Uram! Ha akartad volna, hát elpusztítottad volna őket előbb is vélem (együtt). Elpusztítasz-é azért minket, mit közülünk a félkegyelműek tettek? Márpedig ez csupán Tőled való próbatétel, eltévelyítesz általa akit akarsz, és vezeted, kit akarsz. Te vagy a mi Oltalmazónk, hát bocsáss meg nékünk, s kegyelmezz nékünk! Te vagy a Megbocsátók Legjobbika. 156. S írd meg nékünk ezen a világon a jót, s a Túlvilágon (is). Lám! Mi Hozzád vezettettünk. Monda (Ő): Büntetésemmel lesújtok arra, kire akarok, s kegyelmem kiterjed minden dologra, hát Én megírom ezt azoknak, kik őrizkednek, kötelező alamizsnát adnak, s azoknak, kik hisznek kinyilatkozásainkban. 157. Azok, kik követik a prófétát, az írni-olvasni nem tudó Hírnököt, hát megtalálják őt megírva, mi nálunk van a Tórában és az Újszövetségi Szentírásban, elrendeli nékik az illőt, s véget vet a gyalázatnak, megengedi nékik a jót, s megtiltja nékik a rosszakat. Leveszi róluk terhüket s a béklyókat, mi rajtuk volt. S azok, kik hiszik őt, becsülik őt, s az ő pártjára állnak, és követik a világosságot, ami ővéle küldetett le, azok ők, kik boldogulnak. 158. Mondd (ó, Muhammad): Ó, emberek! Íme! Én Allah Hírnöke vagyok a tinéktek mindnyájatoknak, (Azé) Akié az egek és a Föld Mindenhatósága. Nincs Isten, csak Ő. Életre kelt és elmulaszt. Hát higgyetek Allahban és az Ő hírnőkében, az írni-olvasni nem tudó prófétában, aki hiszi Allahot és az Ő szavait. Kövessétek őt, hátha tán jól vezettettek. 159. S Mózes népéből (volt) egy közösség, amely igaz módon vezette (társait), s igazsággal ítélt. 160. Felosztánk őket tizenkét törzsre, (tizenkét) közösségre. S Mi sugallottuk Mózesnek, midőn népe vízért fordult őhozzá, (mondván): Íme! Sújts le botoddal a sziklára! S kifakadt belőle tizenkét patak, s bizony megtudta minden törzs a maga ivóhelyét. Beárnyékolánk őket fellegekkel, s reájuk becsájtánk a mannát és a fürjeket, (mondván): Egyetek mindabból a jóból, mit néktek nyújtottunk! ők nem vittek bűnbe Minket, hanem ők maguk estek bűnbe. 161. Midőn mondva volt nékik: Lakjatok ebben a faluban, egyetek ott akaratotok szerint, és mondjátok: Bűnbocsánatot gyakorlok, majd térjetek be a kapun leborulva! Mi megbocsátjuk néktek vétkeiteket, s gyarapítjuk a jótevőket. 162. Akik rosszat tettek, megváltoztatták a mondást mássá, mint mi mondva volt nékik, és Mi rájuk küldtük az ég haragját, miáltal ők gaztevők voltak. 63. Kérdezd őket (ó, Muhammad) a faluról, mely a tenger (mellé) esett, arról, mikor megszegték ők a szombatot. Ahogy eljövének hozzájuk az ő nagy halaik az ő szombatjukon szembetűnően, s azon a napon (midőn) nem tarták meg a szombatot, nem jövének el hozzájuk. Eképp tevénk próbára őket, miáltal elzüllöttek. 164. S monda egy közösség közülük: Miért prédikáltok a népnek, (melyet) Allah elpusztít, vagy szörnyű szenvedessél büntet? Mondák: Hogy mentesek legyünk a bűntől Uratok előtt, hátha tán őrizkednek. 165. S midőn elfelejtik amire emlékeztették őket, Mi megmenekítjük azokat, kik véget vetnek a rossznak, és lesújtunk azokra, kik bűnösök, iszonyú szenvedessél, miáltal elzüllöttek. 166. S midőn hivalkodnak (azzal), mit végeztek, Mi mondánk nékik: Legyetek majmok, kitaszítottak! 167. S kihirdeté Urad, hogy Ő ellenük küldi a Feltámadás Napjáig azokat, kik reájuk mérik a szörnyű büntetést. Íme! Urad gyorsan ítél, s lám! Ő Megbocsátó, Könyörületes. 168. S szétvagdaltuk őket a földön (külön) közösségekre. Közöttük van ki jó, s közöttük van, ki kevésbé az. S Mi megpróbáltuk őket a jóval s a rosszal, hátha tán megtérnek. 169. S felváltá őket őutánuk a váltás, mely örökölte az Írást, s mely ezen a Földön az evilágot kedvelte, s mondák: Megbocsátatik nékünk. S ha (újra) eljő az evilági (kísértés), hát magukhoz veszik azt is. S nem tartozik-é reájuk az Írás egyezsége, hogy nem mondanak mást Allahra, csak az igazat? S ők megtanulák azt, mi abban (van). Hanem a Túlvilág hajléka jobb azoknak, kik őrizkednek, hát nem éritek fel (ésszel)? 170. S azok, kik az Írásba kapaszkodnak, s megtartják az imát, lám! Mi nem vesztegetjük el a jócselekedetűek jutalmát. 171. S megrázánk a Hegyet fölöttük, mintha az takaró lenne, s úgy vélék, hogy az rájuk esik. (Mondánk): Vegyétek, mit néktek adtunk erővel, s emlékezzetek arra, mi benne (van), hátha tán őrizkedtek. 172. S vevé Urad Ádám fiaiból, az ő ágyékukból magjaikat, s megeskette őket önmaguk kapcsolatban, (mondván): Nem Én vagyok-é a ti Uratok? Mondák: Dehogynem, Megvalljuk. (Ezt) mondjátok hát a Feltámadás Napján: Íme! Mi ezt semmibe vettük. 173. Avagy mondjátok: Hanem (csak) apáink állítottak bálványt ezelőtt, s mi sarjak vagyunk őutánuk. Elpusztítasz-é minket azért, mit a meghasonlottak tettek? 174. Eképpen részletezzük a kinyilatkoztatásokat, hátha tán megtérnek. 175. Olvasd nékik hírét annak, kinek adtuk a Mi kinyilatkozásainkat, s ki elutasította azt, majd eléré őt a Sátán, s eltévelyült lett. 176. Ha akarnánk felemelnénk őt általa, de ő a földhöz ragadt, s saját vágyait követi. Ő olyan, mint a kutya: ha rátámadsz kiölti nyelvét, s ha otthagyod kiölti nyelvét. Ilyen az a nép, mely meghazudtolja a Mi kinyilatkozásainkat. Hát beszéld el a történéseket, hátha tán elgondolkodnak. 177. Fertő példánk a nép, mely meghazudtolta kinyilatkozásainkat, s magukat elkárhozák. 178. Kit Allah vezet, az valóban jól vezetett, s kiket Allah eltévelyít, hát azok a vesztesek. 179. S bizony Pokolra juttatánk sok dzsinnt és embert, kiknek szíve nem érez, kiknek szeme nem lát, s kiknek füle nem hall. Ezek olyanok, mint a jószág, sőt eltévelyedettebbek. Ők az óvatlanok. 180. Allahnak (vannak) hát a legszebb nevei. Hát hívd Őt általuk! S hagyd el azokat, kik káromolják az Ő neveit! S viszonoztatik nékik az, mit tettek. 181. S azok közt, kiket Mi teremtettünk (ott) a közösség, mely az Igazzal vezet, s azzal tesz igazságot. 182. S azokat, kik meghazudtolják a Mi kinyilatkozásainkat, hát Mi fokozatosan elvezetjük őket onnan vesztükbe, miről nem tudnak. 183. Szorosra fogom őket, s lám! Béklyóm szilárd. 184. Avagy nem gondolkodnak? Társuk (Mohamed próféta) nem bolond. Ő csak egy nyilvánvaló figyelmeztető. 185. Avagy nem látják-é az egek és a föld uralmát, s mit Allah teremtett dolgokat, s meglehet, hogy bizony közeledik az ő idejük? Hát mely elbeszélésben hisznek ezután? 186. Az, kit Allah eltévelyít, hát nincs számára útmutatás, s ő meghagyja őket csökönyösségükben vakon. 187. Kérdeznek Téged az Óráról, annak bekövetkezéséről. Mondd: Hanem ennek tudása az én Uramnál (van). Nem jeleníti meg annak idejét (más), csak ő. Ez ránehezedik az egekre és a földre. Nem jő el az hozzátok, csak váratlanul. Téged kérdeznek, mintha Te tudnál róla. Mondd: Hanem annak tudása Allahnál (van), de a legtöbb ember nem tudja. 188. Mondd: Nem bírok hatalommal önmagam számára a hasznos és a káros fölött, csak az (történik), mit Allah akar. S ha ismerném a Láthatatlant, hát bőségét adnám a jónak, s nem fogna rajtam a rossz. Íme! Én csak figyelmeztető vagyok, s igehirdető a népnek, mely hisz. 189. Ő az, ki megalkotott titeket egyetlen lélekből, s megtette abból az ő párját, hogy megpihenjék nála. S midőn együtt éltek, (az asszony) könnyű terhet vett magára, és azzal haladt. S midőn az megnehezedett, hát Allahhoz fohászkodának, az ő Urukhoz, (mondván): Ha megadod nékünk épségben (a gyermeket), hát mi hálát adunk. 190. S midőn Ő megadá azt épségben, hát ők társakat állítottak őneki azért, mit Ő adott nékik. S felette áll Allah annak, mivel Őt társítják. 191. Társítják-é ők azzal, mi nem teremt semmit, s ők maguk teremtik (azt)? 192. S nem képesek (rá), hogy nékik pártjukat fogják, s maguk pártját sem fogják. 193. S ha elhívjátok őket az útmutatáshoz, hát nem követnek titeket. Mindegy az néktek, hogy hívjátok őket, avagy hallgattok. l94. Lám! Azok, kikhez Allah helyett fohászkodtok, szolgák akár ti. Hát fohászkodjatok hozzájuk, s hadd feleljenek meg néktek, ha igazak vagytok. 195. Van-é nékik lábuk mivel járnak, avagy van-é nékik kezük, mivel tartanak, avagy van-é nékik szemük, mivel látnak, avagy van-é nékik fülük, mivel hallanak? Mondd: Hívjátok a ti bálványaitokat, ravaszkodjatok ellenem, s ne kíméljetek! 196. Lám! Az én oltalmazóm Allah, Aki kinyilatkoztatta az Írást, s Ő odafordul a jócselekedetűekhez. 197. Akikhez őhelyette fohászkodtok, nem képesek pártotokat fogni, s maguk partját sem fogják. 198. S ha ti odahívjátok őket az útmutatáshoz, (azt) nem hallják, s Te (Muhammad) látod őket Feléd nézni, s ők nem látnak. 199. Tedd magadévá a megbocsájtást, rendeld el a jót és fordulj el a tudatlanoktól. 200. Ha suttog hozzád a Sátán csábítással, keress menedéket Allahban, mert Ő a Meghallgató, a Mindentudó. 201. Azok, kik őrizkednek, ha megérinti őket a Sátánok raja, (Allahra) emlékeznek, s lám! Meglátják Őt. 202. (Gonosz) testvéreik alámerítik őket a szennybe, majd nem hagyják abba. 203. Ha nem hozol el nekik egy Áyát, mondják: Miért nem teszed össze (a szavakat)? Mondd: A sugallatot követem, mit kaptam Uramtól. Ez a szemmel látható világosság Uratoktól, Útmutatás és Kegyelem a népnek, kik hisznek! 204. Ha olvassák a Koránt, hallgassátok azt és mélyedjetek el, hátha tán kegyelmet nyertek. 205. Emlékezz Uradra magadban alázattal, hódolattal, elkerülve a hangos szót, reggel és este. Ne légy semmibe vevő. 206. Akik Urad közelében vannak, nem dacolnak Hozzá fohászkodni, Őt magasztalni és Neki leborulni. . 8. szúra Hadizsákmány (Medinai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Megkérdeznek (Ó, Muhammad) a hadizsákmányról. Mondd: A hadizsákmány Allahé s a Hírnöké, hát tartsátok számon Allahot, s tegyetek jót egymással, s engedelmeskedjetek Allahnak és az Ő Hírnökének, ha (igaz) hívők vagytok. 2. Hanem az (igaz) hívők azok, kik ha megemlíttetik Allah, szívük riadt, s ha olvastatnak nékik az Ő kinyilatkozásai, hát ők gyarapodnak hitben, s Urukra hagyatkoznak, 3. Kik megtartják az imát, s abból, mit adtunk nékik adakoznak. 4. Ezek a hívők igazán. Nékik fokozatok (járnak) Uruknál, s megbocsátás és nemes gondoskodás. 5. Ahogy elmenesztett Téged (Muhammad) Urad házadból az Igazzal, s lám! Néhányan a hívők közül idegenkedtek. 6. Vitába szállnak Véled az Igazzal (bedri csata) kapcsolatban, miután már az megerősíttetett, úgy mintha valami a halál felé taszítaná őket, amit már szinte látnak. 7. S midőn Allah megígérte néktek az egyiket a két sereg közül, hogy az a tiétek (lesz), ti azt kívántátok, hogy ne a fegyveres legyen a tiétek. S Allah azt akarja, hogy beigazolódjék az Igaz az Ő szavaival, s hogy elvágja a hitetlenek gyökerét (végleg ellehetetlenítse őket). 8. Ő igazra viszi az Igazat, s meghiúsítja a hiábavalót, de a bűnösök szembeállnak. 9. Midőn a ti Uratok segítségét kérétek, hát Ő néktek felelt (mondván): Én leküldök néktek ezer angyalt rendekbe szedve. 10. S nem tette ezt Allah másért, csak hirdetésképpen, s hogy megnyugodjon általa szívetek. S nincs pártfogás, csak Allahnál. Íme! Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 11. S Ő elhomályosított titeket a szendergéssel biztonságképpen Őtőle, s reátok küldte az égből a vizet, hogy megtisztítson titeket általa, s elmeneszté rólatok rettegését a Sátánnak, megköté szíveteket, s megszilárdítá általa lábaitokat. 12. Sugallá Urad az angyaloknak, (mondván): Én véletek vagyok. Hát szilárdítsátok meg azokat, kik hisznek. Félelmet vetek azoknak szívébe, kik tagadnak. Hát sújtsatok le a nyakakra, s sújtsatok le minden ujjra! 13. Ez (azért volt), miáltal ők szembeszálltak Allahhal és az Ő Hírnökével. Ki szembeszáll Allahhal és az Ő Hírnökével, hát lám! Allah szigorú Büntető. 14. Íme (sorsotok), s ízleljétek meg azt, és (tudjátok meg), hogy a hitetleneké a Pokol szenvedése. 15. Ó, kik hisznek! Ha találkoztok olyanokkal a harcban, kik tagadnak, hát ne fordítsatok nékik hátat! 16. Aki ezen a napon hátát fordítja nékik, hacsak nem harci fondorlatból, avagy hogy törekedjék a csapathoz, hát bizony kivívja Allah haragját, s hajléka a Pokol (lesz), sorsa nyomorú. 17. S ti (muszlimok) nem öltétek meg őket, hanem Allah ölte meg őket, s nem Te (Muhammad) hajítottad el, midőn hajítottál, hanem Allah hajított, hogy ő próbára tegye a hívőket az Őtőle jövő jó próbatétellel. Lám! Allah a Meghallgató, Mindenttudó. 18. Íme! Allah megsemmisíti a hitetlenek ravaszkodását. 19. (Ó, Qurejs! - a Próféta törzse, mely őt kitagadta és ellensége lett) Ha ítélkezést kerestek, hát bizony az Ítélkezés eljött hozzátok. S ha felhagytok (izgatástokkal), hát jobb lesz néktek. S ha megfordultok, hát Mi is megfordulunk. Nem segít rajtatok csapatotok egyáltalán, még ha sokan is vagytok, íme! Allah a hívőkkel tart. 20. Ó, kik hisznek! Engedelmeskedjetek Allahnak és az Ő Hírnökének, s ne forduljatok el tőle midőn halljátok! 21. Ne legyetek olyanok, mint kik mondták: Hallottuk! S ők nem hallanak. 22. Íme! A leggyarlóbb lények Allahnál a süketek és némák, kik nem fogják fel (helyzetük). 23. S ha tudná bennük Allah a jót, hát hallásra bírná őket, s ha Ő hallásra bírná őket, hát elfordulnának, s ők lennének a szembeszegülők. 24. Ó, kik hisznek! Vessétek alá magatokat Allahnak s a Hírnöknek, midőn ő ahhoz hív titeket, ami feléleszt benneteket, s tudjátok meg, hogy Allah az ember és az ő (Muhammad) szíve közt közvetít, s ti őhozzá tereltettek. 25. Őrizkedjetek a kísértéstől, ami nem kizárólag azokat sújtja közületek, kik bűnösök, s tudjátok meg, hogy Allah szigorú Büntető. 26. S emlékezzetek, midőn kevesen voltatok, erélytelenül a földön, s féltetek, hogy az emberek írmagotokat is kiirtják. Hát Mi menedéket adtunk néktek, s megtámasztottunk titeket az Ő pártfogásával, s gondoskodtunk részetekre a jókról, hátha tán hálát adtok. 27. Ó, kik hisznek! Ne hagyjátok cserben Allahot és a Hírnököt, s ne hagyjátok cserben hiteteket, s ti ezt tudjátok. 28. S tudjátok meg, hogy vagyonotok és gyermekeitek kísértés és Allahnál (van) a hatalmas bér. 29. Ó, kik hisznek! Ha Allahot számon tartjátok, Ő megadja néktek az Ismérveket, s leveszi rólatok rossztéteményeiteket, Ő megbocsát néktek, s Allahé a Hatalmas kiváltság. 30. S ha tervet szőnek Ellened (ó, Muhammad) azok, kik hitetlenek, hogy megbénítsanak, vagy megöljenek, avagy elűzzenek, hát tervet szőnek, de tervet sző Allah, s Allah a legjobb Tervszövő. 31. Midőn olvastatnak nékik a Mi kinyilatkozásaink, mondják: Bizony mi hallottuk. Ha akarnánk, mondanánk mi is ilyet. Íme! Ezek csupán az elődök regéi. 32. S mondák: Ó Allah! Ha ez lenne az igazság Tőled, hát hullajts reánk az égbolt kőzáporát, avagy hozd el nékünk a fájdalmas szenvedést. 33. S nem bűntette őket Allah, míg Te őközöttük (voltál), s nem bünteti őket Allah, ha bűnbocsánatért esedeznek. 34. S mit gondolnak, hogy nem bünteti őket Allah, s ők akadályoztatnak (másokat) a Sérthetetlen Szentélynél, és nem annak oltalmazói? Lám! Annak oltalmazói csakis az őrizkedők, de legtöbbjük nem tudja. 35. S nem volt imájuk más a (szent) háznál, csak sípszó és csattogás. Hát ízleljétek meg a szenvedést, miáltal tagadtatok. 36. Íme! Azok, kik tagadnak vagyonukat arra áldozzák, hogy gátat állítsanak Allah útján. Hát áldoznak rá, majd gyötrelem lesz rajtuk, majd legyőzettetnek. S azok, kik tagadnak a Pokolba tereltetnek, 37. Hogy megkülönböztesse Allah a rosszat a jótól. S a rosszakat Ő egymásra teszi, majd halomba rakja mindahányat, s a Pokolra veti. Ezek ők, a vesztesek. 38. Mondd azoknak, kik tagadnak, hogy ha véget vetnek (tettüknek), megbocsátatik nékik, mi valóban elmúlott. S ha visszatérnek a (bűnhöz), hát bizony az elődök adnak példája (szerint bünteti meg őket Allah). 39. Harcoljatok ellenük addig, hogy ne legyen zaklatás, s legyen az egész hitvallás Allahé! S ha véget vetnek (a zaklatásnak), hát lám! Allah Látója annak, mit tesztek. 40. S ha elfordulnak, hát tudjátok, hogy Allah Felségtek, Kegyes Felség, s Kegyes Pártfogó. 41. S tudjátok meg, hogy bármit is zsákmányoltok, hát íme! Egyötöde annak Allahé, s a Hírnöké, a rokonoké, az árváké, az ínségben szenvedőké, s a vándoroké, ha hiszitek Allahot, s mit Mi kinyilatkoztattunk szolgálóinknak az Ismérvek Napján (a bedri csata, mikor kiderült, ki a hívő, s ki nem az), a napon, midőn találkozott a két csapat. S Allah Mindenre Képes. 42. Midőn ti az innenső parton voltatok, ők a túlsó parton, a menet meg alattatok. S találkozótok lett volna, s elveszejtettétek volna a találkozót, de ha elrendeli Allah a parancsot, hát végrehajtatik, hogy elpusztíttatott az, kinek pusztulnia kellett a bizonyság által, s életben maradt az, kinek élnie kellett a bizonyság által! Lám! Allah a Meghallgató, a Mindenttudó. 43. S megmutatá Néked (ó, Muhammad) őket Allah a Te álmodban, (hogy ők csak) néhányan (vannak). S ha Ő megmutatta volna Néked, (mily) sokan (vannak), hát elvesztetek volna, s összevesztetek volna a dolgot illetően. De Allah megóvott (titeket). Lám! Ő Tudója annak, mi van a kebletekben. 44. S megláttatta őket Ő véletek, midőn találkozatok vélük, s ők a ti szemetekben keveseknek (tűntek). S Ő lecsökkentett titeket az ő szemükben, hogy elrendelje Allah a parancsot, mi végrehajtatott. S Allahhoz térnek meg a dolgok. 45. Ó, kik hisznek! Ha találkoztok a csapattal, hát legyetek szilárdak, és emlékezzetek Allahra sokat, hátha tán boldogultok. 46. S engedelmeskedjetek Allahnak s az Ő Hírnökének, s ne különbözzetek össze, mert elvesztek, s elszáll az erőtök. Legyetek állhatatosak! Lám! Allah az állhatatosakkal (tart). 47. S ne legyetek olyanok, mint kik kérkedve jöttek elő otthonaikból, hogy lássák őket az emberek, s gátat állítottak Allah útján. S Allah körülölelője annak, mit tesztek. 48. Megszépíté nékik a Sátán az ő tetteiket, s mondá: Nincs legyőzőtök ma az emberek között, míg én vagyok a ti szomszédságtokban. S midőn láthatóvá vált a két csapat, ő sarkon fordult, s mondá: Íme! Megtagadlak titeket! Íme! Én látom, mit ti nem láttok! Íme! Én (helyetekben) félném Allahot, s Allah Szigorú Büntető 49. Mondák a képmutatók, s azok, kiknek szívében a betegség (van): Megtéveszti ezeket hitvallásuk. S ki Allahra hagyatkozik, hát lám! Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 50. Ha látnád azokat, kik tagadnak, midőn elmúlnak! Az angyalok lesújtanak arcukra s hátukra, (mondván): Ízleljétek meg a kínzó égetést! 51. Ez hát azért (van), mit megelőlegezett kezetek, s lám! Allah nem zsarnoka a szolgálóknak, 52. Mint Fáraó falkája, s kik őelőttük (voltak). Megtagadták Allah kinyilatkozásait, s elragadta őket Allah bűneik miatt. Lám! Allah Erős, Szigorú Büntető. 53. Ez hát azért (van), mert Allah nem az, Ki megváltoztatja kegyét, amely kegyben részesítette a népet addig, míg ők nem változtatják meg azt, mi őbennük (lakol). S Allah a Meghallgató, a Mindent tudó. 54. Mint Fáraó falkája, s kik őelőttük. Meghazudtolták Uruk kinyilatkozásait, hát Mi elpusztítánk őket vétkeik által, s megfullasztánk Fáraó népét. Mindnyájan bűnösök voltak. 55. Íme! A leggyarlóbb lények Allahnál azok, kik tagadnak, s nem hisznek. 56. Azok, kikkel ha egyezséget kötöttél, mindahányszor megszegik egyezségüket, s nem őrizkednek. 57. S midőn ha hadat viselsz ellenük, hát félemlítsd meg azokat, kik őmögöttük (harcolnak), hátha tán emlékeznek. 58. S ha féltek egy nép árulásától, hát vonjátok vissza (egyezségteket) nyílt őszinteséggel! Íme! Allah nem szereti az árulókat. 59. S ne számítsanak arra azok, kik tagadnak, hogy túlszárnyalják (Allah célját). Lám! Ők nem szökhetnek el. 60. Készítsétek elő őnékik azt, mit bírtok haderőként, és pányvázott lovaitokat, hogy megnémítsátok véle Allah ellenségét, ellenségteket, s másokat rajtuk kívül, kiket nem ismertek. Allah ismeri őket. S bármit áldoztok Allah útján, hát visszonoztatik néktek, s ti nem kárhoztattok el. 61. S ha békére hajlanak, hát hajolj te is arra, s hagyatkozz Allahra. Lám! Ő a Meghallgató, a Mindenttudó. 62. S ha félre akarnak vezetni Téged, hát lám! Hát Allah a te Fedezéked, Ő, Ki megtámaszt Téged az Ő pártfogásával, s a hívőkkel. 63. S Ő összhangot teremtett a (hívők) szíve közt. S ha Te (már) mindent feláldoztál volna, mi a földön van, hát nem teremtettél volna összhangot szíveik között. Hanem Allah összhangot teremtett közöttük. Íme! Ő a Nagyszerű, a Bölcs. 64. Ó, Próféta! Allah a Te Fedezéked, s (azoké) ki Téged követ a hívők közül. 65. Ó, Próféta! Buzdítsd a hívőket a harcra! S ha van köztetek húsz állhatatos, ők legyőznek kétszázat. S ha van köztetek száz, hát ők legyőznek ezret azok közül, kik tagadnak, miáltal ők egy olyan nép, mely ésszel nem éri fel. 66. S most enyhített Allah rajtatok, s Ő tudja hogy bennetek gyengeség (van). S ha van köztetek száz állhatatos, ők legyőznek kétszázat, s ha van köztetek ezer, hát ők legyőznek kettőezret Allah engedelmével. Allah az állhatatosakkal (tart). 67. S nem illet meg egy profétát sem, hogy legyen nékik rabszolgájuk addig, míg harcképtelenné nem teszik a hitetleneket a földön. Ti az evilág kínálatát akarjátok, Allah a Túlvilágot akarja. Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 68. S ha nem lenne az Írás Allahtól, mi előzőleg volt, hát megérintene titeket a hatalmas szenvedés azáltal, mit (magatokhoz) vettetek. 69. Hát egyetek abból, mit zsákmányoltatok megengedettként s jóként, s tartsátok számon Allahot! Lám! Allah a Megbocsátó, a Könyörületes. 70. Ó, Próféta! Mondd a rabszolgáknak, kik a ti kezeitekben vannak: Ha tudja Allah, mi szívetekben jó, hát Ő megadja néktek a még jobbat annál, mint mi elvétetett tőletek, s megbocsát néktek. Allah a Megbocsátó,a Könyörületes. 71. S ha el akarnak árulni Téged, hát bizony ők elárulák Allahot azelőtt, s Ő erőt adott ellenük. Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 72. Íme! Azok, kik hisznek, kivándorolnak, s törekszenek vagyonukkal és életükkel Allah útján, s kik befogadják őket, pártfogolják őket, hát azok oltalmazói egyik a másikának. S azok, kik hisznek, de nem vándorolnak ki, hát nem kell oltalmatokba venni őket egyáltalán addig, míg nem vándorolnak ki. S ha pártfogástokat kérik a hitvallásban, hát pártfogást kell adnotok, kivéve annak a népnek, mellyel (csupán) köztetek és közöttük való egyezség köt össze titeket. Allah Látója annak, mit tesztek. 73. S azok, kik tagadnak, egyik a másikának oltalmazója. Ha ezt nem teszitek (nem szakítjátok meg velük a viszonyt), hát zavar lesz a földön és nagy megrontás. 74. Azok, kik hisznek, kivándorolnak, s törekszenek Allah útján, s azok kik befogadják őket, pártfogolják őket, ők az igazán hívők. Rájuk megbocsátás s nemes gondoskodás (vár). 75. Azok, kik ezután hisznek, s kivándorolnak, s véletek törekszenek, hát azok közétek valók. S azok, kik egymásnak vérrokonai, hát ők közelebb rendeltetnek egymáshoz (az öröklés tekintetében) Allah Írásában. Lám! Allah a Mindenek Tudója. 9. szúra